A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-07-08 / 25. szám

ÉLETSZÍNVONAL ÉS LÉTBIZTONSÁG V leány (Farkasd) majdnem öt­ezer lakosú község. Kanyar­gós utcái, utai portalanítot­­tak, parkosítottak. Jó ütem­ben halad a közművesítés és a szolgáltatások fejlesztése. Harminc év tervszerű, rendszeres munkájának nyomaival lépten nyomon találkozha­tunk. A régi öregek szerint a jó gazdá­nak mindig rend van az udvarán. Te­kintsük most a falut udvarnak, a köz­ség vezetőit pedig gazdának, s te­gyük fel nekik a kérdést: — Rendet, tisztaságot tapasztaltunk, sok új családi házat, közérdekű léte­sítményt láttunk. De a fejlődésről a számok, adatok beszélnek leginkább. Kaphatnák ilyenfajta tájékoztatást? Krommel István hnb-titkár, köny­­nyen áttekinthető grafikonokat, kimu­tatásokat, dosziékat rak elém. — Tessék itt van a harminc szabad év eredményeiről és a választási prog­ram teljesítéséről szóló beszámoló. Eb­ben mindent megtalál. Holnap nyilvá­nos pártgyűlést tartunk. Arra készítet­tem. No, nézzük csak: Portalanították az utakat, parkosítottak, tűzoltótornyot, óvodát, betonjárdát építettek, húsbol­tot és ravatalozót létesítettek, rekonst­ruálták a szabadtéri mozit, a kultúrhá­­zat és a közvilágítást, folyamatban van a közművesítés, az iskola és a sport­telep építése. Távirati stílusban ennyi az elvégzett munka, plusz néhány egyedi sajátosság, községekben ritkán tapasztalható dolog. Elsőnek a böl­csődét említeném. Kétéves gyerek még nem mehet óvodába. Háromévi kiesés a gyakorlatból már nagy hátrány a nők számára. Ezt hidalja át a bölcső­de. Okos gondolat volt, dicséretet ér­demel, hogy meg is valósították. A f él - készáru-bolt és a gyorstisztitó, amelyet a napokban adnak át, szintén a dol­gozó nőket, az anyákat tehermentesí­ti, tehát a családot szolgálja. — Azt már látom, hogy a falu „kül­alakja" óriásit változott, fejlődött. Hogy élnek az emberek a szép házakban? — Az életszínvonal? A háború előt­tit egyszerűen nem lehet összehasonlí­tási alapként venni. Száz családból nyolc rendelkezik autóval, 49 hűtőszek­rénnyel és 66 mosógéppel. Három ház közül kettőn tévéantenna jelzi, hogy ott készülék is van. S mindezeken túl a takarékpénztárban a lakosság betét­­állománya elérte a 15 millió koronát. Ebben az országban nem nyomorog, aki becsületesen dolgozik. — Épp a napokban számolgattam — veszi át a szót Pintér Anna ügyvivő —, hogy mennyit is tesz ki az az összeg községünk nyugdíjasainál, amennyivel évente többet kapnak majd a CSKP Központi Bizottságának, a szövetségi kormánynak és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának a társadalombiz­tosítási rendszer tökéletesítéséről szóló határozata alapján. Átlag évi 1100 koronáról beszélünk, ami bizony nem kis összeg. Jelenleg 1140 nyugdíjasnak 760 ezer koronát fizetünk ki havonta. A CSKP XIV. kongresszusának az életszínvonal emeléséről hozott hatá­rozatai íme kézzelfogható valósággá váltak. Amíg országunkban pártunk lé­­pésről-lépésre, fokozatosan teljesíti azt a programot, amelynek célja a lakos­ság szociális és létbiztonságának szi­lárdítása, addig a kapitalista orszá­gokban élő dolgozók helyzete napról­­napra rosszabbodik, fokozódik az inf­láció és a munkanélküliség. — Szeretnék felkeresni néhány nyug­díjast. Kit hol találok ilyenkor? — for­dulok Pintérné felé. — Veszprémi Aladárt és Balogh Ká­rolyt biztosan otthon találja. Egyik az öreg Vág mellett lakik, a másik a Sókszelőce felé vezető úton. Aladár bácsi a kapufélfához tá­maszkodva áll a ház előtt, amikor megérkezünk. Aztán hirtelen megfordul, mintha megijedt volna valamitől s besiet a házba. Mire beérünk, már ágyban van. Az ajtóban lánya, Ilonka fogad. Épp munkába készül. Pincérnő a borozóban. — Valamikor prímás voltam — kez­di a szót Aladár bácsi —, de már 12 éve, hogy letettem a vonót. Ha nem lenne a nyugdíjam, ami bizony nem sok, mert egész életemben beteges voltam, ennek a lánynak a fizetéséből kellene megélni nekem is és a felesé­gemnek is. Pedig már neki is gondol­ni kell a jövőjére. Hamarosan belejezik a közművesítést A község vendéglátóipari üzemeiben és a kultúrházban egyszerre majdnem ezren szórakozhatnak 14 Bár sokoldalúan segítik az édesanyákat, mégis sok család a közeli városba költözik Krommel István

Next

/
Thumbnails
Contents