A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-11-04 / 37. szám

upon tizenkilenc éves, s mór három éve tag­ja a csehszlovák válo­gatottnak. Az idén a legjobbak közé, az úgynevezett „A-csapatba“ is beke­rült, s mindjárt bebizonyította, hogy nem alaptalanul: a szeptember 1. és 7. között Belgiumban megren­dezett Európa-bajnokságról egy arany-, két ezüst- és két bronz­éremmel tért haza. Mészáros Zsuzsa, a mosolygós Nővé Zámky-i (érsekújvári) kislány tehát Európa-bajnok lett. Hogy mi­lyen sportágban? Sporthorgászat­ban, illetve ennek egyik különleges ágában: — Mi nem vízen, hanem szára­zon dolgozunk, tehát halat nem fogunk — magyarázza Zsuzsa. — Persze, a technika elsajátítása a mi sportunkban is nagyon fontos, ügyes kezekre, no meg jó idegek­re van szükségünk. Például az Európa-bajnokságon az egyik leg­nagyobb vetélytársamnak, egy nyu­gat-német kislánynak éppen az volt a veszte, hogy nem bírta idegek­kel .. . Különben az idei Európa­­bajnokság az egyik legszebb eddigi élményem. Maga az út is csodála­tos volt: repülőgéppel szálltunk Prágából Luxemburgba, s ott is alkalmunk adódott egy kicsit körül­nézni, legalábbis a repülőtér kör­nyékén. A versenyre egy nagyon szép belga fürdővároskában, Spa­­ban került sor . . . Zsuzsi próbálja megmagyarázni a különféle diszciplínák lényegét, mert a sporthorgászaton belül is vannak szűkebb értelemben vett sportágak: az európai elsőséget például az úgynevezett „légy­­skich"-ben érte el beszélgetőtár­sam. Én most meg sem merem pró­bálni, hogy Zsuzsi magyarázó sza­vait reprodukáljam, mert nem va­gyok biztos abban, hogy mindent jól értettem. Meg aztán nem is sportkönyvet akarok írni . . . Folyta­tom inkább a kérdezősködést, ne­hogy Zsuzsi elunja magát, s itt hagyjon engem: — Hogyan jutott eszedbe, hogy éppen ezzel a sportággal foglal­kozz? — Családi tradíció — mosolyo­­dik el Zsuzsi. — A papám ebben az évben kapta meg „A sport mestere" címet. Szintén tagja a csehszlovák válogatottnak, s a meg­tisztelő címet annak köszönheti, hogy különböző világbajnokságo­kon háromszor volt a csehszlovák válogatott legjobbja, legeredmé­nyesebb szereplője. Egyébként ren­geteget foglalkozik a fiatalokkal, s hát tulajdonképpen ő volt az edzőm. A bátyám szintén sport­horgász, már három éve a sport mestere. Az idén megnyerte a cseh­szlovák bajnokságot . . . — Te mikor leszel a sport meste­re? — Fél éven belül én is megka­pom ezt a címet. A „Sport mestere" cím eleresenek ugyanis az a tétele, hogy világbajnokságon az első három között, Európa-bajnok­ságon pedig az első helyen kell végezni. Szóval én már teljesítettem ezt a feltételt. Bevallom, mindig az volt a vágyam, hogy az életben elérjem ezt a címet, de magam sem gondoltam volna, hogy ilyen korán jön majd. Mészáros Zsuzsát különben az érsekújvári gimnázium IV. B osztó-, s lyában találtam meg, mert az Európa-bajnok nemcsak sportol, hanem tanul is — készül az érett­ségi vizsgákra: — A tanáraim nagyon megértő emberek, az osztályfőnöknőm meg kimondottan aranyos asszony. Bár­mikor kéredzkedek versenyekre, mindig elengednek. A belgiumi Európa-bajnokságot mindjárt az iskolaév elején rendezték meg, s Ladislav Gunda, az igazgatónk minden további nélkül aláírta az engedélyt, hogy mehetek . . . Ezt a megértést magam is tapasz­taltam, hiszen Zsuzsát a gimná­ziumból kértem el, hogy nyugodtan beszélgethessünk valahol. Az igaz­gató nekem sem mondta, hogy jöj­jek vissza tanítás utón . . . . — Az érettségi vizsga minden ember életében fontos határkő, vagy — ha úgy tetszik — állomás. Most már határozni kell, pályát, hivatást kell választani. Te mit sze­retnél csinálni, ha leérettségizel? — kérdezem Zsuzsától. — Felépítményi szakközépiskolá­ba szeretnék menni, hogy rehabili­tációs nővér legyek. Ha sikerül, Prágában tanulok majd tovább, ugyanis — ezt megsúgom — van egy prágai horgászfiú ismerősöm, akihez az érettségi után valószínű­leg férjhez megyek ... A fehér köpeny már kiskoromtól fogva na­gyon vonzott, de természetesen nemcsak erről van szó: mindenek­előtt az embereken szeretnék segí­teni . . . — Térjünk még egy pillanatra vissza a sporthoz. Milyen országok­ban képviselted már hazánkat?­— Lengyelországban, Bulgáriá­ban, Magyarországon, s elég gyak­ran járunk az NDK-ba, ahol leg­utóbb a „Szocialista országok Ku­pájáéért versenyeztünk. A női csa­patunk ott csak negyedik lett, de ez sem volt éppen rossz eredmény, hiszen az egyes csapatok között csupán minimális különbségek vol­tak . . . Egyébként nagyon szeretek utazni, s véleményem szerint az ember rengeteg tapasztalatot sze­rezhet, ha jól körülnéz a világban. Az utazás főként a fiatalok látó­körét bővíti. Zsuzsinak bizonyára a jövőben is alkalma lesz körülnézni a világban, nagy nemzetközi versenyeken kép­viselni hazánkat. Szurkolunk neki majd az érettségi vizsgán s a fel­vételin is, s'reméljük, sokszor hal­lunk még róla. VARGA ERZSÉBET 4 ZSUZSA, az Európa­bajnok

Next

/
Thumbnails
Contents