A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-05-16 / 20. szám
A BEKE VEDELMEBEN Ivan Ignatyevics Jakubovszkij marsall (balról), a Varsói Szerződés Egyesitett Fegyveres Erőinek főparancsnoka, Woiczech Jaruzelski hadseregtábornok, lengyel nemzetvédelmi miniszter, B. Dordzs hadseregtábornok, mongol honvédelmi miniszter és Sz. M. Styemenko hadseregtábornok, a Varsói Szerződés Egyesitett Fegyveres Erői Vezérkarának főnöke a tagállamok fegyveres erőinek „Pajzs 1972” néven Csehszlovákiában megtartott közös hadgyakorlatán A Varsói Szerződés létrejötte előtt az európai helyzetet az jellemezte, hogy Washingtonban, Londonban és Párizsban a vezető körökben véglegessé vált az elhatározás: megvalósítják régi tervüket és az újrafelfegyverzett Nyugat-Németországot bevonják az Észak-atlanti Szövetségbe és az új Bundeswehrt a NATO integrált fegyveres erőibe. 1954 októberében létrejöttek az ún. párizsi szerződések. Négyhatalmi (amerikai—angol—francia—nyugatnémet) tárgyalások végén jegyzőkönyvet írtak alá, amelynek értelmében megszüntették az NSZK megszállási statútumát. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai félmilliós hadsereg felállítását engedélyezték az NSZK-nak. Ennek kormánya viszont kötelezte magát, hogy 12 hadosztályból álló hadsereget ad a NATO-nak. Némi korlátozást is kimondták a nyugatnémet fegyverkezésre: nem engedték meg például, hogy az NSZK-nak atom-, baktérium- vagy vegyi fegyverei lehessenek. A diplomáciai formula, amivel az NSZK-t be lehetett vonni az imperialista katonai tömbbe, az ún. Nyugateurópai Unió megalakítása volt. 1954. október 13-án tizennégy nyugati ország képviselői aláírták a párizsi szerződéseket az NSZK felfegyverzéséről és szuverenitásának elnyeréséről. Az NSZK tagja lett a Nyugat-európai Uniónak és a NATO-nak. 1954. október 23-án a szovjet kormány jegyzékben tiltakozott a párizsi szerződések ellen. A szovjet kormány és a népi demokratikus országok kormányainak képviselői az 1954. november 29 és december 2 között Moszkvában megtartott értekezleten mondtak véleményt a párizsi szerződésekről. A konferencia hivatalos elnevezése; az európai országok értekezlete az európai béke és biztonság kérdéséről. Az értekezletre meghívták még az USA, Franciaország és Nagy-Britannia képviselőit is, de ezek persze nem mentek el, november 29-i válaszuk — mint az értekezletről kiadott deklaráció mondja — arról a törekvésről tanúskodott, hogy bármi áron keresztül akarják vinni a párizsi egyezmények ratifikálását. A potsdami egyezmény megkerülése, a Német Szövetséges Köztársaság felfegyverzése s bekapcsolása a szocialista országok ellen irányuló politikai-katonai tömbökbe veszélyt jelentett az európai béke számára. Miközben a Szovjetunió és a népi demokratikus országok diplomáciája Európában történelmi jelentőségű küzdelmet folytatott a földrész békéjének biztosításáért, amelyet az új nyugatnémet militarizmus súlyosan fenyegetett, biztonságukra is gondolni kellett. Az újonnan kialakult helyzet megkövetelte szorosabb összefogásukat, közös védelmi rendszerük kialakítását. így jött létre a Szovjetunió és a hét kelet- és közép-európai népi demokratikus ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése, amelynek célja a béke megvédése, a szocialista országok biztonságának megszilárdítása, nemzetT Függetlenségüknek és állami szuverenitásuknak megerősítése. 1955. május 14-én írták alá Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió államfői a megnevezett államok varsói tanácskozásán a Varsói Szerződést. Húsz esztendőre kötötték azzal, hogy mindaddig, amíg a felek a szerződést fel nem mondják, automatikusan újabb 10 évre érvényben marad. A szerződés érvényét veszti, mihelyt megvalósul az európai kollektív biztonsági rendszer. A Német Demokratikus Köztársaság felszabadul a szerződéssel járó kötelezettségek alól, ha létrejön az egységes német állam. 1956—57-ben a Varsói Szerződés keretén belül egyrészről a Szovjetunió, másrészről a Lengyelország, Magyarország, Románia és az NDK kétoldalú egyezményeket kötöttek, amelyeknek értelmében a szocialista tábor országainak közös védelme céljából a szovjet hadsereg csapattestei ideiglenesen ezen országok területén tartózkodhatnak. (1958-ban kivonta a szovjet csapatokat Románia területéről.) Az 1968- as eseményeket követően hasonló egyezményt kötött Csehszlovákia is a Szovjetunióval. A szerződés végrehajtásával kapcsolatban felmerülő kérdések megvizsgálásával a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé, a katonai kérdésekkel a Fegyveres Erők Egyesült Főparancsnoksága és az Egyesült Fegyveres Erők Vezérkara foglalkozik; utóbbinak székhelye Moszkva. A Varsói Szerződés tagállamai a békés egymás mellett élés politikáját követve számos konstruktív javaslatot tettek a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. így a Politikai Tanácskozó Testület nyilatkozatai felvetették az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének szükségességét, a Szovjetunió kormányának az általános és teljes leszerelés kérdésében tett erőfeszítéseit. Javasolták a NATO-országok és a Varsói Szerződés tagállamai között megnemtámadási szerződés megkötését, a katonai tömbök teljes felszámolását, amelyek mind az európai, mind pedig a világbéke biztosítását kívánják szolgálni. Felvételek: CSTK Szuperszonikus vadászgépek őrzik a szocialista országok légiterét A szövetséges fegyveres erők 1966-os „Moldva" hadgyakorlatán részt vevő szovjet katonák szívesen látogattak el a lakosság közé 9
