A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-04-25 / 17. szám

gáti részén, a Keleti-Szaján-hegység medencéiben, lejtőin élnek, a mongol határ közelében. Akkora területen, mint egész Szlovákia mindössze öt tofák és bevándorolt oroszok lakta község van. A tofák nem mindig éltek zárt településeken, valamikor nomád vadászok voltak. Törzsük hosszú évtizedekig el volt vágva a civilizációtól és a kultúrától. A tofák a mongol népek közé tartoznak, fekete hajúak, sötétsárgás arcbőrűek, alacsony termetűek. Mint minden vadász nép, bátor, erős, szívós emberek.

Nem mindig volt könnyű eljutni a tofák telepeire. Nyizsnij Ugyinszból több száz kilométert kell megtenni a mocsaras és hegyes tajgában vezető keskeny ösvényeken. Ló- vagy rénszarvasháton tíz nap alatt meg lehet tenni az utat. Ma azonban naponta egyszer repülőjárat indul a tofa falvakba. Természetesen csak akkor, ha kedvező az időjárás, márpedig gyakran nem az.

A pilóta az Uda folyó völgyében repül, s gyakran kell kanyarokat leírnia a folyóvölgy irányának megfelelően. A kis AN—2 mintájú kétfedelű repülőgép nem tud túlságosan magasra emelkedni, s a legjobb irányjelző mégiscsak a folyóvölgy. Nyizsnij Ugyinszkból csaknem két óra hosszát repülünk az egyhangú szűz tajga felett, míg végül feltűnnek Aligdzsernek, a legnagyobb tofa falunak fakunyhói. A navigátor utasítást ad, hogy hajtsák el a csordát a rétről, ahol azután a kis gép leszáll.

Aligdzser falucska 192ó-ban keletkezett, amikor a szovjethatalom felajánlotta segítségét a totóknak, hogy kedvező helyen letelepedhessenek, a Kara-Bures és az Uda folyók összefolyásánál. Addig ún. csumákban laktak, vagyis favázas, fakéreggel és állatbőrökkel fedett sátrakban. Ezeket könynyű vglt szétszedni s aztán az új telephelyei? újból összerakni, vagyis megegyszóval ugyanúgy élnek, mint bárhol másutt a szovjet falvaktan. Van tízosztályos bentlakásos általános középiskolájuk, ahol a sokszor több tucat kilométerre levő tofa falvakból jövő gyerekek tanulnak. S vannak már főiskolát végzett tofák is, csakhogy kevesen térnek vissza közülük szülőföldjükre, a hegyekbe. A tofa iskolákban csak orosz nyelven folyik az oktatás, mivel a tofáknak nem volt saját írásuk és irodalmuk, így nyelvük lassan kihal.

Letelepedésük után sem adták fel a tofák hagyományos megélhetési módjukat. Ma jól működő vadászkolhozuk van, a tarándszarvos-, mókus-, burunduk- (csíkos mókus-), hermelin- és medveprémért jó pénzt fizet a felvásárló vállalat. Fejlődőben van a tarándszarvas- és szarvasmarha-tenyésztés. A mezőgazdaságnak itt nincs jövője — túlságosan rövid a nyár, és terméketlen a talaj. A tofa vadászok mindenekelőtt télen járnak vadászni a tajgába, amikor a legjobb az állatok préme. Kis csoportokban járnak vadászni, tarándszarvas-csordák kíséretében. A tarándszarvas ezen a terepen s az itteni éghajlati viszonyok között hasznosabb a lónál. Jobban meg tudja mászni a hegyoldalakat, a vízben jól úszik, igénytelen, télen maga kaparja ki a hó alól a zuzmót.

Alapjaiban megváltozott a tofák élete. Körzetük ma nincs elvágva a külvilágtól, elveszve a beláthatatlan tajgában. A tofákban ott él a Szovjetunió többi népével való összetartózandóság érzése, s munkájukkal igyekeznek elősegíteni szocialista hazájuk fejlődését.

ZD. THOMA A szerző felvételei

EGY KIS NÉPCSOPORT A NAGY TAJGÁBAN

Hatalmas kiterjedésű a szibériai tajga. Gazdagsága szinte elképzelhetetlen: a

világ leggazdagabb ismert kőolaj és földgázkészleteivel rendelkezik, de ugyancsak bőséges hasznos vadállománya is, különösen ami az értékes prémesállatokat illeti. Szibériát úgy szokás emlegetni, mint a jövő országát, s becslések szerint a Szovjetuniónak ez az óriási területe döntő szerepet fog játszani a következő évtizedekben a szovjet népgazdaságban.

Szibéria őslakói gyorsan alkalmazkodnak az új élethez, a megváltozott viszonyokhoz. így vannak ezzel a tofák is, akik a világ legkisebb népcsoportjaihoz tartoznak. Számukat ma mintegy ötszázra becsülik. A tofák az irkutszki közigazgatási kerület délnyukörtnyítették a vándorlást. Még ma is látni csumákat, de már inkább csak raktárként használják őket. A forradalom előtt nehéz volt a tofák élete. Az elejtett állatokról lenyúzott drága tarándszarvas-bőrért alig fizettek valamit a kapzsi kupecok, legfeljebb értéktelen lim-lomot és pálinkát. A tofák között gyakori volt a rosszul tápláltság, és sokan elpusztultak fertőző betegségek következtében. A szovjethatalom éveiben, mindjárt a kezdettől fogva, megváltozott ennek a kis etnikai csoportnak az élete. Tanítók és orvosok jöttek a hegyekbe, hogy elősegítsék a tofák fejlődését. Ma mosolyogva emlegetik, hogy a sámánizmustól közvetlenül jutottak el a szocializmusba.

Aligdzserben ma 350 ember él, többnyire tofák. Villanyvilágításuk van, rádiót hallgatnak, könyveket olvasnak —

hét 8