A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-10-07 / 34. szám
Pardnbicei képeslap ^ ZOLDKAPU ÓDA A PÁLYAUDVARRÓL A pardubicei pályaudvarról Szicíliában hallottam először. Egy építészmérnök zengett róla ódákat, sőt azt állította. hogy ő építette. Nos, lehet, hogy ő is részt vett az építkezésben, az állomásépület tervezője azonban, amint azt egy emléktáblán olvashatom, dr. Josef Landa építészmérnök volt, a mozaik képeket pedig Karel Repa készítette. Abban viszont alighanem igaza volt, hogy ez az ország egyik legkorszerűbb és legszebb állomásépülete. Az óllo-Előttem egy szalmakalap halad a Zöldkapu felé, a szalmakalapon tintával írott jelszó: „Trenéín — dovidénó!" (azaz viszontlátásra Trencsén), az utóbbi szóban két helyesírási hiba is egymás mellett. A kalap viselőjét ez egy cseppet sem zavarja, fütyörészve megy előttem, zsebredugott kézzel,, szemlátomást nagy öröme telik mindenben — o városban éppúgy, mint önmagában. Magas, vállas cigánylegény viseli a feliratos kalapot, a zsúfolt járdán nem tudom őt mellőzni, mert most éppen azzal foglalatoskodik, hogy az előtte haladó lányokat igyekszik elgáncsolni, amit azok, tán mondanom sem kell, nem vesznek jó néven. Végre egy rendőr siet a segítségükre. A szalmakolapos flegmán fütyürészve nyújtja ót személyazonossági igazolványát: egyáltalán nincs begyúlladvo . . . Mire a kapu tornyába felérek, a szivem veszettül kalimpál. — 154 lépcsőfokra kellett felhágnom, de megérte: beláthatom innen oz egész várost. Közvetlen alattam van o híres tér, reneszánsz házaival, olyan mintha Olaszországból szalajtottók volna ide. Északnyugaton, a Hradec Królovéba vezető országút mellett, magaslanak a Polabiny nevű új lakónegyed házai, ugyancsak északon a Labe és a Chrudimka folyók találkozásánál láthatom o híres pardubicei várkastélyt (mo múzeum és képtár), délkeletre pedig o szintén európai hírű lóversenypályát. Mindezt 59 méter magasból, tehát szinte madártávlatból. Mire a toronyból leballagok, a szalmakalapos cigányfiú is megérkezik, s jókedvűen indul felfelé o lépcsőkön. Csak most látom, hogy a torkán is van egy felirat: „Zde odííznout" — olvasom megbabonázva, mintha nekem szólna az utasítás: „Itt elvágandó!" Nem mondom elég bizar ötlet. Legalább olyan groteszk, mint a kapu fölötti relief (Mikolas Ales rajza alapján készítette Bohumil Vicék), amely a pardubicei címer keletkezésének mondáját ábrázolja. A cseh király serege Milánót ostromolja (1158), s a kapu alózuhanó acél rácsa kettévágja az egyik harcos, Jesek, lovát. Azóta van állítólag a város címerében egy kettészelt ló. A kaput és föléje a tornyot 1507- ben építették. Az akkor szokásos zsindely helyett rézlemezzel borították, ami úgy csillogott, mint az arany. A környéken még ma is ismerik a szólást: „Csillog, mint a pardubicei torony". Pedig a torony mór régen nem csillog, a réz ugyanis csakhamar gyönyörűen megzöldült. így talán még szebb, mindenesetre mai nevét innen kapta. a sörben? Pardubicén, akárcsak a legtöbb cseh városban, kitűnő sört mérnek. A kelet-csehországi sörgyárat, 1873-ban alapították, tehát 102 éves, vagyis a pardubicei sörben nyilván bölcsességet mérnek. Ezt gondoltam és megittam egymás utón