A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-09-08 / 31. szám

Búcsú I Soszta ko vi cs tó I Csak egy hónap választott el a hat­szoros állami díjas világhírű szovjet­orosz zeneszerző. Dmitrij Sosztakovics 69. születésnapjának ünnepségeitől. Tá­vozásával nemcsak a szovjet nagy­­közönséget érte pótolhatatlan veszte­ség, hanem az egész zenekedvelő vilá­got, kontinensekre, nemzetiségre való tekintet nélkül. Műveit nemcsak szovjet és európai koncertpódiumokon, színpa­dokon adták elő, de játszották a világ minden részében, Amerikában ugyan­úgy, mint Ázsiában és Ausztráliában. Sosztakovics a mai orosz zene egyik legkiemelkedőbb képviselője. Szimfoni­kus művészete Csajkovszkij tradíciójá­nak folytatója. Mindig népének, a szov­jet zenekultúrának szolgálatában állt, akkor is, amikor könyörtelenül ki volt szolgáltatva egyes kritikusok tévedései­nek. Voltak az életében időszakok, ame­lyeken úgy kellett keservesen átvágnia magát. De ezek az ellenséges támadá­sok. amelyeket a Kisvárosi Lady Mac­beth című operájának 1936-os bemuta­tója váltott ki, s később is megismétlőd­tek, időközben feledésbe merültek. Tisztán került ki az alkotó művészete körül kialakult ezekből a viharokból, s az utolsó évtizedekben a szovjet nép büszkén kiállt Sosztakovics, a kiváló zeneszerző, zongoraművész és nem utolsósorban zenepedagógus mellett. Egy angol kritikus és zenetörténész azt mondta Sosztakovicsról, hogy egyike a 20. század azon kevés zeneszerzői­nek, akik képesek hagyományos nyelven valami újat és eredetit mondani. Igen, zenéje annak ellenére, hogy régebbi példákra (Mahler, Szkrjabin) támaszko­dik, állandóan le tud bilincselni. Sosz­takovics sokat merített hazai példákból is, sok ösztönzést merített Muszorgszkij­tól s ugyanígy Csajkovszkij dallam­gazdagságából, ezt azonban új és sa­játos invencióval bővítette. Sohasem haladt azonban a természetellenes kísérletezés útján, nem törekedett egyet­len művével sem erőszakkal extrava­gáns megoldásokra. Éppen ellenkező­leg. Hű marad a maga által kitaposott úthoz, illetve figyelemmel kíséri a má­sok művészetét, de mindig sajátosat, egyénit nyújt. Lehet, hogy talán más művészi megnyilvánulással kapcsolatban e vonásokat negatívan kellene meg­ítélnünk. ám Sosztakovics esetében ez nincs így. Múltba tekintése a legtipi­kusabb, amivel művészetében egyálta­lán találkozhatunk. Természetesen, a legkülönbözőbb, többnyire azonban régi behatások összeolvasztása, szinté­zise nem tudta műveit megfosztani az erős egyéni vonásoktól. Sosztakovics alkotásaiban találunk valami egyete­mességet, amit Arisztotelész úgy feje­zett ki, hogy egység a többen — unitas multiplex —, amiben az egysé­get mégiscsak az erős stilisztikai tiszta­ság biztosítja. Ha kiérezzük is a konk­rét mintákat, ezek annyira átalakítottak, transzformáltak, hogy ez egyszerűen nem tud zavarni. Sosztakovics első kompozíciói az avantgárd tendenciák jegyében szület­tek; ezek megfeleltek expesszivitásának és szatirikus hajlamának (ebben közel állt Prokofjevhez), későbbi alkotásai azonban a kimondott programtémák koncentrálása és monumentalizálása felé hajlottak. Már első szimfóniájával (1926) világszerte feltűnést keltett. Tizenhárom szimfóniát írt, köztük talá­lunk olyan monumentális alkotásokat, mint a Leningrád ostroma idején írt 7. leningrádi szimfónia, vagy a Jevtu­senko szövegére írt 13. szimfónia. Ne­héz közülük választani, mert mindegyi­kük sajátos világot tár fel, mindegyik hoz valami újat. Még az olyonnyira el­ítélt és sokat kritizált 8. és 9. szimfónia is' a szerzői vallomás