A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-08-25 / 30. szám

A JÓ KONYHA TITKAIBÓL Amikor a boltokban válogatni lehet a jóminőségű gyümölcs- és zöldségkonzervekben, időszerűtlennek tűnik, ha befőzésre buzdítjuk a háziasszonyokat. Annál is inkább, mert alapos számolás után kide­rülne, hogy nem is olcsóbb, a ráfordított munkáról nem is beszélve. S mégis, bizonyos esetekben kedv­vel foglalatoskodunk a befőzéssel. Ma már nemcsak a vidékieknek van gyümölcsö­sük, de egyre több városi embernek is van kis .ház­táji" földecskéje. A hétvégi telkek tulajdonosai büsz­kén nézegethetik a sajátkezűleg ültetett fáik termé­sét, amely fogyasztásra sok, eladásra kevés. Leg­többször tehát befőtt, lekvár alakjában az üvegekbe vándorol. ALMA RÉTESNEK, MÁRTÁSNAK Olcsó, hullott almából elkészíthetjük. Az almát meghatározzuk, hibás, férges részeit eltávolítjuk és káposztagyalun leszeleteljük. Lemérjük: 5 kg almára 50 dkg cukrot és 1 kanál szalicilt számítunk. Egy nagy tálban összekeverjük az almát, a cukrot és a szalicilt, üvegekbe rakjuk, lekötjük és 20 percig gő­zöljük. Csak másnap vegyük ki a gőzölőfazékból. ALMAKOCSONYA 1 kg almaié, 30—40 dkg cukor. Erre a célra az éretlen, hullott almát felhasznál­hatjuk. Az éretlen almában több a kocsonyásító anyag, a pectin. A megmosott almát négy részre vágjuk, hibás részeit eltávolítjuk, de a magházát és héját nem. Annyi vizet öntsünk rá, hogy csaknem ellepje és lassú tűznél puhára főzzük. A levét leszűrjük és más­napig ülepedni hagyjuk. (A visszamaradt puha gyü­mölcsből azután lekvárt főzhetünk.) Ekkor a levét óvatosan leöntjük, hogy ne legyen zavaros s minden kg léhez 30—40 dkg cukrot számítva gyors tűznél, a hab leszedése mellett, főzük míg nyúlósan csep­pen, vagy porcelán tányéron megkocsonyásodik. Még forrón apró üvegekbe öntjük, másnap lekötöz­zük. Más, nem kocsonyásodó gyümölcshöz is keverhe­tünk almalevet, ha kocsonyát akarunk főzni. Az ikebana készítésének alapjai Az ikebana alapját három különböző szárhosszúságú virág vagy növény al­kotja. Ezek közül a leghosszabb az égbolt szimbóluma. Japán nevén a „sin". A középső ág az elsőnél egy­­harmad résszel rövidebb. Ez az embert szimbolizáló „soe". A harmadik ág — a „hi'kae” — a föld szimbóluma, két­harmad résszel rövidebb mint a „sin". Fontos az ágak hajlási szöge is. A leghosszabb 15-, a középső 45-, a leg­rövidebb 75 fokkal hajlik el a képze­letbeli merőleges vonaltól. Az növényeket úgy helyezzük az edénybe, hogy egy tőről fakadónak lát­szanak. A három fő ág rögzítése után a közöket további virágokkal, ágacs­kákkal és egyéb kiegészítő elemmel — kő, fa, vas — töltjük ki. üveg vázába nemes virágokat (ró­zsát, orchideát, szegfűt), kerámia tál­ba minden fajta növényt aranzsálha­­tunk. Jól mutat a hagyományos aszpa­rágusz ágon kívül más zöld is, pl. a sanseveria (anyósnyelv) vagy a monste­­ra-filodendron levele. A Mobilia című dán folyóirat 1974 július—augusztusi számában érdekes témáról ír Klaus Meedon. Égy kiállítás­ról számol be, amit „Kicsinyek óriás­­országban'' címmel rendeztek meg Kop­penhágában. Az alábbiakban a cikket rövidítve közöljük. A kiállítás célja, hogy rávezesse a felnőtteket: milyen a világ gyermek­szemmel. Az anyagot a Dón Óvodák és Ifjúsági Klubok Szövetsége, vala­mint az Iparművészeti Iskola másod­éves. bútortervező szakos hallgatói kö­zösen állították össze. Hogy érzéklete­sebbé tegyék azt a helyzetet, amelybe a gyerek kerül, amikor a felnőttek asztalához ül, a nagyok bútorait kény­telen használni, különös megoldáshoz folyamodtak: berendeztek egy étkezőt két összecsukható székkel, megterített asztallal, valamint egy fürdőszobát W. C.