A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-05-16 / 20. szám

anya. Mélység és feketeség. Komor, összetartó em­berek. Fiatalok. Novotny József is közü­lük való. A semmitmondó felszín alatt rejtőző hatalmasság, a csillék, a drótkötélpályák so­kasága: a rozsnyói vasérc­bánya. Olyan, mint a többi „energiatartály", ahol a lé­nyeget csak a vájárok szemei látják. Fiatalok is dolgoznak itt, s szervezetten tevékeny­kednek. Munkahelyük a mélység. Varázskör, amely embereket köt, vonz magához: Novotny Józsit még akkor is, ha nem vájárként dolgozik. Ő a „stop­­permuki", a bányai időmérő. A bányászok munkaidejét mé­ri. Eszerint állapítják meg aztán a normákat. — Elég hálátlan feladat — mondja. „Másodállásban" SZISZ- elnök. Hogy hálás vagy hálát­lan ezért, még maga sem döntötte el. De csinálja — teljes lendülettel. Azaz csak csinálná! Mert a szervezethez tagok is kellenek, azok pedig egyre kevesebben vannak. Amint a bányásznak jelentke­ző fiatalok száma is csökken. Pedig különös egy világ a bá­nyászok világa, még akkor is, ha — Józsit idézem — „a szü­lők azzal ijesztgetik gyerekei­ket: ha nem fogadsz szót, nem fogsz jól tanulni, elmész bányásznak!". Pedig csak ismerni, szeretni kell a mély­séget, a feketeséget, s máris kellemes munkahellyé válik. A bányász komor, morgás ember. Nehezen nyílik be­szédre az ajka, nem is érti DOBOSI MARIA nesvadyi (naszvadi) olvasónk arról tu­dósít bennünket, hogy Nasz­­vadon — a kultúrház pince­­helyiségében — ifjúsági klu­bot rendeztek be a CSEMA­­DOK helyi szervezetének fia­tal tagjai. Február végén már itt rendezhették meg a „Har­minc év szabad hazában" cí­mű vetélkedőt. A versenybe kilenc fiatal CSEMADOK-tag nevezett be, s jól szerepeltek. HORVATH ERZSÉBET galán­­tai levelezőnk a Matúskovó­­ban (Taksonyban) megrende­zett Jókai-emlékestről számol be. Az emlékestet nagy ro­mantikus írónk születésének 150. évfordulója alkalmából rendezte a taksonyi SZISZ­Józsi, igazából őt más, csak aki vele együtt száll naponta a föld alá, aki vele együtt ébreszti a mélyben a fekete „éjsza­kát“. — Fantasztikus emberek — jellemzi a bányászokat Józsi. — Nehéz őket szervezetbe tömöríteni, s nehéz a fiatalo­kat az első hetek után vissza­tartani a bányába. Sok függ attól is, hogy a fiatal vájárt milyen mester tanítja meg a munka „csínjára-bínjára“. A szép szó, a gondos, apró­lékos nevelőmunka a mélyben sem vesztette el jelentőségét. A gyakori vándorlásban a la-IFJÚSÁGI / ROVATUNK POSTÁ, LÁDÁJÁBÓL szervezet. A „Legyen béke és szabadság" jelszó jegyében lezajlott prózamondó-vetélke­dőre zsúfolásig megtelt a kultúrház nézőtere. Az első kategória győztese Lombos Róbert lett, aki a közönség díját is elnyerte. A második kategóriában Prechla Zsu­zsanna jelkai (jókai) verseny­kásprobléma is szerepet ját­szik. A bánya alig néhány fiatalnak tud lakást biztosíta­ni. Ez a munkahely különben sem vonzza a fiatalokat: ide­genkednek, félnek tőle. Pedig mindig igazi, becsületes férfi­munka volt a bányász munká­ja. S idővel — napjainkra — már annyira tökéletesedett, hogy a fizikum nem is mérva­dó. Csak szeretni kell, végez­ni szívvel, lélekkel, s minden­kiből kitűnő bányász válhat. Igaz, nem sok, de 73 tagja mégis van a SZISZ-nek. Az 1971-ben alakult ifjúsági szer­vezetben négy csoport verse­nyez a „szocialista brigád" cím eléréséért. A versenybe ter­mészetesen nemcsak a terme­lésben, hanem a kulturális munkában és a sportban elért eredmények is beszámí­tanak. Aztán a munkáról, a telje­sített vállalásaikról beszél Jó­zsi. Arról, hogy vetélkedőt szerveztek a felszabadulásról, 120 órát dolgoztak önkéntes társadalmi munkában a rozs­nyói ifjúsági ház építésén, sportrendezvényeket szervez­nek ... Beszél arról, milyen nehéz összehangolni a mun­kát, mivel a tagságnak több mint fele bejáró, menetrend­hez kötött . . . Azért így is megy. Novotny József is közülük való. Közülük, a morgás, ösz­­szetartó emberek közül. Ö is naponta megjárja a földbe­szállás útját. Szervez, vezet, agitál. Többet akar a csá­kányt markoló izmok feszülé­sénél: a közösségi életből fa­kadó kellemes örömet, amely­be még csak most kóstolnak bele a fiatal bányászok. Sok múlik a vezetőjükön, Józsin, vajon mennyien kedvelik meg, mennyien élnek majd a lehe­tőségekkel . . . ZOLCZER JANOS (Csernay Mária felvétele) ző bizonyult a legjobbnak. Ez a jól sikerült rendezvény is bizonyítja, hogy a taksonyi SZISZ-szervezet megérdemli az elismerést. A lelkes fiata­lok munkáját a Szocialista Ifjúsági Szövetség járási ve­zetősége is figyelemmel kísé­ri, s anyagilag támogatja őket. BREZO ÉVA bot'anyi (battyá­­ni) olvasónk egy nagysikerű esztrádműsorról ír, amelyet március 30-án rendeztek falu­jában a fiatalok. A közönség minden egyes műsorszámot fergeteges tapssal jutalma­zott. Tudósítónkkal együtt mi is reméljük, hogy a battyáni fiatalok nem elégszenek meg az egyszeri sikerrel, s hama­rosan újra hallunk róluk. a,,stoppermuki !! \ lilik-e az alezredesnek kezet csókolni? Igen, ha bájos és kedves hölgy viseli a magas katonai rendfokozatot. A lengyel Zofija Andrychowska érettséqi utón repülő­tiszti pályára jelentkezett. Kérését azzal utasították visz­­sza, hogy nőket nem vesznek fel. Zofija Boleszlav Bie­­ruthoz, az akkori államelnökhöz intézett beadványt. Ez a kísérlet eredményes volt. Azóta 4500 órát repült, al­ezredesi rangra emelkedett. A londoni lányok már nem keltik fel a férfiak érdek­lődését, ha szupermini­szoknyában jelennek meg az utcákon. Viszont na­gyon találékonyak. Újab­ban — öltözetük legkü­lönbözőbb részein — a STOP! autójelzést viselik. A STOP! állítólag a férfi­szemeknek szól. jó áron kelnek el manapság a régiségek. Ez az ame­rikai fiatalember egy nyolc darabból állá, 1890-böl származó törpe teáskészletet vásárolt. Legfeljebb állan­dóan töltögethet majd vendégeinek. Az örök visszatérésben meg­ismert Jean Marais az el­múlt három évtized leforgása alatt hetven film és huszonöt színmű főszerepét alakította. A világhírű művész most em­lékiratait Írja Életem históriá­ja címmel. A nagy érdeklő­déssel várt műből francia la­pok már közöltek részleteket. Képünkön: Jean Marais min': Cyrano.

Next

/
Thumbnails
Contents