A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-05-16 / 20. szám
8 CSF.MADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósíts A Jókai-évforduló tiszteletére kétnapos Jókai irodalmi szemináriumot rendezünk. Ennek keretében több tartalmas ünnepi előadás méltatja majd Jókai Mór életét és munkásságát. Ezen kívül Jókai - kiá I litá st is megtekinthetnek a seregszemle résztvevői, illetve a közönség. £ — Milyen főbb műsorokat említene még? — Elsősorban a MATESZ ünnepi előadását. Jókai Már: A kőszívű ember fiai című regényéből készült színdarabot mutatják be az idei Jókai-évforduló tiszteletére. Lesznek azonkívül ünnepi matinék is, melyeken a győztesek mutatkoznak be. Említést érdemel a 30 szabad év című kiállítás a Duna-menti Múzeumban, valamint a Madách Könyvkiadó és LITA könyvárusítással és dedikálással egybekötött kiállításai. % — Gondolom, hogy az idei lókainapok minden lényeges műsorát, rendezvényét megemlítettük. Mit mondana végezetül? _■ — Őszinte köszönetét érdemelnek mindazok az öntevékeny rendezők és szereplők, akik országszerte lelkiismeretesen készültek és készülnek annak érdekében, hogy az idei Jókai-napok színvonala méltón kifejezze hazánk felszabadulásának 30. és Jókai Mór születésének 150. évfordulóját — ezzel is gazdagítva a hazai magyar kulturális életet. T. KASZA IDA NÉGY ÉNEKKARI TALÁLKOZÓ A közelmúltban ismét egy jelentős rendezvénysorozattal lettünk gazdagabbak: a CSEMADOK Központi Bizottsága a bratislavai Népművelési Intézettel karöltve Lehnicén (Légen), Zlatná na Ostrove-ban (Csallóközaranyoson), Fil'akovóban (Füleken) és Ladicén (Lédecen) — hazánk felszabadulásának 30. évfordulója jegyében — megrendezte legjobb énekkarainknak az idei, III. Kodály-napokat megelőző körzeti seregszemléit. E négy sikeres énekkari találkozón összesen huszonnégy szlovákiai magyar kórus mutatkozott be, melyek közül az értékelő bizottság döntése alapján majd a tizenkét legjobban szerepelt énekkart fogják meghívni június 21—22-ére Galántara. A karéneklés napjainkban az öntevékeny népművészeti tevékenység nagyon közkedvelt formája. Az ilyen sok énekkart mozgató s komoly figyelemmel kísért seregszemlék ezért nemcsak egyszerűen „selejtező" fordulók jellegével bírnak, hanem a kórusok aktivizálásának kiváló eszközei is. De egyben művészi fejlődésük és társadalmi érvényesülésük segítője, eddig végzett munkájuk objektív értékmérője is egyegy ilyen rangos dalostalálkozó. Felnőtt kórusaink száma egyre gyarapszik, régebbi, ismertebb énekkaraink pedig egyre igényesebb kórusművek előadására vállalkoznak. Az ilyen fesztiválok mindegyikén örömmel tapasztalhatjuk, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara tevékenységének ösztönző hatására és a Népművelési Intézet által szervezett karvezetői tanfolyam eredményeként nem csupán tiszavirágéletű fellobbanás volt kórusmozgalmunk néhány esztendeje kezdődött fellendülése, hanem állandósult, sőt, továbbra is egyre növekszik a karéneklés iránti érdeklődés. A legutóbbi, 1972-ben megtartott galántai országos dalostalálkozó óta számos új énekkar alakult, főképpen a nyugat-szlovákiai kerületben. Ezért csak helyeselhető, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet lehetőséget teremtettek az idei Kodály-napokra nevezett kórusok területi „elődöntőire", így nemcsak egy szűkkörü értékelő-választó bizottság hallhatta a kórusokat, hanem a széleskörű nagyközönség is (a rossz szervezés végett gyöngécskén sikerült csallóközaranyosi fesztivált leszámítva volt is érdeklődő mindenütt, sőt, Lédecen még az állóhelyeket is szétkapkodták!); és énekkaraink is ismét gazdagodtak egy fesztiváli szereplés semmivel sem pótolható élményével . . Maga az a tény, hogy a négy területi énekkari találkozón huszonnégy kórus mutatkozol) be versenyszerűen, már önmagában is eredmény, ám itt nem csupán erről van szó: a közelmúltban lezajlott négy területi énekkari bemutató egyben minőségi gyarapodást is jelent. Sorrendben az első fesztiválra Lehnicén (Légen) került sor. A község pazar kultúrházában hat kórus lépett színpadra. Nagy közönségsikert aratott a fennállásának ötödik évfordulóját ünneplő sládkovicovói (diószegi) Vox Humana kórus és a CSEMADOK Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) helyi szervezetének és a járási népművelési központnak közös női kara. Kellemes meglepetést keltett a CSEMADOK szenei helyi szervezetének vegyeskara és a CSEMADOK vízkeleti helyi szervezetének jó hanganyaggal bíró férfikara. Érett, kidolgozott műsorszámokkal mutatkoztak be a Légen rendezett seregszemlén a bősi és a dióspatonyi énekkarok is. A Zlatná na Ostrove-i (csallóközaranyosi) énekkari találkozón öt kórus lépett színre, és nagyon szoros „mezőny" alakult ki a calovói (nagymegyeri), tesedikovói (peredi), samoríni (somorjai), komárnói (komáromi) Munkásdalárda s a hazai, aranyosi énekkar között. A peredieket a körültekintő műsorválasztásért, a somorjaiakat az átélt, kifejező előadásmódért, a megyerieket pedig főképpen a tiszta intonációért illeti külön dicséret. Színvonalát tekintve, különösen sikerültnek tekinthető a fil’akovói (füleki) területi seregszemle. Nem pusztán azért, mert itt létszámban a legtöbb (hét) kórus mutatkozott be, hanem ez a „forduló” művészi szempontból is szinte minden igényt kielégített. Jó hírnevét igazolta a CSEMADOK Rimavská Sobota-i (rimaszombati) helyi szervezetének vegyeskara, egy jubilánshoz méltó remek teljesítményt nyújtott a fennállásának 55. évfordulóját ünneplő füleki Munkásdalárda, melynek fellépését rövid jubileumi ünnepség is követte. Kifejező előadásmódjával méltán vívta ki a közönség rokonszenvét a trebisovi (tőketerebesi) járás magyar pedagógusainak kórusa és a CSEMADOK kosicei (kassai) helyi szervezetének közelmúltban alakult, de máris figyelemre méltó teljesítményt nyújtó vegyeskara. Jónevű hagyományához illően szerepelt a CSEMADOK szepsi helyi szervezetének vegyeskara és az örökifjúnak tűnő roznavai (rozsnyói) Munkásdalárda is. A füleki dalostalálkozó kapcsán, legalább egy mondat erejéig szólni kell arról a körültekintő szervezésről és őszinte ragaszkodásról is, melyet a város vezetői — élükön Milan Chytil elvtárssal, az SZLKP városi bizottságának elnökével — énekkaraink területi fesztiváljával szemben tanúsítottak. Sorrendben az utolsó énekkari találkozó Ladicén (Lédecen) zajlott, ahol ismét hat kórus mérte össze tudását, felkészültségét. Kidolgozott műsorszámokkal, kifejező előadásmóddal aratott sikert a berencsi és a kolonyi énekkar, tetszett az immár hagyományosan takaros népviseletben szereplő zséreiek tiszta intonációja, sikeresen szerepelt a galántai kultúrház és a CSEMADOK helyi szervezetének Kodály Zoltán Dalosköre és máris figyelmet érdemlő teljesítményt nyújtott a nyitrai Pedagógiai Főiskola novemberben újjáalakult, kizárólagosan fiatalokból álló női kara. Az