A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-05-16 / 20. szám
HONNAN SZÁRMAZNAK A MEMNONKOLOSSZUSOK ? A világhírű egyiptomi Memnom-koloszszusok a legcsodálatosabb szobor-alkotások közé tartoznak, amelyek az időszámításunk kezdete előtti évezredekből ránk maradtak. A szobrok III. Amenhotep fáraót (i. e. XIV. évszázad) ábrázolják ülő helyzetben, néhány kisebb mellékalak kíséretében. Ez utóbbiak a fáraó egyes családtagjait örökítették meg. A Théba közelében levő szobrokat egy-egy kőtömbből faragták ki, de hogy honnan származik ez a kőanyag, az hosszú időkön át vita tárgya volt a tudósok között. A szobrok eredetileg egy különlegesen 'szép templomépülettel szemközt állottak. Ezt az épületet azonban, nem sokkal elkészülése után, lerombolták. A kolosszusok kvarcitból készültek, ez volt a legkeményebb kőzet, amelyet az antik időkben alkalmaztak. Az eltelt évezredek során azonban még ez a kemény kőzet is tönkrement és a szobrok sok helyütt alaposan megsérültek. I. e. 47-ben az északi oldalon álló kolosszus felső részét egy erős földrengés ledöntötte. Ezt követően a hajnali órákban különös hangjelenséget lehetett észlelni. A megcsonkult szoborból olyan hang hallatszott, amelyet az emberi beszédhez vagy bizonyos hangszerek hangjához hasonlítottak a megfigyelők. Ebben az időben azonosították a szobor által ábrázolt személyt a hajnal istenével, egy homéroszi hőssel, akit Achilles a trójai háború során ölt meg, s úgy vélték, a szobor anyját, a Napot köszönti különös „énekével", mihelyt az első napsugarak feltűnnek a horizonton. Sokan, akik tanúi voltak ennek az érdekes jelenségnek, görög vagy latin nyelvű költeményeket, magyarázatokai és észrevételeket karcoltak a szobor 1. Gebei el Ahmar, a Memnon-koloszszusok ennek a településének bányájából származnak; — 2. Kairó; — 3. Memfisz; — 4. Théba; — 5. Asszuán; — 6. Az asszuáni bánya; — É. Észak. általuk hozzáférhető, alsó részeibe, s később ezek a feliratok épp oly híresekké váltak, mint maguk a kolosszusok. Később, az i. sz. harmadik századában Septimus Severus római császár rekonstruáltatta a megsérült szobrot. Ettől kezdve a hangjelenség megszűnt, a szobor nem „énekelt" többé, amikor a nap feltűnt az égen . . . A két Memnón-kolosszus ezt követően sokáig feledésbe merült. Csak a XVII. század' végén és a XVIII. század első évtizedeiben váltak Európában újra ismertté. Protais és Sicard szerzetes, majd Frederick Norden dán tengerészkapitány és Richard Pococke angol lelkész elbeszélései és leírásai nyomán. A szobrok anyagát illetően csak a legújabb kutatások adtak felvilágositást; ezeket a vizsgálatokat a kaliforniai egyetem munkatársai végezték el. Ahányszor megmérték a szobrok magasságát mindig eltérő eredményeket kapta. R. Lepsius 1853-ban úgy találta, hogy magasságuk 14,28 méter; J. Wilkinson 1878-as mérései szerint 14,55 méter; H. Brugsch pedig 1891-ben 20,8 métert talált. Ö nyilván az alapzatot is számításba vette. J. B. P. lollois és R. E. DeVilliers, akik Napóleon kíséretében jártak Egyiptomban 15,59 métert állapítottak meg. 1971-ben és 1972-ben R. F. Herzer és hat munkatársa a déli szobrot mérte meg és eredményként 14,30 métert kapott. A két kolosszus talpazata 10,50 méter hosszú és 5,43 méter széles. A déli szobor hossztengelyének dőlése a 170 évvel ezelőtti mérés tanúsága szerint 1 tok 30 perc volt északi irányban. Az 1971-ben vezetett kaliforniai expedíció mérései szerint jelenleg a dőlés 1 lók 22 perc észak felé és ugyanakkora nyugati irányban is. Az északi szobor dőlése jóval erősebb: 2 fok 39 perc dél felé. lollois és DeVilliers számításai szerint a szobrok egyenkénti térfogata 292 köbméter, s a déli kolosszus súlya 749 899 kilogramm. Az 1971-es expedíció szerint a déli szobor tényleges köbtartalma 271 köbméter és ha a kvarcit sűrűsége átlagosan 2,65 gramm köbcentiméterenként, akkor ennek a szobornak a súlya ténylegesen csaknem 720 ezer kilogrammra tehető. Joggal merülhet fel mármost a kérdés: honnan és miként szállították jelenlegi helyükre ezeket a valóban óriási szobrokat? Arra vonatkozóan nincs hitelt érdemlő feljegyzés, hogy egy közeli, Théba környéki kőbánya lett volna az a hely, ahol a kolosszusokat kilaragták. A szobrokat vagy szárazföldi úton hozták, szántalpakon, emberek ezreinek vagy még inkább tízezreinek munkájával, vagy pedig vízi úton szállították. A kaliforniai tudósok az utóbbi lehetőséget tartják valószínűnek. A legkorszerűbb fizikai és kémiai módszerek igénybevételével összehasonlitották a szobrok kőanyagát a régi Egyiptom bányáiban található kövekével, és arra az igen meglepő következtetésre jutottak, hogy a két kolosszust a Nílus folyásirányával ellentétes irányban, vagyis a