A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-08 / 31. szám
Olvasótáborban Június utolsó napjaiból néhányat a Nyírség kellős közepén, Kállósemjénben töltöttem. A váratlanul érkezett meghívó olvasótáborba szólított. Hallottam ugyan már korábban is a magyarországi olvasótáborokról, de alig volt valami elképzelésem, hogy milyenek is a valóságban. Mielőtt azonban az olvasótáborról magáról szólnék, hadd kanyarodjak vissza ahhoz a mozgalomhoz, amely ezt az utóbbit tulajdonképpen létrehozta. Magyarországon az „Olvasó népért” mozgalom az elmúlt évek során jelentős társadalmi erőket mozgósított, írók, szerkesztők, népművelők, tanárok, könyvtárosok, ifjúsági vezetők vállaltak részt ebben a mozgalomban. Munkájuk abból a meggyőződésből fakadt, hogy minden közművelődési tevékenység alapja az olvasás, a könyv erőteljesebb bekapcsolása a művelődési folyamatba. E felismerés természetes folytatása volt a következtetés, hogy ezt a folyamatot az ifjúság körében kell elindítani, illetve megalapozni. A korábbi olvasásra nevelési formák (író-olvasó találkozók, irodalmi vetélkedők stb.) mellett így jöttek létre az ifjúsági olvasótáborok, ahol írók, költők, pedagógusok, népművelők foglalkoznak a diákokkal. A kállósemjéni olvasótábor, amelynek vendége voltam, a nyírségi tanyákról való kisdiákokat gyűjtötte egybe két teljes hétre. A foglalkozásokat fiatal írók, költők, zenészek, képzőművészek, néprajzosok vezették. Délelőtt rendszerint ún. „kiscsoportos" foglalkozás volt, nyolc-tíz diákkal foglalkozott egy-egy író, költő. Magam is részt vettem néhány ilyen foglalkozáson. A témák, amelyekről teljesen kötetlenül beszéltek, sokszor vitatkoztak, ilyened voltak: „Milyen a jó szülő?" „Az egyén és a közösség.” „Mi a nemzet?" „Mi a nép?” „Mi a nemzetiség?” Vagyis nagyobbára olyan témák, amelyek nincsenek a tankönyvekben. Tapasztalatom szerint ezek a kérdések nagyon érdeklik a gyerekeket, és sokszor még a foglalkozás utón is tovább folytatódott a vita. Délután és este közös foglalkozás volt az olvasótábor résztvevői számára. Ezek a foglalkozások különböző művészeti ágazatokat film- és kerámiaművészet, néprajz, zene stb. — hoztak közelebb a gyerekekhez. A szabad idő pedig sok sportolással, játékkal telt el. Véleményem szerint igen-igen hasznos egy-egy ilyen táborozás, mert felébreszti a fiatalokban az igényt a művelődésre és az önművelésre. S ez már önmagában véve is nagy eredmény. A magyarországi ifjúsági olvasótábor mozgalom a mi számunkra is megszívlelendő példa lehetne. Azt hiszem, hogy például az úttörőtáborokban jól lehetne kamatoztatni a magyarországi tapasztalatokat, hiszen a cél nálunk is ugyanaz: művelt, öntudatos, könyvet, irodalmat szerető és értő ifjúságot felnevelni. ’-gs-OPUS XIV a kimondhatatlansag üszkös roncsain tengődöm várlak pévécé höhullásban szenvedlek szánlak számban jégvirág aleló tavirázsa nyitó kankalin csörtetsz árkon bokron küszöb a kezedben parázs van a szádban hónod alatt csók van hideg garasaid szétszórtad p hóban ki hagyhatna nyomot lábaidnál szebben barlangtemplomomban remetévé válék hét istent káromolva áldom a tavaszt s szegényes mondatokkal megidézem azt ki utat tör ott hol úttalan a szándék s küszöbbel kezében elnyűtt sarujában győztes próféta lesz saját falujában ATLANTISZ ők örök nomádjai a szent hitszegésnek a bárkáról elkóborolt istenszoptató állatok a küklopszok megmarcangolói kik oly vigasztalhatatlanok mint a véres csatabard és nem tudnak lemondani róla hogy dolgos tekintetük teremt és exhumál költö — te minden titkokkal paráználkodó vízözön ködében tüzözön gőzében élsz járod a folyók tenger alatti medreit te akit számtalan mentség vár a partokon oly elszántan hajózol felsebzett ököllel tüz-tekintetedben csóré töltött szenvedély tépett hajód sziklák zátonyok közt átoson gyémánt-árbocod fényes csillagokat öklel mert mély a tenger s az ég csak tükrében sekély közénk és hozta el csillagmítoszainkat halálkultuszunkat ó jaj ki szervezte így (RÉSZLET) atlantisz — magzatburok errjlékünk magtalan gyümölcsöt termo fája a zátonyok alatt faunák hallgatnak némán a vizözönrői kanyonjaid alján napsugátmaradványok hevernek égnek kristályosodnak névtelen sziklapadok alatt a halott kísértetek izzanak a hullámsir fenekén hol hegyek taréja nem borzol vizet de sötétségek kövülnek benned kontinensé — atlantisz hitetlen emlékeinkben mit keresnek az olvadt jéghegyek és mióta nem lélegze! elsüllyed tüdő mióta mossa partjainkat a végelathatatlan sejtelem özöne és fúgáid közt miért csordogálnak zajok sztochaikus szimfóniát morajló tüzek és a költők — atlantisz hajótöröttjei a tébolyokban bujdosók a fajfenntartó kimondhatatlanság szülöttjei mivégre várják be ragyogva örök üldözőiket miért az ösemlékezetben üdvözölnek miért egy felhőszakadáson áj érkezett meztelen tűzzel a tenyerén Prométheusz 19 KESZELI FERENC két verse:
