A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-05-16 / 20. szám
A • z utóbbi idők aránylag pontos adatai azt bizonyítják, hogy Tokio a világ legnagyobb, legnépesebb városa — lakóinak száma 11 550 000. S a lakosság száma, a város terjedelme, egyre növekszik. Milyen az élet eben a túlnépesedett, zajos, forgalmas városban? Milyen itt az életkörnyezet, amikor Japánról úgy beszélnek, mint arról az országról, amely a legnagyobb adót fizette a gyors ütemű iparosításért : szennyezett a levegő, a folyók, tavak, tengeröblök vize, tönkretették a természeti környezetet. A külföldi turista rendszerint a jokohamai kikötőből érkezik Tokióba. S az első benyomás bizony nem a legkellemesebb. Az út mindkét oldalán sűrű sorban állnak a gyárak, dokkok, olajfinomítók, s ezek sűrű füstöt, mérgező gázokat bocsátanak ki. Az ipartelepek között egymásra zsúfolva ezer meg ezerszám apró faházikók; ezek még kisebbnek látszanak a föld felszíne fölött, magasban épített széles autópályáról. Éppen ezek miatt a kis házikók miatt nevezik Tokiót a világ legnagyobb falujának. Ilyen faházakban lakik a város lakóinak nyolcvanöt százaléka. A régebbi építésüek bizony sekor is gondolkodni kell megfelelő számú parkolóhelyről. A problémát próbálják mindenféleképpen megoldani: kisebb bérházakat betonoszlopokra építenek, hogy alattuk parkolni lehessen. a nagyobb épületeket viszont földalatti parkológarázsokkal tervezik. A szűk utcácskákban sem szabad közterületet parkolásra igénybe venni, ezen a lakók úgy segítenek, hogy az imitt-amott még meglevő üres telkeken állítják le a kocsijukat, vagy egyszerűen kibontják a házak homlokzati falát s nemegyszer beállnak a kocsival - mondjuk, éppen a lakószobába. Az 1964-es nyári olimpiai játékok előtt a tokiói városi hatóságok nagyvonalú tervet akartak megvalósítani a közlekedési problémák megoldására; rengeteg bontást irányozlak elő s a várost több irányban átszelő széles autóutak építését. Ez azonban nem nagyon sikerült, problémák voltak a házhelyek kisajátításával, így aztán földszín feletti autópályákat kezdtek építeni. A mérhetetlenül felduzzadt gépkocsiforgalom azonban más gondokat is okoz. A több százezer gépkocsi kipufogógázai teljesen megmérgezik a. város levegőjét. A nagy útkereszteződéseken nem sokáig lehet kibírni. Igen gyakran váltják egymást a közlekedési rendőrök. Tokio számos helyén ellenőrző berendezéseket szereltek fel. ezeknek világító táblája mutatja a levegő szennyezettségének mértékét és Tokió utcáin „eredményjelző" táblák mutatják, mennyi mérgező anyagot tartalmaz a levegő TOKIO GONDJAI eléggé primitívek, legtöbbjük a vizes csatornahálózatra sincs rákötve. A. japán városépítők elszalasztottak két nagy alkalmat, amikor hihetőségük lett volna valóban modern várost kialakítaniuk. Első ízben az 1923- as nagy földrengés, másodszor pedig a második világháború után, amikor a város romokban hevert. A közlekedést ma a szűk utcák akadályozzák. A városfejlesztésnek a magas ingatlanárak vetnek gátat — a városközpontban óriási összegeket kérnek a telkekért. Így aztán az új tulajdonosok a lehető legmagasabbra akarják építeni a házakat, hogy minél hamarabb behozzák a lakbéreken a beruházási költségeket.. A legnagyobb hiba, hogy a magasházak elveszik a napot, a világosságot a tövükben megbúvó apró faházak lakói elől, pedig Japánban törvény van arra, hogy mennyi világosság jár egy-egy lakónak. Így aztán a városi tanács — a sok torzsalkodást, pereskedést elkerülendő — a zömmel apró faházakból álló negyedekben nem ad engedélyt hóromemeletesnél magasabb házak építésére. Tokióban azért így is rengeteget építenek, noha a városnak inkább több parkra lenne szüksége. Egy lakosra ugyanis mindössze 1,5 m- zöld felület jut (összehasonlításul: Prágában mintegy 35 m-). így aztán a gyerekek az iskolaudvarokra járnak játszani vagy az áruházak tetőteraszára, ahol mindenütt vidám parkokat létesítettek. Tokio rákfenéje a hihetetlen mértékűre felduzzadt gépkocsiforgalom. Japánban 1955-ben még csak 1,5 millió gépkocsit tartottak számon, ma viszont már mintegy 24 millió a számuk. Csúcsforgalom idején a széles autóutakon is csak lépésben haladhatnak a gépkocsik. A keskeny utcácskákban még rosszabb a helyzet. Igen sok gondot okoz a parkolás is. Tokióban csak úgy lehet új gépkocsit üzembe helyezni. forgalmi engedélyt kapni, ha a tulajdonos ki tudja mutatni, hogy magánterületen tud parkolni a kocsijával. A városi tanács rendeleté értelmében új lakó- és irodaházak építé-Vidám park az egyik tokiói áruház tetőteraszán A világ legnagyobb városa — vagy faluja? a zajszintet. Bizonyos határérték átlépésekor a készülék riasztó jelzéseket ad. De mit segít mindez? Felmérések szerint Tokióban a levegő szennyeződését 69 százalékban a gépkocsik, 31 százalékban az ipari üzemek okozzák. A városi hatóságok a rendőrséggel kétségbeesetten keresik a megoldást. Különböző akciókat hirdetnek meg. ilyen például “az autó nélküli nap“, vagy számos tokiói lakónegyedben vasárnaponként lezárnak Magasúttal és gyalogoshíddal igyekeznek elejét venni a közlekedési káosznak bizonyos utcákat a gépkocsiforgalom elől és' sétautakká változtatják őket. Ha a kipufogógázok öszekeverednek a gyárak füstgázaival, ehhez jön a párás levegő, könyörtelenül tűz a nap és szélmentes az idő, igen veszélyes szmog-függöny alakul ki és üli meg a várost. Ilyenkor felüvöltenek a szirénák, s a mentők rengeteg mérgezést szenvedett embert szállítanak a kórházakba. Orvosi vizsgálatok kimutatták. hogy a tokiói gyerekek sokkal nagyobb számban szenvednek a légutak megbetegedéseiben, mint a vidékiek. Továbi problémát okoznak a háztartási és az ipari hulladékok. Az egész tokiói agglomerátum 13 000 tonna szemetet „termel" naponta. Ezt részben elégetik, részben kihordják a városon kívülre. Valamikor a szilárd hulladékkal feltöltötték a Tokióiöböl egy részét. így sikerült helyet szerezni például a tokiói Haneda nemzetközi légikikötő építéséhez. Csakhogy az utóbbi tíz évben a szemét egyre több műanyagot tartalmaz, ezért nem nyújt szilárd alapot. Abba kellett hagyni gödrök, tengerparti rrszek feltöltését, addig azonban már sikerült kipusztítani az összes állati élőlényeket a Tokiói-öbölben és környékén. Nem valami öröm Tokióban élni. A japán sajtó részletesen elemzi az említett problémákat. A helyzeten javítani azonban rengeteg pénzbe és időbe kerül. Bizonyos szempontokból azonban már eddig is igen sokat tettek. Például a tokiói utcákról csaknem teljesen eltűnt a por. Nemcsak azért, mert minden utca. tér aszfaltozott. Tokióban a bontásokat, építkezéseket igelitfóliába ..csomagolják", hogy ne porozzanak. Japánban érték el eddig a legjobb eredményeket az elektromos autókkal folytatott kísérletek terén. Ezek nem szennyezik a levegőt és alig okoznak zajt. A kormány igen nagy összegekkel támogatja ezeket a kísérleteket. Ugyancsak kísérletek folynak olyan üzemanyagkeverék előállítására, amely kevésbé szennyezi a levegőt. Újabban olyan benzint árusítanak, amely ugyan drágább, de égésterméke ötven százalékkal kevesebb mérgező anyagot tartalmaz. Az ipari üzemekkel már rosszabb a helyzet, A legtöbbjüknek nem áll érdekében költséges füstfelfogó, légtisztító berendezéseket felszerelni. A kormány tehetetlen a nagy konszernekkel szemben. A Minamatóban, Kawasakiban és Yokkaichiban előfordult tragikus és halálos kimenetelű esetek ellenére még nem fordult elő. hogy a kormány betiltotta volna valamely gyárnak az üzemelését, ha be is igazolódott, hogy az esetekért a vállalat felelős. Persze Japán nem csak Tokió. Ezt hamarosan felfedezi minden turista, ha eljut vidékre, a hegyek közé. Mert Japán bővelkedik természeti szépségekben. S Japánban egyre több ember ébred tudatára, hogy ezt a szépséget meg kell menteni a következő nemzedékek számára is. Azonkívül tudják, hogy ha a levegő és a vizek szenynyezödésének üteme ilyen marad; ez csaknem nemzeti tragédiához vezet. ZDENÉK THOMA A szerző felvételei 23
