A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-09-08 / 31. szám

A természetkedvelő fotós leg­főbb vágya részt venni va­lamelyik utazási iroda által rendezett szafári úton az af­rikai Nairobiban. A sovány pénztárcával rendelkező nem hódolhat ennek a költséges kedvtelésnek, ezért saját országában keresi a vadászszen­vedélyhez hasonló fényképezés tárgyát, így esett választásom Topolciankyra. A lázas készülődés fölért egy nagy­szabású expedíció előkészítésével. Az indulás előtti napon volt a csomagolás. Hogy semmi sem maradjon ki az úti­poggyászból, a csomagolás egy előre elkészített lista alapján történt. A kö­vetkező nap reggelén előállt barátom kényelmes Skoda kocsija és a szüksé­ges holmik, — melyek egyhetes szlovákiai autótúrára szükségesek voltak, — meg­töltötték a csomagtartó tágas helyét és még a hátsó ülések térfelét is. Nemso­kára felbúgott a gépkocsi motorja és elindultunk utazásunk első célpontja felé — Topolciankyba. E helységnév említésekor mindenki­nek elsősorban a szép, impozáns kas­tély és a park jut eszébe, ahol a dol­gozók szakszervezeti beutaló alapján üdülni szoktak. Van azonban a köz­ségnek egy másik nevezetessége is. Itt van Csehszlovákia egyetlen bölény re­zervátumra. Hogy ezt meglátogathassuk, az erdőigazgatóság engedélyére van szükségünk. Ennek beszerzése és kellő tájékoztatás után folytattuk utunkat. Az út két oldalát erdő szegélyezte. A Vei­ké Vherce felé vezető útról balra leté­rünk, ott ahol a tábla tiltja a behaj­tást. Ezt mi nem vesszük figyelembe, mert kezünkben van az írásbeli enge­dély. Tovább folytatjuk utunkat, az út egyik és másik oldalán erdészházakat hagyunk magunk mögött, míg végre megérkeztünk célpontunkhoz. Itt va­gyunk a bölények birodalmában. Az iz­galom a tetőpontra hágott. Hiszen olyan állatot láthatunk, aminek kipusztulásá­ra még öt évvel ezelőtt a Nemzetközi Természetvédelmi Szervezet hívta fel az illetékesek figyelmét. Szükséges volt ez, mert a szervezet statisztikai adatai sze­rint összesen -száznyolcvan madarat és emlőst „sikerült" teljesen kiirtani és az egész világon összesen 288 madár és 288 emlős állat van kipusztulófélben, ezek között szerepel a bölény is. Ismer­kedjünk meg közelebbről ezzel a ritka állattal. Hosszúsága 3—5 m, magas­sága eléri az 1,80 m, súlya 600— 1300 kg. A marja jóval magasabb mint a kereszttája s púposán emelkedik ki. A pároscsülküek rendjébe, a kérődzők alrendjébe és a tulokfélék családjába tartozó emlősállat. Domború homloka szélesebb mint hosszú, szarvai feje ele­jéből indulnak ki, aránylag kicsinyek, hengeresek és simák, ki és fölfelé haj­­lósak, bojtban végződő farka rövid, vastag szőrzete puha, sűrű, színe bar­násfekete. Latin neve: Bison Bona­sus L. Hazánkban a középkorban igen szép számmal éltek erdeinkben, de idővel valósággal kiirtották. A szomszédos Lengyelországban e század húszas évei­ben lőtték le az utolsó szabadon élő bölényt. Akkor már csak az állatker­tekben volt még bölény és számuk az egész világon mindössze harminc da­rabra csökkent. A Nemzetközi Természetvédelmi Szer­vezet kezdeményezésére megindult egy akció a bölény teljes kipusztulásának megakadályozása érdekében. Ennek lehet köszönni, hogy több európai ál­lamban számos bölény él természetes életviszonyok között, nagykiterjedésű, körülhatárolt erdős területen, de Len­gyelországban szabadon is. A bölény­állomány az egész világon 1970-ben már 709 darabra emelkedett. Teljes ki­pusztulását csak az utóbbi évtizedek­ben sikerült megakadályozni nemzetkö­zi összefogással. Számos álfám, közöt­tük hazánk is kiveszi a részét ebből a munkából. Nálunk Topolciankyban levő bölénytelepen kívül állatkertjeink is di­csekedhetnek ezzel a ritka állattal. To­polciankyban tett látogatásunk alkal­mával éppen egy ötnapos bölény „bé­bi" is volt. Sajnos nem láthattuk, mert az erdő sűrűjében őrizte anyja és en­nek megközelítése nem volt tanácsos, mert nem óhajtottunk közelebbről meg­ismerkedni a szigorú és féltékeny ma­ma öklelő szarvaival. A bölénytelepet 1958-ban létesítették 140 hektár kiterjedésű erdős területen. Négy részre van osztva. Ebben a nagy­kiterjedésű, oszlopokkal és négy szál vastag huzallal körülhatárolt helyen összesen 21 bölény él. A telep létesíté­sekor a Szovjetunióból egy pár és Len­gyelországból szintén egy pór bölény érkezett. Itt sikerült 43 példányt szapo­rítani. Tavaly két darab volt a szaporu­lat, ezidén eddig egy darab. A létszá­mon felüli állatokat a prágai, az olo­­mouci és a bojnicei óllatkert kapta, de szállítottak külföldié is. Nemzetközi egyezmény alapján a bölény név címen első betűje az illető állam kezdőbetűje kell legyen, ahol éppen meglátta a napvilágot. Ezért a nálunk „született" böiény-csemeték „S" kezdőbetűjű ne­veket kaptak: Silók, Severka, Sirotka, Sigma stb. A bölénytelep fenntartása egyik or­szágban sem haszriothozó. Fenntartá­sát mégis vállaltál:, mert azokat a pusztításokat, amelyeket az emberek vittek végbe, csak az emberi társada­lom teheti jóvá. Eddig is számos ter­mészeti érték pusztult el, aminek kö­vetkeztében szegényebb lett a termé­szet világa. Maga a gyors iramban fej­lődő civilizáció következtében az embe-, riség amúgyis egyre távolabb került az élő környezettől. A természettől való távolodás növekedésével egyre inkább érezzük a testet lelket regeneráló ha­tás hiányát. Ha nem is térhetünk visz­­sza a természethez abban az értelem­ben, ahogy azt annak idején Rousseau hirdette, ennek ellenére mégis keressük a természettel való kapcsolatot, igye­kezünk védetté nyilvánítani területeket annak faunájával és flórájával együtt, igyekezünk menteni azt, ami még ment­hető. Ebbe a tevékenységbe tartozik többek között a bölények megmenté­se is. A környezet- és természetvédelem érdekében társadalmunk bőven kiveszi a részét és jelentős anyagi áldozatokat hoz, ami csak milliókban fejezhető ki. Csupán ily módon őrizhetjük meg a további generációk számára a termé­szetben előforduló értékeinket. VÖRÖSMARTY GÉZA 25 Bölények nyoméban

Next

/
Thumbnails
Contents