A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-06-13 / 24. szám
Ml LESZ A MARIANASZIGETEK SORSA? A Mariana-szigetek földrajzi helyzetét bármely oceanográfus valószínűleg kapásból meg tudja adni. Ez a Mikronéziához tartozó kis szigetcsoport ugyanis a Csendes-óceán nyugati részén, a Mariana-ároktól északnyugatra fekszik. A Mariana-árok pedig arról nevezetes, hogy a legmélyebb tengeri árok; legmélyebb pontja a legújabb adatok szerint 11 521 méter. A szigetcsoportot 1521-ben Magalhőes, spanyol szolgálatban álló portugál hajós fedezte fel, s a spanyolok IV. Fülöp özvegyének tiszteletére Mariana-szigeteknek nevezték el. A spanyolokkal vívott háború után 1898-ban Guam, a Marianák legnagyobb és legnépesebb szigete az Amerikai Egyesült Államok birtokába jutott; a többi szigetet 1899-ben Németország vásárolta meg, de ezeket az első világháborúban, 1914 októberében a japánok szállták meg. A korábban német birtokban volt Észak- Mariana-szigeteket ezután mandátumterületként a japánok birtokolták 1944-ig, amikor az amerikaiak hódították meg a Karolina- és a Marshall-szigetekkel együtt. 1946-tól mind a három szigetcsoportot Csendes-óceáni-szigetek (Trust Territory of Pacific Islands) néven az Egyesült Államok birtokolja mint ENSZ gyámsági területet. Az amerikaiak a Marshall-csoporthoz tartozó Bikini szigetén sokáig nukleáris bombakísérleteket folytattak, Guam szigetét pedig erős tengerészeti és légitámaszponttá építették ki, amely fontos szerepet játszott az elmúlt évek sorén az amerikaiak vietnami intervenciójában. Az Egyesült Nemzetek Szervezete azzal bízta a három szigetcsoport gyámságát az Egyesült Államokra, hogy ez készítse elő a szigetek lakosságát a függetlenségre. Washington azonban ehelyett kezdettől fogva arra törekedett, hogy Mikronéziát Puerto Rico mintájára „önkormányzattal rendelkező" területként végleg az USÁ-hoz csatolja. Az Északi-Mariana-szigetek közigazgatási központja, az amerikai főbiztos és a helyi törvényhozó testület székhelye Garapan városa Saipan szigetén. Itt került sor egy okmány aláírására az idén februárban a washingtoni kormány és a politikai statútum kérdéseivel foglalkozó helyi bizottság képviselői között, amely további lépést jelent egész Mikronéziának az Egyesült Államokhoz csatolása útján. Kónuszpálmák — a csendes-óceáni szigetek jellegzetes Iái. A trópusi mezőgazdaság — lóképp kivitelre — elsősorban koprát produkál, de a Marianákon és a Karolinákon foszfátkitermelés is folyik A szigetek legnagyobb értékét azonban a támaszpontók adják meg A megállapodás ugyan formális önigazgatást biztosít az amerikai Guam támaszponttól északra fekvő, huszonhét vulkanikus eredetű és korallszigetből álló Északi-Máriana-szigetcsoportnak, másrészt viszont az USA magának tartja fenn a szigetek védelmét és külpolitikai képviseletét. Azonkívül a megállapodás kilátásba helyezi az Északi-Marianáknak 1980-ban teljes csatlakozását az Egyesült Államokhoz. Politikai megfigyelők úgy vélik, hogy hasonló sors vár a Déli-Marianákra, a Karolina- és a Marshallszigetekre, vagyis az egész csendes-óceáni gyámsági területre is. Maga az amerikai sajtó is felteszi a kérdést: „Miért akarunk az USÁ-hoz csatolni egy olyan területet, amely kereken 5 ezer mérföldre van tőlünk?" A válasz egyszerű: az Egyesült Államok indokínai kudarca s azután, hogy a Fülöp-szigetek kormánya is felszólította az USA-t ottani támaszpontjai felszámolására, továbbra is fenn akarja tartani katonai jelenlétét a Csendes-óceánnak ebben a térségében. Egyébként ez a szándék az említett megállapodásban is kifejezésre jut: ez hatalmas területeket biztosít az Északi-Marianákon az Egyesült Államoknak tengeri, légi és szárazföldi hadgyakorlatok megtartására — legalább ötven évre. RAISZA ARAKCSAA nulmányozta a festészet és a szobrászat történetét, az anatómiát és a kompozíció elméletét. Faragásait agalmatolit nevű szines köból készíti, melyet a nép „csonor dósnak", vagyis faragható kőnek hiv. Raisza Arakcsaa a mongol határ mentén fekvő kis faluból, Baj-tajgából hozza ezt a követ. Arrafelé festői hegyek magasodnak, .tavak viztükre, magashegyi rétek zöldje gyönyörködteti a szemet. A festő és szobrásznö gyakran örökíti meg, amit itt lát mondja Szergej Lanzi, a Képzőművészek Szövetsége tuvai szervezetének elnöke. volt az első tuvai nö, akit felvettek a Szovjet Képzőművészek Szövetségébe. Ez 1971- ben történt. Egy év múlva a festömüvésznö elnyerte az Oroszországi Föderáció Repin-diját. Az, aki plasztikus, gondolatgazdag, a nemzeti kolorit színeiben pompázó képeit ismeri, meglepődik, ha megtudja, hogy Raisza Arakcsaa nemrégiben a szobrászattal is foglalkozni kezdett. Első kísérleteit megmutatta a legidősebb tuvai kőfaragónak, Hertek Tojbuhaanak, aki biztatta, foglalkozzék komolyan a faragással. Fiával, Szergejjel, együtt, aki a Kizili Képzőművészeti Középiskola hallgatója. Raisza ta-