vizen „fölfelé" szállították a Kairó melletti Gebei el Ahmar kőbányából, nem kevesebb, mint 676 kilométeres távolságon keresztül. A korábbi feltevést, amely szerint a szobrok az Asszúan melletti „csak" 200 kilométer távolságban levő bányákból származnak a legújabb vizsgálatok fényében el kellett vetni. A szállítási munkában egyes becslések szerint 15 ezer ember vett részt. (hp) KIK FEDEZTÉK FEL AMERIKÁT? Amerikát jóval Kolumbusz Kristóf, sőt a vikingek előtt, a föníciaiak fedezték fel '— állítja egy amerikai archeológus a kanadai Quebec közelében a század elején talált három feliratos oszlop szövegének megfejtése után. Howard Fell, a Harward egyetem profeszszora a kövek megtalálása után hatvanöt évvel rájött, hogy a rajtuk levő felirat a Földközi-tenger partján élt föníciaktól ered, s az időszámításunk előtti ötödik századból származik. Az egyik felirat szerint: .„az expedíció Hirám király szolgálatában szelte át a tengert, aki meghódította a földet". A szövegben említett Hirám király Fönícia egyik legjelentősebb kereskedelmi és kézműipari központjának Tirusz városállamnak az uralkodója volt (a mai libanoni Szúr város helyén). A másik kőoszlop felirata ugvtincsak ismert személyre hivatkozik: „Hanno, Tamu fia elérte e hegyeket”. Hanno, az ókorkutató történészek jó ismerőse, az időszámításunk előtti V. században élt hírneves föníciai utazó volt. LÁMPÁK METAMORFÓZISA A világítás eszközeinek mindig volt dekoratív, díszítő szerepük. Ma a minél szebb és célszerűbb lámpák virágkoráról beszélhetünk, ugyanakkor felfedezhetők már az előjelei a lámpák minden eddiginél nagyobb átváltozásának, s ezzel egyidejűleg a belső terek világításában teljesen új irányzat beköszöntésének. Az üvegszáloptika, a modern fizika egyik legizgalmasabb találmánya, díszlámpaként bevonul a lakásokba is, A több ezer világító fénypont hatása teljesen újszerű. Mintegy kétszáz fényvezető üvegszál továbbítja a fényt a lámpa talpazatában levő tíz wattos halogénizzóból. Színes üvegbetétekkel színessé varázsolható a tűzijátékszerű fény. CSÓNAKÁZÓTÓ A FÖLD ALATT Üj látványosság és szórakoztatási lehetőség várja mostantól az aggteleki barlangvidék látogatóit. A Stix és az Acheron patak vizét összegyűjtötték, s hatalmas sziklafalakkal határolt térben, 450 méter hosszú, 30 méter széles csónakázótavat alakítottak ki. A tó alját különleges műanyaggal szigetelték, hogy a víz ne „szökhessen meg” a hajszálrepedéseken. A vendégeknek négy, egyenként 15 személy szállítására alkalmas, villanymotorral hajtott csónakot bocsátanak a rendelkezésére- Az első próbacsónakozásra a napokban került sor. „SZÜRCSOLÖ" OLAPSZIPPANTÓ Régóta kísérleteznek olyan szivattyúkkal, amelyek „beszippanthatnák” a vízfelszíni olajréteget, de valamennyi eddigi konstrukciónak volt valamilyen sebezhető pontja: a hullámzás zavart okozott munkájukban, avatott szakértőnek kellett folytonosan szabályozni működésüket, drágák, bonyolultak voltak. Az ESSO olajtársaság abingdoni kutatóközpontjában kifejlesztett „SLURP" szeparátor, úgy tűnik, az eddigi legjobb megoldás. A SLURP a szennyezett vízfelszínen úszó tartály, amelybe különleges kialakítású bukón áramlik be a folyadék. Ezt a tartályhoz csatlakozó hajlékony csővezetéken a partra szivattyúzzák. Egyetlen mozgó alkatrésze sincs, s azt, hogy milyen mélyen merüljön a vízbe, a szivattyúzás mértékével lehet szabályozni. A legjobb hatásfokkal a vastag olajfoltokat távolítja el. A szürcsölő olajszippantó hordozható, akár egy autó csomagtartójában is elfér, így a legrövidebb időn belül harcba vethető. HORDOZHATÓ „AUTÓDOKTOR” A gépkocsik száma állandóan gyarapszik, és a korszerű, gyors szervizszolgálat iránti igény is sürgeti a szakembereket, hogy új megoldásokat keressenek. Ezek sorában előkelő helyet vívott ki magának az a hordozható mérőtáska, amelyet a magyarországi Csepel Művek Híradástechnikai Gépgyárának munkatársai terveztek. Az alig hat kilopond súlyú, aktatáska-méretű készülék a gépkocsik villamos berendezései hibáinak gyors diagnosztizálását teszi lehetővé. Előnyös tulajdonsága, hogy egyszeri csatlakozással minden mérés gyorsan, pontosan és automatikusan végezhető el. A műszer automatizáltságát jellemzi, hogy a hengerteljesítmény-különbség mérése például egyetlen gombnyomás után hengerről hengerre „lépve” teljesen automatikusan történik. A feszültség méréshatárának kiválasztása sem igényel külön kapcsolást, mivel azt a készülék önműködően elvégzi, amikor a berendezést a vizsgálandó jármű akkumulátorához csatlakoztatják. A készülék kétütemű és négyütemű benzinmotorok vizsgálatára egyaránt alkalmas. A tervek szerint ilyen mérőtáskákkal szerelik majd fel az utakon cirkáló „sárga angyalokat" is.
