A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-16 / 32. szám
NAPJAINK HŐSEI Vége a néhányhetes kánikulának, ami kellemessé tette az üdülést, különösen azok számára, akik valahol víz partján töltötték a nyári szabadságukat, de különösen kedvezett az aratóknak, viszont már kevésbé például a kohászoknak, akik számára súlyosbította az amúgy sem túlságosan kellemes munkakörnyezetet. A kohóipari üzemekben azonban így sem állt le a munka, a kohászok, olvasztárok becsületesen és megszakítás nélkül teljesítették termelési feladataikat, hogy jó eredményekkel, sikeresen befejezzék az ötödik ötéves tervidőszak utolsó esztendejét. Nem állt le a munka más üzemekben, termelési ágazatokban sem, ahol a szokatlan hőség megkövetelte az emberektől, hogy — ha minden erejük megfeszítésével is — de ne csökkentsék a megszokott munkatempót. Persze nemcsak a hőség az, amely fokozott erőkifejtést kíván meg az emberektől. Tavaly ősszel például a kiadós esőzések keserítették meg a mezőgazdaság dolgozóinak meg a társadalmi munkában segítségükre sietőknek életét. Az embereknek a szó szoros értelmében önmagukon kellett túltenniök, ha be akarták takarítani, tető alá akarták hozni az őszi terményeket. Vagy néhány évvel ezelőtt december utolsó napjaiban a nem várt erős hőmérsékletcsökkenés a szó szoros értelmében „befagyasztotta“ a munkát a felszíni fejtésű s^énbányákban-i- bányászok és szállítási dolgozók ezrei valóban emberfeletti teljesítményeket nyújtottak azokban a napokban, hogy a lehető leggyorsabban helyreállítsák a folyamatos tüzelőanyagellátást, ami nélkül veszélyeztetve volt o vilamos energia termelés és számos jelentős iparvállalat üzemelése. Felsorolhatnánk számtalan további példát, ami mind az érdekelt dolgozók nem mindennapi teljesítményeiről, szilárd akaratáról tanúskodik, hogy legyőzik a legsúlyosabb nehézségeket is, áldozatkészségükről és fáradhatatlanságukról, míg nem sikerült leküzdeni a kritikus helyzetet. Honnan vették ehhez az emberek az erőt, mi volt az, ami nem hagyta, hogy ölbe tett kézzel várják, míg kedvezőbbre fordul a helyzet? Mi ösztönözte őket, hogy bevessék minden erőtartálékukat, hogy ne lazítsanak, hogy ne adják fel a küzdelmet? Megragadták talán az alkalmat, hogy magas állami kitüntetéseket szerezzenek vagy rendkívüli jutalmat hősi helytállásukkal? Sem az egyik, sem a másik! Ez a bámulatra méltó erő fokozatosan halmozódott fel bennük a szocialista országépítés, a jobb és jobb eredményekért folyó küzdelem éveiben, kialakulván az egyén felelősségének tudata az egész társadalom iránt. A hétköznapok hősei nemcsak kommunisták, akiknek párttagsága parancsolja, hogy élére álljanak minden nemes törekvésnek; éppen ilyen rendkívüli teljesítményeket mutattak fel mások is, akik bár nem tagjai a kommunista pártnak, de meggyőződtek róla, hogy a párt programja és céljai az egész társadalom jólétéért és boldogságáért érzett mély felelősség érzéséből fakadnak, kifejezik a társadalom minden egyes tagjának a szükségleteik kielégítésére irányuló kívánságait. Ezért nemcsak a kommunisták tartják becsületbeli kötelességüknek, hogy minden erejükből és legjobb képességeik latba vetésével hozzájáruljanak a feladatok végrehajtásához, amelyeket az ötéves népgazdaságfejlesztési terv vagy az évi végrehajtási tervek tűznek ki. Minden rendkívüli helyzetben erősen kifejezésre jut az egész munkakollektíva politikai öntudatának, fejlettségének foka, a megelőző politikai tömegmunka eredményessége. Rendkívüli teljesítményeket az egyes személy is nyújthat, de a kollektív hősiesség mindig megnyilvánulása az erkölcsi erőnek, amelyet közönséges, megszokott helyzetekben alig tudunk felismerni; ez csak rendkívüli helyzetekben kerül felszínre és egész törvényszerűen arányosan növekedik a nehézségek nagyságával. A mindennapok hősei egyszerű emberek, szerények és nem feltűnők, nem kérkednek képességeikkel, nem teszik kirakatba őket. Becsületes a hozzáállásuk a munkához és kötelességeikhez, • amelyeknek teljesítését magától értetődőnek tartják. Egyeseknek egész életük eltelik a mindennapos aprómunkában, anélkül, hogy valamely rendkívüli helyzet váratlanul az átlag fölé emelné őket és felszínre hozná a bennük rejlő képességeket. De hát maga a sokéves becsületes, megbízható, jól végzett munka önmagában nem kifejezője a rendkívüli emberi kvalitásoknak? Talán a társadalom javára végzett áldozatos és fáradhatatlan munkában eltöltött egész élet nem méltó arra, hogy tisztelettel hajtsunk fejet előtte? Ezek az emberek teremtik meg a kölcsönös bizalom, megbízhatóság olyannyira szükséges légkörét, Erkölcsi színvonaluk nem engedi, hogy csak egyetlen nap is nem megfelelő minőségű munkát nyújtsanak, szégyellnék magukat a többiek előtt, akikről szintén feltételezik a lelkesedést és a felelősségtudatot. Igen nagy szükség van a kölcsönös bizalomnak erre a légkörére, különösen a népgazdaság bonyolult mechanizmusában; minden egyes egyén munkájának eredménye feltétele és biztosítéka a többiek nem kevésbé jó munkájának. Megtanulják kölcsönösen növelni, megsokszorozni erőiket s új utakat, módokat keresnek ehhez. A közelmúltban született meg az ostravai bánya- és iparvidéken a „Tégy túl önmagadon" mozgalom. Életre hívói azonban csakhamar kiegészítették jelszavukat azzal, hogy „és tarts ki". Az a szándék vezette talán őket a mozgalom életre hívásakor, hogy fölébe akartak kerekedni másoknak s ezzel igényt támasztani a nagyobb darab kenyérre? Semmiképpen sem — kötelezve érezték magukat ezzel a szocialista társadalom iránt, úgy gondolták, példát kell mutatniuk a többieknek, hogy erősödjék a gazdasági fejlődés dinamikája, ami mindannyiunk javára szolgál. Ugyanez a nemes szándék volt ösztönzője a komplex racionalizálási brigádok megalakulásának, a különböző felajánlási mozgalmaknak s a dolgozók kezdeményezése, aktivitása számos más megnyilvánulásának. Elmondhatjuk, hogy a mindennapok hősei nem várják a rendkívüli körülményeket és alkalmakat, minden hétköznap ugyanis nagy számban hoz ilyeneket. Az ötödik ötéves terv beindításakor a kitűzött célokat reálisaknak, de merészeknek ítéltük meg. És mégis már számos mutatóját tekintve sikerült túlteljesítenünk. S ha megvalósítjuk az idei esztendő feladatait, nem lesz ez rendkívüli teljesítmény? Közben már a következő időszakra gondolunk, már most még igényesebb, még merészebb feladatokat tűzünk magunk elé, iktatunk be a következő ötéves tervbe. Alacsonyabb szintű, könnyebben elérhető célokat kitűzni a tervben nemcsak azt jelentené, hogy engedményt teszünk, eltérünk a szocializmus fő irányvonalától, ami — tovább építeni a fejlett szocialista társadalmat, hanem azt is, hogy alábecsüljük dolgozóink erőit és képességeit. Semmibe vennénk ezzel minden eddigi erőfeszítésüket és nemes szándékukat, hogy még határozottabban megtesznek mindent az ország további felvirágoztatása érdekében. Ez ugyanis az értelme, a célja a dolgozók szocialista kötelezettségvállalásainak, a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére kibontakozott felajánlási mozgalomnak. P. Hasko felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gon- Címlapunkon M. Piovarci, dozásában. Felelős: Ozsvald Árpád, főszerkesztő-helyettes. Telefon: főszerkesztő-helyettes: 328-64, a 32. oldalon szerkesztőség: 328-65, 341-34. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta j Sóméi felvétele Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Szedi a Vychodoslovenské tlaciarne, n. v., Kosice. Nyomja a Polygrafické závody, n. v., Bratislava-Krasnany. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kcs, fél évre 78,— Kcs, egész évre 156,— Kcs. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 49 211. Nyilvántartási szám: SUTI 6/46. 2
