A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-05-09 / 18-19. szám
Inturiszt Szálló csillogó üvegóriása. Magasság és fény — ez a két fő törekvés Moszkva építésénél, fej. lesztésénél. Elegendő napfényt adni minden lakásnak, s úgy megválasztani az épületek magasságát, úgy játszani a méretekkel, a függőleges és vízszintes vonalakkal, hogy az összkép változatos városképet adjon. A szovjet főváros a rohamléptekkel fejlődő világvárosok közé tartozik. Területe is, lakóinak száma is a négyszeresére növekedett az utóbbi fél évszázad alatt. S mi lesz a következő évtizedben, évtizedekben? Tartható-e tovább a növekedésnek, gyarapodásnak, terebélyesedésnek ez a szédületes üteme? Nem; sőt az illetékesek mindent megtesznek, hogy ne duzzadjon tovább a város. Szigorú rendszabályokkal arra törekszenek, hogy a következő években, évtizedekben már csak a természetes szaporulattal növekedjék Moszkva lélekszáma, amely az elképzelések szerint nem haladhatja meg a 8 milliót. Új üzemek telepítését megtiltották, és nem terjesztik tovább a város mostani közigazgatási határait sem. így szeretnék elkerülni azokat a lakásépítési, közlekedési, ellátási, kommunális és szolgáltatási problémákat, amelyek a szupervárosok növekedésével egyidejűleg világszerte jelentkeznek. Az 1971-ben elfogadott távlati városrendezési terv szerint a Kreml körül, a Szadovája körút gyűrűjén belül kialakult történelmi városmag tehermentesítésére hét új, egyenként csaknem egymilliós lélekszámú városközpontot létesítenek. A közlekedés többszintes lesz, aluljárókkal, hidakkal kerülik el a szintbeli kereszteződéseket. A jövő várostervezői arra törekszenek, hogy ezekben, a már a XXI. század kényelmét biztosító „urbanisztikai egységekben" a lakóhely és a munkahely lehetőleg közel kerüljön egymáshoz, s a metró további fejlesztésével és a város belsején áthaladó gyorsforgalmú utak kiépítésével a mostaninak felére, egy óráról 35 percre csökkenjen a munkába és a haza igyekvők átlagos utazási ideje. A város lakásállományának 90 százalékát a szovjet hatalom éveiben építették. Valamennyi lakásban van villany- és gázvezeték. A moszkvai otthonok 97 százaléka van bekötve a víz- és csatornahálózatba, 93 százalékában van központi, illetve távfűtés, 80 százalékában van fürdőszoba, 60 százalékában vezetékes meleg víz. Az egész világon a Szovjetunióban a legalacsonyabb a lakbér: négyzetméterenként 13,3 kopejka. A moszkvaiak a villanyáramért kilowattonként 4 kopejkát, a gázért, a vízért, a telefonhasználatért pedig havi átalányt fizetnek, ami szintén nem nagy összeg. A rádió- és tévékészülékek használata ingyenes. Moszkva a világvárosok között arról is híres, hogy igen tiszta a levegője, nyoma sincs benne a nagy iparvárosokra ma már annyira jellemző füstködnek (szmognak), koromnak. Folytatják a levegőt szennyező üzemek kitelepítését, s új parkok, zöld sávok, játszóterek létesítését tervezik, a gépkocsiforgalmat pedig a városközpontban részben aluljárókba, alagutakba terelik, csökkentve ezzel a kipufogógázok okozta légszennyeződést. Moszkva lesz a következő évtizedekben a világ legkorszerűbb urbanisztikai elvek szerint épült, illetve rekonstruált, legegészségesebb nagyvárosa. Most pedig álljon itt — ízelítőül — mozaikként néhány kép erről az épülő, szépülő, korszerűsödő, de mindenképpen csodálatos világvárosról. Persze, csak érzékeltetni tudjuk a város hangulatát. Moszkvát — látni kelti Képek: Molnár J. (1) és APN
