A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-16 / 32. szám
Bangkok — buddhista körmenet Bangkokot — bár egy részüket az utóbbi években feltöltötték és autóutakat építettek a helyükön — ma is számos csatorna szeli át. Ä vereség, amelyet az amerikai imperializmus Dél- Vietnamban elszenvedett, nemcsak a vietnami nép, hanem a többi délkeletázsiai ország népei előtt is új távlatokat nyitott. A változások átható szele behatolt még Thaiföldre is, amelyet hosszú éveken át „az amerikaiak elsüllyeszthetetlen repülőgéphordozó anyahajójának" tartottak Indokínában, s amely már nem akar többé Washington engedelmes eszköze lenni. Nyilvánvaló lett ez az amerikaiaik legutóbbi délkelet-ázsiai fegyveres kalandja, a Mayaguez-provokáció után, amikor a kambodzsai kormány éleshangú jegyzékben tiltakozott az ellen, hogy az amerikaiak thaiföldi légitámaszpontjaikról felszállt repülőgépekkel hajtottak végre támadást kambodzsai felségterület ellen. Tény az, hogy Thaiföldön egészen új politikai vonal van kibontakozóban. Az 1973 októberi diáktüntetés, amely több évtizedes mozdulatlanság után indította el a változások sorát a délkelet-ázsiai országban, negyedszázados katonai kormányzatot söpört el. 1963-ig Szárit Thanarap marsall, majd Kittikacsorn tábornok állt diktátorként a valaha Sziámnak nevezett királyság élén; a királynak csak afféle mellékszerep jutott. A tisztek csoportja az országot lénye& & változások Bangkok — piac a csatornán gében az amerikai segítség dollármillióiból tartotta felszínen; az Egyesült Államok indokínai agressziója kezdetben a fellendülést jelentette Thaiföíd számára; az amerikai katonai kaland nemcsak támaszpontbérleti díjakat jelentett, hanem azt is, hogy az ón, antimon, a wolfram, a cink és a thorium kibányászásával is megnőtt az amerikai érdekeltség. Mindez megingott 1973 végén. 1975 januárjában azután, egy olyan választás után, amelyen 42 párt 2193 jelöltje versenyzett 269 mandátumért, s amely tulajdonképpen nem hozott valódi döntést, a legnagyobb párt, a Demokrata Párt vezetője, Seni Pramodzs óvatos nyilatkozatot tett: „Való igaz, hogy nem akarunk külföldi erőket hazánk területén, de mivel mi hívtuk be, nem utasíthatjuk egyszerűen őket." Az ország jelenlegi miniszterelnöke, Kukrit Pramodzs (az előbb idézett Seni Pramodzs testvére) már az Egyesült Államoktól való eltávolodásról beszél. A Mayaguez-provokáció után nagy volt a felháborodás országszerte. A bangkoki külügyminisztérium memorandumot adott át az ügyben az ideiglenes amerikai ügyvivőnek. „A thaiföldi királyi kormány úgy döntött, hogy haladéktalanul felül kell vizsgálni a Thaiföld és az Egyesült Államok közötti együttműködés és kötelezettségvállalás minden aspektusát. Mindenekelőtt felül kell vizsgálni azt a megállapodást, amelynek értelmében az Egyesült Államok katonai bázisokat és objektumokat használ Thaiföldön, és legkésőbb 1976 márciusáig ki kell vonni Thaiföldről az amerikai fegyveres erőket" — olvasható a jegyzékben. Az amerikaiak maguk sem szándékoznak sokáig maradni. Sorra bezárják a támaszpontokat. Ezeken a párizsi egyezmények óta csak 25 ezer amerikai katona maradt és 17 B—52-es légierőd Utapai támaszponton (a Mayaguezkalandot a japán Okinawáról ide vezényelt gépek hajtották végre). Június első felében ezt a 17 légierődöt is kivonták, s most az F—11-es vadászbombázók követik őket, valamint az első hétezer amerikai katona a 25 ezerből. Diplomáciai téren Thaiföld erélyesen hátramenetbe kapcsolt. Fél erős szomszédaitól, akik nyilván nem felejtették el: a Guam szigetén levő támaszpontok mellett elsősorban Thaiföld területéről indultak el az indokínai háború minden időszakában a felderítőgépek, a vadászkötelékek, sőt a Hanoit, Haiphongot vagy a dél-vietnami szabadságharcosok állásait bombázó amerikai kötelékek is. A bangkoki kormány ezért is igyekszik rendezni kapcsolatait a VDK-val, Dél-Vietnammal és Kambodzsával, ezért követelte Kukrit Pramodzs miniszterelnök az amerikai támaszpontok felszámolását. 8
