A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-16 / 32. szám
CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítás (Molnár János felvételei) A szerencse folytán akkor találkoztam a csoport tagjaival, amikor a gombaszögi szereplést értékelték, s amikor a további terveket készítették elő. Szebellai Lászlóné, az együttes művészeti vezetője elmondta, hogy a továbbiak során szeretnék feldolgozni azokat a táncokat, dalokat, amelyek még fellelhetők a Bodrogközben, hogy a csoportnak legyenek .hazai" táncai, dalai. Egyszerűbben: hogy mindannak, .amit majdan színpadra állítanak, bodrogközi íze legyen. Természetesen ehhez idő, s még több türelem és kitartás kell. A tánccsoport tagjai nyolc faluból járnak a próbákra, minden héten kétszer. Bélyból, Nagykövesdről, Csicserből, Ágcsernyőről, Szolnocskáról, Szentesről, Nagytárkányról és természetesen Királyhelmecről. Egy népművészeti együttes megszervezése,* kialakítása alapos munkát igényel. Ahogy a Bodrogköz kulturális életének mozgását ismerem, a már meglevő tánccsoport mellé zenekart és énekkart össze-, hozni nem lesz valami egyszerű munka. Ellenben van egy „bátortalan" javaslatom: mi lenne, ha mondjuk, társulnának a már meglévő és nagyszerűen dolgozó járási tanítói énekkarral? S ehhez a kiskövesdi vagy a bodrogszerdahelyi citerazenekart is hozzá tudom képzelni ... S már együtt is volna minden! Ez az összefogás véleményem szerint sokat lendíthetne a járás népművészeti mozgalmán, s nem zárná ki azt sem, hogy az énekkar vagy a tánccsoport különkülön is fellépjen. Azt hiszem, ezen érdemes volna elgondolkodni. GÁL SÁNDOR NOVEKVO IGÉNYESSÉGGEL Irigylésre méltó az a sürgés-forgás, amely rövid időre minden év májusában hatalmába ejti Komámét (Komáromot). Jelvényes, vidám és minden iránt érdeklődő szereplők áradata kavarog a „JN“ jelzésű fellobogózott, öreg város utcáin. Látszólag gondtalan fiatalok találkoznak unaloműző- szándékkal. Pedig a tett nagyságában szerényen lapulva eltörpül az őket igazoló cél. E fiatalok ugyanis hosszú hónapok rendszeres munkájával készültek arra, hogy egy nagy író halhatatlan szellemének méltóképpen hódoljanak. Hogy áldozatokat sejtető gürc, lemondás és verítékes „csakazértis” árán szolgálják az elbűvölő és sokarcú Tháliát. Hobbyból? Aligha. Tetszelgésből? Nem hiszem. Több van bennük: az emberibb ember szeretete, tisztelete és hódolata a kulturáltság, a művészet, a színház iránt. Ha látjuk fürge, biztos lépteiket, vajon gondolunk-e erre? # Városainkban ritka jelenség a norvstop műsor. Valamikor divatban volt. Moziban, varietében. A néző megvette jegyét, amikor akart bejöhetett, amikor kedve tartotta, eltávozhatott. Ezt a szüntelenül pergő műsorszámok egymásutánját juttatják eszembe a komáromi Jókai-napok. Csakhát, persze, más vonatkozásban. Amikor a színpad reggel és este, délben és délután roskadásig foglalt. Amikor egymást váltogatják műsorok és együttesek. Amikor kevésnek bizonyul a nap 24 órája ahhoz, hogy e rendezvény rangjához illően és a szereplők igyekezetéhez méltóképpen kielégítsen mindenkit. Voltak az idei Jókai-napoknak is olyan áldatlan napjai, amikor e kíméletlen non-stop rendszer bizony a produkciók rovására ment. Nem csoda, hiszen az eredeti elképzeléstől eltérően, az utóbbi években a szavalókon és a színjátszókon kívül szóhoz jutottak itt az irodalmi színpadok és a bábjátszók is. Valahogy — minden dicséretes és eredményeket felvillantó igyekezet ellenére ZÁRÁS UTÁN, NYITÁS ELŐTT A CSEMADOK Kosicei (Kassai) Járási Bizottságának dramaturgiai szakbizottsága a közelmúltban értékelte az elmúlt két év tevékenységét. Szanyi József mérnök, a dramaturgiai szakbizottság elnöke, beszámolójában elmondotta, hogy az elmúlt két évben a CSEMADOK helyi szervezeteiben fellendült az előadói tevékenység. Bizonyíték erre a számos vetélkedő, a vers- és prózamondók járási és kerületi seregszemléje, az irodalmi színpadok, valamint a műkedvelő színjátszócsoportok egyre színvonalasabb és céltudatosabb munkája. A dramaturgiai bizottság beszámolójából az is kitűnt, hogy az elért sikerek nem egyértelműek, hogy van elég tennivaló, javítani való a dramaturgiai bizottság munkájában. Elsősorban is — úgy érzem, valahol túlnőttek a nemes célon. Az időbeosztást, a műsor pergését illetően ugyanis a „jut is, marad is" elv nem vált be maradéktalanul. Az ünnepélyesebb, s nyugodtabb légkör megteremtése érdekében bátran szét kellene választani a jelenlegi „négy testvért", éspedig úgy, hogy a szavalok és a színjátszók seregszemléjének színhelye továbbra is Komárom maradjon. Külön fórumhoz kéne viszont juttatni az irodalmi színpadokat és a bábegyütteseket. Úgy gondolom, ez az elképzelés indokolt, s az anyagiakat és a szervezési problémákat figyelembe véve sem megoldhatatlan. Másrészt viszont sok előnnyel járna. # A komáromi Jókai-napok rövid idő alatt viszonylag nagy tömeget vonultat fel. Igényes, körültekintő, sok