-csészévé! és kézmosóval. Ezek­ben minden berendezési tárgy a szo­kásosnak kétszerese volt. A két év kö­rüli gyermek ugyanis éppen fele akkora mint egy felnőtt. A felnőtteknek mód­juk volt odaülni az asztalhoz, amely­nél könyökük a vállukkal került egy­­vonalba, amikor megpróbálták elérni a bögrét, és nem voltak képesek el­dönteni ebben a helyzetben, hogy az edény üres-e vagy tele van. A felnőtt számára az asztal egy jól érzékelhető, stabil tárgy, amelyre akár rá is támaszkodhat. A gyermek szemé­ben ugyanez az asztal sötét, félelmet keltő, éles sarkú objektum, amely alatt nagy, nyitott, üres hely van. A felnőtt egyszerűen oda megy az asztalhoz, a gyermek viszont gyakran úgy találja, hogy könnyebb folytatni a gyalogolást — akár be az asztal alá — mint mond­juk felmászni a székre, csakhogy az asztalhoz kerülhessen .A felnőttek le­felé néznek az asztallapra, a gyerme­kek felfelé kénytelenek hunyorogni, bele a lámpába. Fényképek mutatták be a kiállításon, hogy a különféle „felnőtt" használati tárgyak között mi mindent kell még a gyermekeknek kiállniok, amíg maguk­tól, saját tapasztalataik alapján meg­tanulják, hogy mi mire jó. A felnőttek gondoskodása ugyanis nemigen terjed többre, mint az etetésre, a megfelelő higiéniai körülmények biztosítására, egészen addig, amíg a gyermek el nem éri azt a kort, amikor már képes elvontabb gondolkodásra és értelmes beszédre is. A szülők nincsenek felké-Egy főiskolás terve: poliuretán habból préselt könnyű, legömbölyített élű (nem balesetveszélyes!) asztal és szék. Terve­zője figyelembe vette a várható sok­irányú igénybevételt: az ülőke a má­száshoz is segédeszköz, s az asztallap elég szilárd ahhoz, hogy akár rá is lehessen állni. szülve arra, hogy a gyermekek változó igényeinek megfelelő lakberendezéssel teremtsék meg a megfelelő környezetet. Szeretnék egyszerűen, egyszer és min­denkorra letudni a dolgot. A gyerme­kek viszont egyáltalán nem örülnek az ilyenfajta „beskatulyázásnak". Sokkal szerteágazóbb az érdeklődésük, sem­hogy nyugodtan megmaradjanak egy helyen, például egy szobasarokban, egy kis szobában még akkor sem, ha az — szüleik véleménye szerint — mindennel fel van szerelve, amit csak egy gyermek megkívánhat. Érdekes volt látni a kiállítást és kü­lönösen a főiskolások munkáit. A goh­­dos előkészületek szép eredményeként­­a legtöbb kiállított tárgy tulajdonkép­pen már sorozatgyártásra kész modell volt. Olyan bútorok, amelyek — mint a legtöbb „csináld magad" játék — elbővülők, megragadok minden gyer­mek számára, függetlenül életkoruktól. A kétszeres méretű, összecsukható szé­ken ugyanolyan kényelmetlenül, bizony­talanul, esetlenül ül a felnőtt, mint a normál széken a két és tél—hároméves gyerek. Nem kerülte el a tervezők figyelmét a fürdőszobai berendezések szerencsétlen méretezése sem. A gyermek a „normál" W. C.-kagylóra sem felülni, sem arról leszállói nem tud. Az új, alacsonyabb, ám keskenyebb modell egyaránt alkal­mas gyermekeknek és felnőtteknek. 29 A világ g y e r m e k s z e m m e I

Next

/
Thumbnails
Contents