énekkarok önálló bemutatkoíása után, a négy területi seregszemle mindegyikén a kórusok közös fellépése következett. Műsorukon népdalcsokrok, majd Szvesnyikov: Zúgj Amúr című dala, Eugen Suchon: Aká sí mi krásna c. himnikus költeménye és Kodály: Jelige, Békedal és A magyarokhoz című kórusművei szerepeltek. A nyilvános bemutatókat követően az értékelő bizottság tagjai értékes szakmai tanácsokkal látták el az egyes kórusok karnagyait és vezetőit. Az április 5—20-a között rendezett négy énekkari találkozó kórusmozgalmunk gazdagodását, fejlődését igazolta. Reméljük, hogy a jövőben is gyakran találkozunk majd e seregszemléken szereplő énekkarok mindegyikével. A legjobbakkal már a júniusi Kodály-napokon, a többiekkel pedig az azt követő seregszemléken, fesztiválokon. B. M. P. séget, de tevékenyen segédkezik az első földművesszövetkezetek megalakításánál s kezdeti nehézségeik áthidalásánál is . . . Aki egyszer valóban megszereti az emberekkel végzett céltudatos és elkötelezett munkát — az már aligha tud megválni tőle. Ellenkezőleg: egyre inkább a szükségét érzi, olykor saját nyugalmának rovására vagy egyéb áldozatok árán. Bodnár Béla is — aki akkoriban 25 év körüli fiatalember — ezt az utat választja. Vállalva az estékbe nyúló gyűlésezést, az éjszakákba nyúló falujárást, a családtól való kényszerű elszakadást az elsők között lép a CSEMADOK hivatásos dolgozói közé. Először az egykori tornaijai járás titkáraként, majd a luceneci (losonci) kerületi bizottságon, 1960 óta pedig Szövetségünk bratislavai központi bizottságának titkárságán. Esztendők hosszú során a szervezési és a népművelési osztályok munkáját irányította, 1970 óta pedig már „csak” az utóbbi osztály élén áll. Szándékosan használtam idézőjelben a „csak”-ot, hiszen a népművelési munkaterület az utóbbi években annyira szerteágazó lett, hogy bizony ember legyen a talpán, aki összefogni, irányítani tudja ezt a valóban sokféle munkakört. — Soroljam mi mindennel foglalkozik az osztály? — tárja szét mosolyogva a karját. — Az irodalmi színpadi mozgalom, az irodalomnépszerűsítés, az író-olvasó találkozók szervezése, az elméleti néprajzgyűjtés, a honismereti nevelés, haladó munkásmozgalmi hagyományaink ápolása, a nyelvművelés, nyelvjáráskutatás, általános és politikai tudományokat ismertető tevékenység és különböző vetélkedők, szaktanfolyamok, szakkörök szervezése . . . Osztályunk dolgozóinak minden rátermettségére szükség van ahhoz, hogy vállalt feladatainkat maradéktalanul el tudjuk végezni. Igaz, nem mondja ugyan ki, de szavaiból érződik: a széleskörű és eredményes népművelői munkát akarat és lelkesedés kérdésének tartja. Ö másképpen fogalmaz: — Az évek során megtanultam, hogy állandóan járni kell az országot, közvetlen kapcsolatot tartani a helyi szervezetekben tevékenykedő kultúrtársakkal, hiszen ez ad új ötletet és erőt a másnap végzendő munkához. És még valamit: akik a helyi szervezeteink munkáját irányítják és szervezik, szinte kivétel nélkül a szabad idejükben teszik ezt. Nekem viszont hivatásom a népművelés; ezért a mindennapi munkámban háromszor annyit kell nyújtanom. Olykor a szabad idő, a pihenésre szánt órák rovására is! . . . Bodnár Béia 50 éves. Barátai, munkatársai nevében kívánunk neki tartós egészséget és további sok sikert lelkes, tiszta szívvel végzett munkájában, (bmp) (Prandl Sándor felv.) 8 CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósít n
