A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-09-16 / 32. szám

NAPJAINK HŐSEI Vége a néhányhetes kánikulának, ami kellemessé tette az üdülést, különösen azok számára, akik valahol víz partján töltötték a nyári szabadságukat, de kü­lönösen kedvezett az aratóknak, viszont már kevésbé például a kohászoknak, akik számára súlyosbította az amúgy sem túlságosan kellemes munkakörnye­zetet. A kohóipari üzemekben azonban így sem állt le a munka, a kohászok, olvasztárok becsületesen és megszakítás nélkül teljesítették termelési feladatai­kat, hogy jó eredményekkel, sikeresen befejezzék az ötödik ötéves tervidőszak utolsó esztendejét. Nem állt le a munka más üzemek­ben, termelési ágazatokban sem, ahol a szokatlan hőség megkövetelte az emberektől, hogy — ha minden erejük megfeszítésével is — de ne csökkentsék a megszokott munkatempót. Persze nemcsak a hőség az, amely fokozott erőkifejtést kíván meg az emberektől. Tavaly ősszel például a kiadós esőzések keserítették meg a mezőgazdaság dol­gozóinak meg a társadalmi munkában segítségükre sietőknek életét. Az embe­reknek a szó szoros értelmében önma­­gukon kellett túltenniök, ha be akarták takarítani, tető alá akarták hozni az őszi terményeket. Vagy néhány évvel ezelőtt december utolsó napjaiban a nem várt erős hőmérsékletcsökkenés a szó szoros értelmében „befagyasztot­ta“ a munkát a felszíni fejtésű s^én­­bányákban-i- bányászok és szállítási dolgozók ezrei valóban emberfeletti teljesítményeket nyújtottak azokban a napokban, hogy a lehető leggyorsab­ban helyreállítsák a folyamatos tüzelő­anyagellátást, ami nélkül veszélyeztetve volt o vilamos energia termelés és szá­mos jelentős iparvállalat üzemelése. Felsorolhatnánk számtalan további példát, ami mind az érdekelt dolgozók nem mindennapi teljesítményeiről, szi­lárd akaratáról tanúskodik, hogy legyő­zik a legsúlyosabb nehézségeket is, áldozatkészségükről és fáradhatatlan­ságukról, míg nem sikerült leküzdeni a kritikus helyzetet. Honnan vették ehhez az emberek az erőt, mi volt az, ami nem hagyta, hogy ölbe tett kézzel várják, míg kedvezőbbre fordul a hely­zet? Mi ösztönözte őket, hogy bevessék minden erőtartálékukat, hogy ne lazít­sanak, hogy ne adják fel a küzdelmet? Megragadták talán az alkalmat, hogy magas állami kitüntetéseket szerezze­nek vagy rendkívüli jutalmat hősi helyt­állásukkal? Sem az egyik, sem a másik! Ez a bámulatra méltó erő fokozato­san halmozódott fel bennük a szocia­lista országépítés, a jobb és jobb ered­ményekért folyó küzdelem éveiben, ki­alakulván az egyén felelősségének tu­data az egész társadalom iránt. A hét­köznapok hősei nemcsak kommunisták, akiknek párttagsága parancsolja, hogy élére álljanak minden nemes törekvés­nek; éppen ilyen rendkívüli teljesítmé­nyeket mutattak fel mások is, akik bár nem tagjai a kommunista pártnak, de meggyőződtek róla, hogy a párt prog­ramja és céljai az egész társadalom jólétéért és boldogságáért érzett mély felelősség érzéséből fakadnak, kifejezik a társadalom minden egyes tagjának a szükségleteik kielégítésére irányuló kívánságait. Ezért nemcsak a kommu­nisták tartják becsületbeli kötelességük­nek, hogy minden erejükből és legjobb képességeik latba vetésével hozzájárul­janak a feladatok végrehajtásához, amelyeket az ötéves népgazdaságfej­lesztési terv vagy az évi végrehajtási tervek tűznek ki. Minden rendkívüli helyzetben erősen kifejezésre jut az egész munkakollektíva politikai öntudatának, fejlettségének foka, a megelőző politikai tömegmunka eredményessége. Rendkívüli teljesítmé­nyeket az egyes személy is nyújthat, de a kollektív hősiesség mindig megnyilvá­nulása az erkölcsi erőnek, amelyet kö­zönséges, megszokott helyzetekben alig tudunk felismerni; ez csak rendkívüli helyzetekben kerül felszínre és egész törvényszerűen arányosan növekedik a nehézségek nagyságával. A mindennapok hősei egyszerű embe­rek, szerények és nem feltűnők, nem kérkednek