részletre kiterjedő figyelmes központi szervezést és irányítást, szervek példás összehangolását igényli. Az aránylag kis „apparátus” az érkező, vagy éppen hazainduló emberóradat hömpölygését derekasan állja. Az utazás izgalmakkal telített hangulatát sikerül háttérbe szorítaniuk, és azt az együtteseknél csakhamar a művészi tettvágy, a szerepléssel járó izgalom váltja fel. E gondos, s a fellépéseket könnyítő és segítő törődés felelős irányítója Tóth Sándor, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának vezetője. Fáradthatatlan „karmester". Csodálom előrelátását, nyugalmát, gyors helyzetfelismerését! A Jókai-napok sikeres lebonyolításának kulcsembere, fontos egyénisége ő is. Vagy pedig éppen ő! 0 Aránylag elég sok seregszemlén vettem már részt. A sokévi tapasztalat és összehasonlítás serkent arra, hogy megemlítsek egy, a Jókai-napokkal kapcsolatos és szerintem elég bosszantó hiányosságot. A legsikeresebb szereplést is elhomályosíthatja az együttesekkel szemben tanúsított kimért magatartás, vagy akár a közönnyel egyenarra hívták fel a figyelmet, hogy a helyi szervezetek műkedvelő csoportjai nem használják ki a lehetőségeket, amelyeket a járási szervek biztosítanak számukra. Ez vonatkozik elsősorban arra, hogy a rendezői továbbképzési lehetőségeket csak részben használják ki. Ugyanez mondható el az instruktorok igénybevételéről is. Sok csoport tevékenysége éppen e két ok miatt nem halad előbbre. Nyilvánvaló, hogy ezeket a hiányosságokat a jövőben ki kell küszöbölni. A lehetőségek kihasználásának azonban van más módja is. Például Szepsiben, Tornán, Somodiban, Jánokon, Buzitán és még sok más helyen is szép művelődési otthonok épültek, amelyeket jól ki lehetne használni az előadói tevékenység fokozására. Ennek ellenére a helyi szervezetek nem mindenhol élnek e lehetőségekkel. Az említett hiányosságok ellenére a járásban jól fejlődik a műkedvelői mozgalom. Az előadói tevékenység egyik fokmérője a szavalok és prózamondók járási vetélkedője. Tavaly 112 élőadó vett részt a versenyen. Ugyanebben az évben 14 színjátszó csoport nevezett be, ezek közül azonban csak lő, túl hivatalos kapcsolat. Ezt nem pótolhatja a szervezők bármilyen példás és kedves magatartása sem. Ezért van szükség egy újabb tényező, a védnök „színrelépésére", amely az együttesek számára biztosíthatná a seregszemle időtartamára a társadalmi igények kielégítését. Persze, ahány ház, annyi szokás. A védnök szereplése kimerülhet egy csokor virág átadásában, amit a védnökséget vállalt közület 2—3 tagú küldöttsége intéz az illetékes csoport fellépése előtt. Ez is valami, ez is jóleső gesztus. De tudok olyan „védnökszereplő” kapcsolatról is, amikor az együtteseket az illetékes üzem saját portáján üdvözölte, sőt megvendégelte. Az ilyen viszony kialakítása nyilván mélyebb értelmű. Azért, mert mentes a felületesség erőszakossá torzult frázisaitól és segít a szocialista társadalmunkban természetes emberi kapcsolatok kialakításában. Ha most még kipakkolok a harmadik lehetőséggel — amely a Jókai-napok történetében nem számít ritkaságnak —, akkor igazam vap abban, hogy a csupán papíron vállalt, de semmilyen formában ki nem nyilvánított védnökségnek semmi értelme sincs! Főleg azért nem, mert műkedvelőink megismerkednek az alaptalan közöny keserű szájízével, összegezésül tehát úgy vélem, a Jókai-napok alkalmával védnökséget vállalók (üzemek, iskolák stb.) nem minden esetben állnak erkölcsi, illetve társadalmi kötelességük teljes magaslatán E problémáról azért írtam, hogy valaki felfigyeljen rá, hogy tudjak róla majd végre már múlt időben is értekezni! # Sokan talán úgy vélik, hogy a XII. Jókai-napok végeredményben-„régmúlt" eseményeiről fölöslegesen most, utólag írni. Én mégis úgy érzem, helyesen tettem, hogy papírra vetettem mindazt, amit megfigyeltem és kikívánkozott belőlem. Dr. SZŐKE ISTVÁN hat csoport versenyezhetett, mivel a többi nem készült fel a megadott határidőben; Az irodalmi színpadok járási versenyén, amelyet a Fábry-napok keretében rendeztek meg, három csoport szerepelt. - ' A dramaturgiai bizottság munkájában külön helyet foglal el a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok megrendezése. Tavaly több mint négyszáz szereplő vett részt a rendezvényen. Az idei Fábry-napok ennél jóval nagyobb tömegeket mozgósítottak. A három nap alatt 19 különféle rendezvény volt a járás területén. A Jánokon rendezett író-olvasó találkozónak például több mint ötszáz résztvevője volt. A CSEMADOK járási bizottságának dramaturgiai szakbizottsága fontos munkát végzett az elmúlt két évben. Az értékelés után kiosztott oklevelek és jutalmak a műkedvelő színjátszócsoportok és irodalmi színpadok vezetőit arra ösztönzik, hogy a következő időszak dramaturgiai terveit már most készítsék elő, hogy munkájuk még eredményesebb legyen. —es— CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítás
