A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-11 / 29. szám
MARIKA NEVET A város fölött szőkén lobog a szabadság, a Szlovák Nemzeti Felkelésről elnevezett téren galambok hirdetik a békét, nevetés hullámzik át a levegőn. Nyár van. forró augusztus. A vakáció időszaka. Az iskolai szünidőnek az a drágábbik fele ez, amely azért is értékesebb, mert napról napra kevesebb van belőle. Fővárosunk utcái jóval csendesebbek, mint a nyár elején voltak, hiszen a vidám diákok egyelőre még hazánk legkülönbözőbb részeiben tartózkodnak: sokan az ipari és a mezőgazdasági munkákban segítenek, mások most pihenik ki az elmúlt tanév fáradalmait. A nevetős Mankót ábrázoló kép még Bratislavában készült: azokban a boldog pillanatokban, mikor Marika — sok-sok diáktársával együtt — elindult a nyárba. Gondtalanul, vidáman, nevetősen indulhatott el, hiszen egykori almai, a bátor diákálmok immár valóra váltak. Szekeres Marikát június 25-én a Komensky Egyetem dísztermében tanárrá avatták. A vakáció elmúltával tehát ő is visszatér majd az iskolába, de most már nem tanulni, 'hanem tanítani fog: méghozzá a „legrázósabb" tantárgyakat — matematikát és kémiát Hegy hol? A hurbanovói (ógyallai) gimnáziumban. Ennek a munkahelynek azért is örül, mert közel van szülőfalujához, Marcelovához (Marcellházához). Marika nevet örül a nyárnak. a friss — még nyomdaszagú — tanári oklevélnek. Bevallja azonban azt is, hogy egy kicsit fél. Hiszen a jövő. az idei nyarat követő őszök, telek, tavaszok sok-sok titkot rejtegetnek. És Marika felelősségteljes munkát végez majd. Ki tudná előre megjósolni, mennyi matematikus, kémikus, természettudós kerül majd ki az ő diákjai közül? Én hiszem, hogy rengeteg: mert Marika nagy-nagy tudással felfegyverezve hagyta el a Kamensky Egyetem Természettudományi Karát. Lesz mit továbbadnia a jövő nemzedékeinek ... Az egyetem dísztermében, a tanári oklevél átvétele után könynyezni láttam Marikát. Igen, el kellett búcsúznia a diáktársaktól, a fővárosi barátoktól, akikkel öt éven át együtt izgult a nehéz vizsgák előtt, akikkel együtt álmodta szépnek a holnapot, önkéntelenül is a nagy francia író, Anatole France mondása jutott eszembe: „Minden változásnak, még annak is, amelyet leginkább óhajtunk, megvan a maga szomorúsága, mert az, amitől megválunk, önmagunknak egy része: az egyik élet számára meg kell halnunk, hogy egy másikba lépjünk." A diákélettől búcsúzó Marika könnyei azóta felszáradtak, a képen már a másik, a „komolyabb", „felnőttebb" életbe induló Marika nevet. Felszabadultan, huszonhárom évesen. Nevess sokáig, nevess mindig. Marika! VARGA ERZSÉBET (A szerző felvétele) Megfelezett mákszembe szaDad szemmé! nem iothaío ~aga készítette balalojkat es arcképét helyezett Szjardiszti ukrán mérnök Nem hasztaícn kedvteles ez, hiszen begyakorol olyan fogasokat, omelyeket mmi elektromotorok epitesene nasznositha: Váratlanul került a: amerikai divatlapok címlapjára egy eddig teljesen ismeretlen vidéki kislány, a húszéves Margaux Hemingvvaj. A Nobel-dijas iro 133 centimeter magas, szőke unokáját nemrégiben „fedezték fel”. Margcux ma a legnepszerubb es legjobban fizetett amerikai fotómodell. YOKO és „A részek összege nem egyenlő az egésszel' — így kommentálták a kritikusok jónéhóny évvel ezelőtt a Beatles-együttes szétválását. A matematikai képtelenség az ő esetükben művészi igazságot fejezett ki: a négy liverpooli „srác” együtt — ez a szakértők véleménye — sokkal többet nyújtott és nyújthatott, mint külön-külön. Mi történt velük azóta? Híre érkezett Paul McCartney és új együttese, a Wings „slógerlemezének". És még egy lemez érdemel figyelmet: Yoko Ono és John Lennon dalai. A lemezborító újságot imitál: az Amerikában szép számmal megjelenő underground ellensajtó termékeinek egyikét. És ez aligha véletlen. Hiszen maguk a dalok is szinte kivétel nélkül újsághírekhez. aktuális politikai eseményekhez fűződnek. Tréfának szánták volna a szerzők az 1973-ban kiadott lemez 1984-es „dátumozását"? Az undergroundművészetekre jellemző, polgárpukkasztó fintoron túl ez valószínűleg mást is jelent: félelmet, hogy a ma problémái holnap vagy tíz év múlva — ha más köntösben is — újra jelentkeznek majd, s hogy a ma harcai esetleg feledésbe merülnek. „Ne hidd, hogy nem tudták, ki az a Hitler!" — énekli Yoko és John, amikor a múlt bűneiről esik szó. S ebben ott a figyelmeztetés is: holnap vagy tíz év múlva egyikünk sem mondhatja azt, hogy nem tudta, mi történt Vietnamban ... Politikai elkötelezettség. hitvallás? — furcsán hangzó szavak a volt Beatles-sztár, s a furcsa eszméket tükröző „akcióprogramjairól" és happeningjeiről nevezetes Yoko Ono esetében. A dalok mégis bizonyítanak: úgy tűnik, új erővel szólal meg bennük mindaz, ami a Beatlest kezdeti korszakában ihlette: a lázadás, a harcra buzdítás. Mikor Christina Onass.s, ai elhunyt görög milliomos lányo a közelmúltban Párizsba érkezett, rögtön körülvettek ct o fotonporterek. Christina először futásnak eredt, azían egy folyóirattal takarta e! arca! Vesztére azonban a folyóirat omlcpjan is az ö a'ckepe volt. Oras telefonkagylót borkacsoit eg/ konkatunsta 02 NDK- ban. Különösen azoknak ajanlja, akik munkaidőben hosz* szu magonbeszélgeteseket szoktak folytatni.