képességeikkel, nem teszik kirakatba őket. Becsületes a hozzá­állásuk a munkához és kötelességeik­hez, • amelyeknek teljesítését magától értetődőnek tartják. Egyeseknek egész életük eltelik a mindennapos apró­munkában, anélkül, hogy valamely rendkívüli helyzet váratlanul az átlag fölé emelné őket és felszínre hozná a bennük rejlő képességeket. De hát maga a sokéves becsületes, megbízha­tó, jól végzett munka önmagában nem kifejezője a rendkívüli emberi kvalitá­soknak? Talán a társadalom javára végzett áldozatos és fáradhatatlan munkában eltöltött egész élet nem mél­tó arra, hogy tisztelettel hajtsunk fejet előtte? Ezek az emberek teremtik meg a kölcsönös bizalom, megbízhatóság oly­annyira szükséges légkörét, Erkölcsi színvonaluk nem engedi, hogy csak egyetlen nap is nem megfelelő minő­ségű munkát nyújtsanak, szégyellnék magukat a többiek előtt, akikről szin­tén feltételezik a lelkesedést és a fele­lősségtudatot. Igen nagy szükség van a kölcsönös bizalomnak erre a légköré­re, különösen a népgazdaság bonyo­lult mechanizmusában; minden egyes egyén munkájának eredménye feltétele és biztosítéka a többiek nem kevésbé jó munkájának. Megtanulják kölcsönösen növelni, megsokszorozni erőiket s új utakat, módokat keresnek ehhez. A közelmúlt­ban született meg az ostravai bánya- és iparvidéken a „Tégy túl önmagadon" mozgalom. Életre hívói azonban csak­hamar kiegészítették jelszavukat azzal, hogy „és tarts ki". Az a szándék vezette talán őket a mozgalom életre hívása­kor, hogy fölébe akartak kerekedni má­soknak s ezzel igényt támasztani a na­gyobb darab kenyérre? Semmiképpen sem — kötelezve érezték magukat ezzel a szocialista társadalom iránt, úgy gondolták, példát kell mutatniuk a töb­bieknek, hogy erősödjék a gazdasági fejlődés dinamikája, ami mindannyiunk javára szolgál. Ugyanez a nemes szán­dék volt ösztönzője a komplex raciona­lizálási brigádok megalakulásának, a különböző felajánlási mozgalmaknak s a dolgozók kezdeményezése, aktivitá­sa számos más megnyilvánulásának. Elmondhatjuk, hogy a mindennapok hősei nem várják a rendkívüli körülmé­nyeket és alkalmakat, minden hétköz­nap ugyanis nagy számban hoz ilyene­ket. Az ötödik ötéves terv beindítása­kor a kitűzött célokat reálisaknak, de merészeknek ítéltük meg. És mégis már számos mutatóját tekintve sikerült túl­teljesítenünk. S ha megvalósítjuk az idei esztendő feladatait, nem lesz ez rendkívüli teljesítmény? Közben már a következő időszakra gondolunk, már most még igényesebb, még merészebb feladatokat tűzünk magunk elé, ikta­tunk be a következő ötéves tervbe. Alacsonyabb szintű, könnyebben el­érhető célokat kitűzni a tervben nem­csak azt jelentené, hogy engedményt teszünk, eltérünk a szocializmus fő irányvonalától, ami — tovább építeni a fejlett szocialista társadalmat, hanem azt is, hogy alábecsüljük dolgozóink erőit és képességeit. Semmibe vennénk ezzel minden eddigi erőfeszítésüket és nemes szándékukat, hogy még hatá­rozottabban megtesznek mindent az ország további felvirágoztatása érde­kében. Ez ugyanis az értelme, a célja a dolgozók szocialista kötelezettség­vállalásainak, a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére kibontakozott felajánlási mozgalomnak. P. Hasko felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gon- Címlapunkon M. Piovarci, dozásában. Felelős: Ozsvald Árpád, főszerkesztő-helyettes. Telefon: főszerkesztő-helyettes: 328-64, a 32. oldalon szerkesztőség: 328-65, 341-34. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta j Sóméi felvétele Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Szedi a Vychodoslovenské tlaciarne, n. v., Kosice. Nyomja a Polygrafické závody, n. v., Bratislava-Krasnany. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kcs, fél évre 78,— Kcs, egész évre 156,— Kcs. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 49 211. Nyilvántartási szám: SUTI 6/46. 2

Next

/
Thumbnails
Contents