mélységét igazol­ja, s ha semmi másért sem íródtak, akkor is kiérezhetjük belőlük legalább az útkeresés kínjait s küzdelmeit a sze­mélyiségnek, amely csökkenteni törek­szik az ellentmondásokat a személyes művészi vallomás és a fegyelmezett alkalmazkodás között. Szimfóniái csak töredékét teszik ki életművének; zenekari művei között találunk zongoraversenyeket, hegedű­­versenyeket, gordonkaversenyeket, irt kamarazenét, zongoraműveket (24 pre­lúdium és fúga), dalciklusokat, kantá­tákat, oratóriumot, baletteket, operákat, színpadi és film-kísérőzenéket. Talán már csak a legöregebb leningrádiak emlékeznek azokra az időkre, amikor a fiatal Dmitrij ott ült a moziban a zongoránál és a némafilmeket kísérte. Ez is nyilván tartós nyomokat hagyott a zeneszerzőben, mert később filmzenét is komponált. De nem maradt hűtlen a könnyűzenei műfajhoz sem, mert még operettzenét is írt (Moszkva- Cserjomuski). És így folytathatnánk a sort. De nem ez a célunk, hiszen megmarad a zene­szerző életműve. Ha nincs is már köz­tünk a geniális alkotó, művei élnek, megmaradnak számunkra, zenekedvelők számára. CSEMADOK életéből - kulturális hírek - n FÉLÉVI SZÁMVETÉS A CSEMADOK-tagok munkája ered­ményesnek mondható a levicei (lévai) járásban. Szinte valamennyi kultúr­politikai akciójukat hazánk felszabadí­tásának 30. évfordulója jegyében ren­deztek meg. Népművelési munkájukban a dolgo­zók eszmei nevelésére és további poli­tikai fejlődésükre fordították a figyel­müket. Mintegy nyolcvan társadalom­­tudományi előadást tartottak, közel hét­ezer hallgatónak. Szó volt a polgári és honvédelmi nevelésről, az ifjúság szo­cialista neveléséről, a CSEMADOK kül­detéséről, a kultúra szerepéről, a pol­gári ügyeket intéző testületek munkájá­ról és mezőgazdaságunk időszerű kér­déseiről. Az előadások megtartásához segítséget nyújtottak a CSEMADOK tisztségviselői, az egyes iskolák tanárai és tanulói. Sokat tettek az irodalom és a könyv népszerűsítése érdekében. Számos író­olvasó találkozót és egyéb emlékesteket rendeztek. A legtöbben Csontos Vilmos­sal találkoztak, de ellátogatott körükbe Duba Gyula, Dénes György, dr. Csanda Sándor, Ozsvald Árpád és Lovicsek Béla is. Jókai születésének 150. évfordulójáról tizenegy helyi szervezet mintegy 1500 tagja emlékezett meg. Az emlékestek értékesek voltak, jelentősen hozzájárul­tak a résztvevők irodalmi ismereteinek bővítéséhez. Külön ki kell emelni Zselízt, ahol mintegy 300 személy emlékezett meg Jókairól, a nagy magyar mese­mondóról. Zalka Máté forradalmi életét öt helyi szervezetben ismertették. A sa­­hyi (ipolysági) József Attila színpad tovább öregbítette jó hírnevét. A 30 év szabad hazában című orszá­gos vetélkedőre összesen harminc cso­port nevezett be. A vetélkedő elérte célját. Mind a versenyzők, mind a né­zők tetszését megnyerte, ami a nép­­művészeti tevékenységet illeti, sajnos, az első félévben mindössze nyolc szer­vezetnél működött egész estét betöltő műsorra képes színjátszó csoport. Ezek 39 előadást tartottak és több mint 8000 nézőnek szereztek kellemes szórakozást. Huszonegy helyi szervezetben működik folklór- és esztrádcsoport, amelyek 7800 nézőnek 42 alkalommal adtak egész estét betöltő műsort. Keretműsort 43 szervezet adott taggyűlések, előadá­sok és más akciók keretében. Az idén már tizedszer rendezték meg Ipefsky Sokolecben (Ipolyszakálloson) a Daloló ■e Ipolyvölgye járási népművészeti bemu­tatót. Szövetségünk munkája csak akkor lehet eredményes, ha szervezeti életünk szilárd, céltudatos és tervszerű. Az első félévben a helyi szervezetek 126 veze­tőségi ülést tartottak, melyeken meg­tárgyalták az időszerű társadalmi és kulturális feladatokat, 67 szervezet tag­sági gyűlésein 5800-an jelentek meg. Ott voltak a pártszervezet és a hnb képviselői is, akik ismertették a tagság­gal az ötéves terv utolsó évének leg­fontosabb feladatait. Az évzáró tag­gyűléseken elfogadott kötelezettség­vállalások értelmében a tagság be­kapcsolódott a faluszépílér-i munkákba és számos brigádórát dolgozott le. örömmel állapítható meg, hogy a lévai járásban a CSEMADOK-tagok munkája jó. Az eredményekhez hozzá­járultak a járási elnökség és a járási bizottság tagjai is. A. G. MAGASABB SZINTEN Gyakran felvetődik a kérdés: vajon fel kell-e venni a „nagy rendezvénye­ket" a közművelődés eszköztárába? A válasz egyértelmű: igen! Mert ha az ipar termékeinek szüksége van kirakat­ra és reklámra, akkor a közművelődés sem nélkülözheti a megszokottól való eltérést, a hétköznapok után az ünnep­napokat. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a kultúrát áruként kínáljuk. Ha egy rendezvény kulturáltan szórakoztat, akkor létjogosultsága is van s meg­térül a ráfordított munka és a pénz. Ilyen például a Zselízi Országos Nép­­művészeti Fesztivál is, amelyet évről­­évre a CSEMADOK rendez meg. A zse­lízi népművészeti napok gyors fejlődése az objektív lehetőségnek és a tényleges társadalmi igény felismerésének kö­szönhető. Ez az országos rendezvény nem left öncélú, hanem egy adott fel­adatot tölt be, jelentősen hozzájárul a dolgozók kultúrájának sokoldalú fej­lesztéséhez. A gombaszögi országos dal- és tánc­ünnepély is jó úton halad, hogy betölt­se közművelődési feladatait. A gomba­szögi országos rendezvénynek jelentős eredménye, hogy fórumot teremt a te­hetségeknek. kapcsolatot létesít a kü­lönböző nemzetiségű emberek között, régi és új értékeket ápol. Egy táj, egy nép kultúrája mindig kölcsönhatásban alakul a szomszédos népek és tájak kultúrájával. Gombaszög sem nélkülözi ezt a kölcsönhatást. Ezért lett, illetve vált közkedveltté. A kelet-szlovákiai kerületben most van kialakulóban a különböző rendez­vények jellege és rendszere. Városaink és jelentősebb településeink keresik, vagy már próbálgatják adottságaiknak és céljaiknak legmegfelelőbb kifejezési formákat. Például jól sikerültek az Erdé­lyi János napok Vel'ké Kapusanyban (Nagykaposon). Mint ahogyan az az Erdélyi-napok esetében is látható volt, az ilyen nagy rendezvény előkészítése és lebonyolítá­sa nem könnyű feladat, összefogást igényel a város vezetői és az ott élő értelmiségiek között. Hiába lenne azon­ban minden igyekezet, ha a lakosság helyeslő egyetértése és közreműködése elmaradna. Jólesett látni az Erdélyi­napokon a fiatalokat, a törzsgárdát. De sajnos, a friss városlakók még nem tudnak élni az adott lehetőséggel, örvendetes tudni, hogy Galántán a városépítés nagy munkája mellett a szellemi élet formálásáról sem feledkez­nek meg. Felismerték, hogy a városnak, mint a táj kulturális központjának fel­adata a járás, a vidék kóruskultúrájá­nak ápolása. A „Kodály-napok" élet­képesek is lesznek mindaddig, amíg a már meglevő társadalmi igényt egyre magasabb szinten — a mai formaigé­nyeknek megfelelően — ki tudják elé­gíteni. Bátran állíthatjuk hát. hogy amennyi­ben egy nagy rendezvény meghonoso­dik egy-egy község, város vagy járás területén, akkor annak elsősorban e környék haladó hagyományait és kul­túránk igaz értékeit kell felszínre hoz­nia, ápolnia, fejlesztenie és megőriznie. MARCZI ODON CSEMADOK életéből - kulturális hírek - i 10

Next

/
Thumbnails
Contents