A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-06-13 / 24. szám
ARANY HELYETT ŰJ ÖTVÖZET A Szovjet Tudományos Akadémia Bajkovról elnevezett kohászati intézetében újlajta rézötvözetet dolgoztak ki. A BrNMzT 5—2—0,1 jelzésű ötvözet kitűnő villamos vezető, jól tapad, hőstabil, hegeszthető, Így kitűnően helyettesítheti a hibrid-vékonyréteg áramkörökben az aranyat és más ritka fémeket. Nagy előnye az új ötvözetnek, hogy a leihasználásával készült mikroáramköröknek azonosan kitűnő lesz a villamos vezetése. TIZEDIK SZÁZADI EZUSTKINCS A Német Demokratikus Köztársaságban, Schwerin közelében az utóbbi évek egyik legértékesebb régészeti leletére bukkantak egy épület alapozása közben. összesen 70 darab ezüstpénz, 1185 grammnyi ezüstékszer, továbbá ezüsttömb került elő a föld mélyéből. A szakértői vélemény szerint a nagy értékű lelet a X. századból származik. RÖNTGEN-NEGATÍV HELYETT PAPÍRKÉP A Szovjetunió egészségügyi minisztériumának klinikai és kísérleti sebészeti kutatóintézetében újfajta röntgenezési eljárást dolgoztak ki: A betegek átvilágítása és a röntgenfelvétel elkészítése ötször kevesebb időbe, továbbá tízszer kisebb költségbe kerül, mint a hagyományos módszerrel. Két perccel az átvilágítás után közvetlenül papirképet emelhetnek ki a röntgenberendezésből. Az újfajta elektron-röntgenográfiai képek rendkívül tiszta és éles rajzolatot adnak a lágy szövetekről és a különféle daganatos betegségekről. BESZÉLŐ DIAPOZITÍV A diapozitív-vetítés hangosításának új módszerét mutatták be a Német Szövetségi Köztársaságban. A kisfilmdiapozitivot és egy mágneses hangrögzítő korongot megfelelő keretben egyetlen szinkron egységben egyesítenek. A beszélő diapozitív kicsiny hanglemezre emlékeztet, amelynek szabad középpontjában helyezkedik el a diapozitív. Egy-egy mágneses korongon 33 másodpercnyi hanganyag rögzíthető. A mágnescsikos diapozitívok kezelése jóval egyszerűbb, mint a diavetítés hagyományos, magnetefónos hangosítása. CÁPA-TUTAJ A hajótöröttek, a tengerbe zuhant repülőgépek utasai a jövőben talán úszó cápák segítségével tarthatják fent magukat a vizen a segítség megérkezéséig. Az Egyesült Államok Akronban működő tengerkutató laboratóriumában széndioxiddal működő különleges fegyver kifejlesztésével kísérleteznek. A támadó cápába lőtt töltet gázanyaga pillanatok alatt megölné a félelmetes tengeri rablót, s ugyanakkor a gáz tel is fújná az állat testét. A Jelpumpált'' cápatestet mentőtutajként használhatná a hajótörött. A laboratóriumi kísérletek eredményesek, de még élő cápákon nem próbálták ki a különös elgondolást. lUDGVMN/TECHNIba A műkéz megalkotásában közreműködő orvosok és mérnökök legnagyobb jutalma a munkaképessé vált beteg kézfogása. A technika és a biológia összefogása KEZET FOG A MÜKÉZ Az orvostudomány régi problémája, hogy miként lehetne visszaadni különféle okokból rokkanttá vált emberek munkaképességét. Nem csupán a keresőképesség visszanyeréséről van szó: a rokkant' ember gyakran az önellátáshoz szükséges legegyszerűbb műveleteket is csak nehezen vagy bizonytalanul tudja végrehajtani, kapcsolata a külvilággal beszűkül, tehetetlenségében önmagába zárkózik és esetleg végzetes lelki válságba jut. A rokkantak rehabilitációjának nevezett törekvések jegyében kezdetben csupán karformájú szerkezetet tudtak készíteni a karjukat elvesztett embereknek. Elsősorban kozmetikai céllal, mert ezek a szerkezetek a munkavégzésben semmiféle segítséget nem nyújtottak. Nagy dolognak számított, amikor olyan műkezet (helyesebb volna „mesterséges kezet" mondani) készítettek, amelynek hüvelykujját a másik négy ujjal szemben össze lehetett zárni, így e kéz viselője már képes volt kisebb tárgyakat megfogni, felemelni. Az ilyen műkéz a felsőkar bizonyos irányában való felemelésével vagy megfeszítésével működtethető, az ellenkező irányú karmozdulat nyitja az ujjakat. Mondani se kell, hogy az efféle szerkezetek meglehetősen nehézkesek. Működtetésükhöz szokatlan mozdulatokat kell elsajátítani, s használatuk fárasztó is, hiszen a tárgy megragadásához szükséges energiát a működtető mozgás kivitelezésében részt vevő izmoknak kell szolgáltatniuk. Jelentős lépés volt a fejlődésben, amikor segédenergiát kezdtek alkalmazni a műkezek működtetésére. A műkéz viselőjének azóta csak a segédenergia vezérlése a feladata, amihez nyilván sokkal kisebb erőfeszítésre van szükség. A segédenergia lehet például gázpalackban tárolt sűrített gáz, de alkalmasabbnak bizonyult a telepekben vagy akkumulátorokban tárolt villamos energia. A gázpalackos energiatárolást időközben szinte teljesen kiszorította a villamosság, elsősorban azért, mert az akkumulátor aránylag egyszerű módon, kis szerkezet segítségével otthon újra feltölthető, a gázpalackot pedig csak megfelelő apparátussal rendelkező üzemben lehet újratölteni. A pneumatikus működtetés azonban nem feltétlenül elvetendő, mert az erőátvitel egyszerűen, vékony csöveken keresztül lehetséges, és az ide-oda mozgatás könnyen megvalósítható. A villamos energiát viszont legegyszerűbben villanymotor alakítja át mechanikus energiává,, a motor forgó mozgása azonban közvetlenül nem hasznosítható a legegyszerűbb kéz-műveletekben (megragadás, elengedés, felemelés, leeresztés). A forgó mozgást tehát megfelelő szerkezettel ót kell alakítani ideoda mozgássá. Az átalakítás persze hatásfok-csökkenéssel jár, ezért nem meglepő, hogy egyes kutatók azzal, kísérleteznek, miként lehetne a műkezet olyan pneumatikus (sőt hidraulikus) energiával működtetni, amelyet villanymotorral hajtott parányi kompresszor állít elő. Bár az utóbb ismertetett műkezet már villamos energiával működtetik, vezérlésükre bizonyos izommozgásokat kell megtanulni. Szovjet kutatók gondoltak először arra, hogy a kézprotézist az amputálás után megmaradt csonkban keletkező izomakciós feszültségekkel kellene mozgatni. Vizsgálataikkal kimutatták, hogy a különféle mozgások kivitelezésében más és más izomcsoportok vesznek részt, és ezekben az izmokban más és más nagyságú elektromiográfiás feszültségek keletkeznek. Ezeket a parányi, néhányszor 10 mikrovolt nagyságú feszültségeket megfelelően elhelyezett elektródokkal fel lehet fogni és felerősítés után ezekkel a jelekkel lehet a műkéz mozgását vezérelni. * Az elektromiog ráfiás feszültségek a mozgató izmok működésekor keletkeznek. Ha tehát az amputált karú ember megfeszíti vagy elernyeszti izmait, ezzel képes vezérlőjelet kelteni. Jó lenne azonban, ha nemcsak izom megfeszítésével lehetne vezérlőjelet létrehozni, hanem magáról a mozgató izomhoz futó idegről. Mint ismeretes, minden izommozgást, izomösszehúzódást a központi idegrendszer felől érkező idegi parancs — ingerület — vált ki. Ha tehát sikerülne ezekben az idegekben észrevenni, hogy mikor érkezik rajtuk a megfelelő izomhoz ingerlő jel, akkor ezt is fel lehetne használni a „gondolattal vezérelt" műkéz működtetésére. A kutatásokat jelenleg ebben az irányban folytatják, de még nem tudták leküzdeni azt az akadályt, hogy a mozgató idegről nehéz egyértelmű jeleket elvezetni. Nemcsak azért, mert ezek az idegi feszültségek roppant kicsinyek, hanem főként azért, mert nehéz a sok ezer és ezer idegrost közül éppen a megfelelőről elvezetni a keletkezett akciós feszültséget. A Szovjetunióban kidolgozott műkezet is az amputált karú embernél megmaradt húzó és feszítő izmok rostjainak összehúzódásakor keletkező akciós feszültségek vezérlik. Minthogy azonban az amputálás során a karizmok egy része megsérül, célszerűnek mutatkozott a váll és a lapocka izomzatát felhasználni a műkéz vezérléséhez. Ha ezek az izmok is hiányoznak vagy nem működésképesek, mód van a műkéz vezérlését rákapcsolni bármelyik törzsizomra. Ilyen esetben a páciensnek meg kell tanulnia, hogy azt az izmot tudja megfelelően feszíteni és ellazítani, amelyikhez a vezérlőrendszer elektródjai csatlakoznak. Az ilyen irányú kiképzésre különleges tanfolyamokat szerveznek, de a műkéz vezérlését mindenki el tudja sajátítani. Az elektromiográfiás jellel vezérelt műkéz kidolgozásának jelentőségét az is bizonyítja, hogy az alkotókat a Szovjetunióban magas állami kitüntetésben részesítették. Számos nyugat-európai országban megszüntették a saját műkézfejlesztést és megvásárolták a szovjet műkéz licencét. (kz) A szorgalmas gyakorlás gyümölcse: a műkéz alkalmas az irógéphasználat bonyolult műveletére is. A rokkant már gépelést kívánó munkakört is betölthet. 27
