A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-08-05 / 28. szám

CSEMADGK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosításo Jókedvű emberek között Egyik barátom hívta fel a .figyelme­met a resicai (restei) népművészeti cso­portra. Azokra a férfiakra, lányokra és asszonyokra, akik falujuk s a környék népszokásait, néphagyományait cso­korba szedték és műsort állítottak ösz­­sze belőle. Nem az első alkalom volt, hogy ilyen formában szórakoztak a reste­­iek, s érthető a vágyuk, hogy egyszer ők is szerepelni akartak „nagy nyilvá­nosság" előtt; szerették volna, hogy va­laki olyan is megtekintse a műsoru­kat, aki ért hozzá és véleményt tud ró­la mondani. Mert falujukat mindig a „világ végének" tartották, ahonnan már nem vezet tovább semmi út. 5 az emberekben — főleg az idősebbekben — ki tudja miért, szinte ősi hagyo­mányként élt az alacsonyabbrendűség érzete, hogy ők semmire sem képesek. S most, végre sikerült összehozniuk egy ügyes műsort. Szerették volna hát or­szág-világ színe előtt megmutatni, hogy igenis tudnak valamit! Miért ne!? Egy tavaszi vasárnapon népdalgyűjtő, tánc­csoportvezető és koreográfus barátom­mal meghívtak: menjünk el és nézzük meg a műsorukat. Kétszer sem kellett mondani, máris indultunk. Sajnos, egy kellemetlen félreértés következtében, háromórás késéssel érkeztünk meg, de az emberek — legnagyobb csodálko­zásunkra — teljes létszámban (sőt még többen is, mint amennyien a csoport­hoz tartoznak) ott várakoztak még a szövetkezet épületének kultúrtermében. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartot­ták, hogy ne sikerüljön az elképzelé­sük, hogy nem jövünk el. S ott voltunk, láttuk, amit csináltak! Barátom táncokat, népdalokat gyűj­tött készülő műsorához. Így „élesre töl­tött" kamerával és magnetofonnal ér­keztünk. Sajnos, már késő délután felé járt az idő, s így benn a helyiségben nem lehetett filmezni. Mit tehettünk, megkértük oz embereket, jöjjenek ki a szövetkezet udvarára s ott énekeljenek, táncoljanak. Pillanatokon belül min­denki kint volt az udvaron. Kovács Im­re bácsi ölbe kapta a citerát, rázendí­tettek a nótára, aztán egy-kettőre táncra perdültek, és máris lehetett for­gatni. Olyan jó kedvet teremtett a 30—35 tagú csoport, hogy az akár egy nagy lakodaloméval is méltán vetekedett. Egyik népi táncot követte a másik, ősibbnél ősibb nóták csendültek fel. Az egésznek végül is a leszálló szürkület vetett véget: nem lehetett tovább for­gatni. Visszamentünk hát a derembe, ahol filmkamera helyett a magnó vette át a szerepet. Előkerültek a lakodal­mas és esküvői nóták, emelkedettebbé vált benn is a hangulat, egyre lelke­sebben nótáztak; hiszen még a 14—18 éves lányok is tudják Restén a régi nó­ták dallamát, szövegét. Aztán egy szóló következett. Hirtelen elcsendesedett a terem: Kovács Anna lánybúcsúztatót énekelt. Az elején, igaz, még egy kicsit belepirult, de a végére már teljes magabiztonsággal énekelt, nyoma sem volt az izgalomnak. A kö­vetkező dalos Vaskó Anna,*egy 18 éves lány volt, aki az asszonyok legnagyobb csodálkozására egy olyan katonanótát énekelt, amit még a legidősebbek kö­zül sem ismert mindenki. Később el­árulta, hogy a nagyszüleitől tanulta. Már régen a neonok világítottak' kint az utcán, de még senkinek sem jutott eszébe hazafelé készülődni. Csak Imre bácsi, a citerás csitítgatta a feleségét, aki épp egy szólót énekelt: — Elég már a nótázásbái, bere­kedsz, aztán masszírozhatom a nyaka­dat — mondta mosolyogva, de amikor látta, hogy minden hiába, tovább kí­sérte citerán a feleségét. Végül is mi szakítottuk félbe a vi­dám nótázgatást, hogy elérjük még a legutolsó autóbuszt. Nehezen ment a búcsúzás. Minden kézfogásnál egy-egy újabb dalcím, dal­lam került elő, még mindenkinek volt, a „tarsolyában” jónéhány nóta amit szívesen elénekelt volna, de sajnos igyekeznünk kellett, hogy még az este hazakerüljünk. Viszont meg kellett ígér­nünk, hogy a következő vasárnap is el­jövünk s újra felelevenítjük a régi szo­kásokat. Ám egyszeri látogatásra is annyi értékes néprajzi anyagot sikerült gyűjtenünk Restén, hogy amíg ezt fel nem dolgozzuk, aligha van értelme újabbat felvenni. A resteiek így is jeles­re vizsgáztak, ami a hagyományok sze­­retetét és tiszteletét, a régi szokások felelevenítését, kultúrkincsünk fenntar­tását illeti. ZOLCZER JÁNOS Csontos Vilmos diákok körében A tanév befejezése előtt néhány nap­pal kedves vendéget fogadtak a sahyi (ipolysági) gimnazisták: meghívásukat elfogadva ellátogatott hozzájuk a közeli Zalábán élő népszerű költő, Csontos Vilmos. Az író-olvasó találkozót meg­előzően az iskolában működő Ifjú Szovjetbarátok Klubjának tagjai mutat­tak be rövid esztrádműsort a költő tiszteletére. E műsor keretében fellépett a „Veszjolije gyevuski“ énekegyüttes, a „Kalinka“ táncegyüttes és néhány szavalat és zeneszám is elhangzott. A rövid esztrádműsort követően került sor a beszélgetésre, melynek során Csontos Vilmos a tőle megszokott tö­mörséggel, egyszerűséggel és szelle­mességgel válaszolt a diákok és a ta­nárok kérdéseire. Bebizonyosodott, hogy a fiatalok igen jól ismerik nemcsak a népszerű költő verseit, eddig megjelent köteteit, életrajzi regényét, hanem a csehszlovákiai magyar irodalom problé­máit is. A költő láthatóan szívesen és kellő felkészültséggel, közérthetően és .igen szellemesen válaszolt valamennyi, még a „legnehezebb" kérdésekre is. A találkozó befejezéseként Cseri Jenő magyar szakos tanár köszönte meg Csontos Vilmos látogatását, aki a „zár­szó" jogán nagy megelégedését fejezte ki a diákok körében látottak és hallot­tak felett, annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az oktatás az ipolysági magyar gimnáziumban helyes irányban halad és megígérte, hagy amennyiben meghívást kap, a jövőben is ellátogat az iskolába. SÁGI TÓTH TIBOR (Foto: Ihraczky Gyula) ■ A CSEMADOK losonci járási bi­zottsága három körzeti dal- és tánc­­ünnepélyt rendez a nyáron. Ezek közül az első, június 15-én zajlott le (Ragyol­­con) Radzovcéban. A ragyolci kastélykertben „Dalolva szép az élet" címmel rendezte meg az idei első körzeti dal- és táncünnepélyt a járási bizottság a ragyolci helyi szer­vezettel és a Nemzeti Front helyi szer­vezetével közösen. Az időjárás kedve­zett a szép ünnepélynek, amelyet Mede lánosné, a ragyolci helyi szervezet el­nöke nyitott meg. ■Majd Csák István, a járási bizottság titkára tartott ünnepi beszédet, méltatva az ország leiszaba­dulása 30. évlordulójának jelentőségét. Az ünnepélyen, amelyen több mint másfélezer ember vett részt, a fülek­­püspöki Palóc, a lüleki Barkó, a füleki zománcgyári és a ragyolci CSEMADOK- tánccsoport mellett fellépett a bénái citerazenekar, több szólóénekes és éneklő csoport, s vendégként a Salgó­tarjáni Kohász Művelődési Központ és a Karacskeszi Művelődési Ház tánc­csoportja. SÓLYOM LÁSZLÓ CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosítás< 10

Next

/
Thumbnails
Contents