három korsóval. Bölcsebb ugyan nem lettem tőle, de azt megállapítottam, hogy 1. a pardubicei sörtől sokat beszél oz ember, 2. olyan nyelven is tud, amelyen egyébként nem ért, jómagam például egy angol házaspárt igazítottam útba, (azt persze nem tudom, megtalálták-e a lóversenypólyát, amit kerestek), 3. a pardubicei sör hatása alatt gyorson ismerkedünk. LUX A FÖLDKOTRÓ így ismerkedtem meg Josef Lux földkotróval, helyesebben földgyalu kezelővel. A Pozemné stovby (Magasépítő Vállalat) dolgozója épp műszak utáni sörét itta. Negyvenéves, zömök, szőke, kefehajú férfi. Arca fáradt és egykedvű. De a második sör után már megszólít. — Hogy mondják magyarul azt, hogy égszínkék? — Hát azt meg honnan találta ki, hogy magyar vagyok? Elmosolyodik. — Nem volt nehéz. Magyar újság von a zsebében. — Ja, vagy úgy! Miért akarja tudni? — A csaposnőnek akarom megmondani, hogy milyen a szeme. — Ö is magyar? — Nem. — Akkor miért nem csehül közli vele? — Mert úgy megértené — kacag fel a földgyalús, s nagyot csap a váltamra. Ezt persze én nem értem, de nem tesz semmit. — Mennyit keresel? — kérdem miután megittuk a pertut. — Négyet, négy és felet. — Család? — Három kislány. De az asszonynyol élnek. — Elváltatok? — Még nem, de külön élünk. Kicsit tűnődik. — Tudod pajtás, egy asszony mindent elvisel, csak azt nem, ha rendes férje van. — Ezt hogy érted? — Nézd, én azelőtt nem ittom, nem dohányoztam, a pénzem rendesen hazaadtam, nem jártam sehova. Tőle sem kívántam semmi egyebet, csakhogy otthon legyen, nevelje szépen a gyermekeket. Nem, neki állásba kellett mennie. Teljesen szétzüllesztette a családot. — Más asszony is dolgozik . .. — Csakhogy én nem mást vettem feleségül, hanem őt — mondja, s az arca megkeményedik. Aztán legyint, mint aki lezárta ezt az ügyet. — Öt vettem feleségül, s most tőle fogok elválni. Érthető? — Természetesen. — Akkor, hát szervusz. Gyorsan sarkon fordul és elsiet. BÚCSÚ Ha lenne sapkám, búcsúzóul meglengetném a város felé, amely két napra vendégül látott. Szép, üde levegőjű, hangulatos város Pardubice. Ezüst nyárfái, jegenyéi, kedvesen bólingatnak felém, mintha azt közölnék, hogy viszszavárnak. ZS. NAGY LAJOS Polabiny máscsarnok tágas és világos, két oldalt a jegypénztárak, várótermek, újságosbódék fölött hosszú, oszlopokkal tagolt erkélyeken örökzöld délszaki növények. Középen is hatalmas cserepekben egy sor pálmaszerű növény. A csarnok mindkét végén az egész falat mozaikképek borítják: hatalmas villanyóra jelképezi a Napot, mögötte a Föld és a csillagképek. Másik végén óriási térkép a vasútvonalak és állomások megjelölésével. A vonatok indulását, érkezését villamos jelzőtábla mutatja. Az állomás két restije éjjel-nappal nyitva, az ételek kitűnőek és viszonylag olcsók. S amikor már lemondtam arról, hogy Pardubicén aludni fogok, mert egyik szállodájában sem volt szabad hely, okkor valaki azt tanácsolta, nézzem még meg a pályaudvaron levő szállót. Megnéztem, s kaptam szobát az 5. emeleten. Most itt ülök az 519-es szobában, s igyekszem aklimatizálódni, pontosabbon megszokni a rettenetes zajt, amely eav ilyen korszerű pályaudvaron ráront az emberre. Ml VAN A SÖRBEN? Ha borban az igazság, akkor mi van 7
