A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-25 / 30. szám
Fanny Jensen asszonynak biztosan igaza van, amikor azt állítja, hogy mi, férfiak túlságosan takarékoskodunk a bókokkal. Más nőkkel szemben nem annyira, de a saját feleségünkkel szemben egész biztosan. így aztán cselekvésre szántam el magam, hogy — amint mondják — nyugalom legyen a házban. Tegnap reggel kezdtem hozzá a reggelinél. — Engedj meg egy apró megjegyzést, drágám — böktem ki csak úgy egészen magától érthetődően —, de ma olyan csinos és friss vagy! — Mintha nem ugyanilyen lennék mindennap — válaszolt szárazon életem párja. Két perc csend. — Talán az előbb egy kissé ügyetlenül fejeztem ki magamat. Azt akartam tulajdonképpen mondani, hogy az évek múltával mintha fiatalodnál. De igen, egész biztosan! Egyenesen bámulatos, hogy már. . . — ... negyvenéves leszek. Hálás köszönet, hogy emlékeztetsz rá. Kedves figyelmesség volt. Túlságosan is nagy figyelmesség I Két oerc csend. — Hallgass ide, drágám, véleményem szerint vannak nők, akik a negyvenéves határt ► átlépve egyenesen ellenállhatatlanok. Hidd el, érett bájuk mihdig mély benyomást gyakorol rám. — Köszönöm, ezt már észrevettem.' Akarsz még kávét, mielőtt leszedem az asztalt? Két perc csend. — Mondtam már neked, hogy remekül nézel ki ebben az új köntösben? — Azt mondod, új? Úgy látszik, kihagy az emlékezőtehetséged. Ha jól emlékszem, ezerkilencszázhatvanhatban kaptam. Két perc csönd. — Nem . . . tényleg, már öt-hat éve, hogy megvan ez a pongyolád? Istenem, hogy szalad az idő. — Rosszul számolsz, drágaságom. Ezerkilencszázhetvenötöt írunk . . . ezsrkilencszázhatvanhat óta, ha jól tudom, már kilenc év telt el. — Kilenc év. Fantasztikus. Meg kell állapítanom, hogy azok közé a nők közé tartozol, akik tudják kímélni a ruhájukat és mindig jól mutatnak benne. Biztosítlak, drágám, olyan tulajdonság ez, omit mi, férfiak különösen becsülni tudunk. — Azt emiszem neked. Két perc csend. — Drágám, már régen nem ízlett úgy a kávéd, mint ma. Egyenesen csodálatos. — Azt hittem, hogy a kávé, amit főzök, mindennap ízlik neked. Vagy talán eddig nem ízlett? — De igen, mindig kitűnő volt.. . Ó, mit is akartam, mondani, nem láttad az utóbbi időben Andersennét? — Nem... mi van vele? — Úgy tűnik, nem néz ki olyan jól, mint azelőtt. Valahogy gyorsan öregszik. — De úgy viselkedik, mint egy tizenhétéves bakfis. És a kalapja .. . reggeltől estig a fején van. Neked ez tetszik, drágám? — Ellenkezőleg, az az érzésem, hogy ennek a nőnek egyre inkább romlik az ízlése. — De hisz sose volt neki. — Igazad van, drágám. — S a lánya, mintha csak kiköpte volna. Sohasem engedném meg a lányomnak, hogy úgy viselkedjék. — Igen, teljesen igazod van, drágám. De azt hiszem, itt az ideje, hogy menjek. Gyere, csókolj meg, drágám. Hm . . . meg kell mondanom, kedvesem, kevés nő tud úgy csókolni, mint te. — Mit mondtál? — Ö, semmit. Viszontlátásra, drágám. Fordította: Tarjáni Andor Ismét minden a legnagyobb rendben Újítás Hosszú tanácskozásokra alkalmas nyakkendő Mindenkinek kezdenie kell valahogy Szöveg nélkül 22
