A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-25 / 17. szám
NYOLC ÉV TÁVLATÁBÓL Pathó Imre, az elnök Tavasz van. Éled a természet. Rügyet, virágot bontanak a fák, a bokrok. Langyos szellő szárítja a vadvizeket. A domboldalban egy műtrágyaszárát vontató traktor fényes tetején megcsillan a napsugár. A Nővé Zámky-i (érsekújvári) járásban levő tuba (Libád) felé sietek. Sietnem kell, mert a szövetkezet elnökének, Pathó Imrének, egy órára Kamenínben (Kéménden) kell lennie, ahol a felszabadulás 30. évfordulóját ünnepük ma. A két szövetkezet jó szomszéd. Együtt építenek egy ötezer férőhelyes sertéshizlaldát, amelyben mór az idén ötven vagon húst termelnek. — Mi újság? Hogy állnak a tavaszi munkákkal? — kérdezem az elnököt. — A vetést mór befejeztük, illetve csak azt hittük, hogy befejeztük, mert pótlólag még kaptunk 15 mázsa heremagot s ezt is sürgősen el kell vetni. Nagy szükségünk van a lucernára. Nemsokára befejezzük az M 804-es univerzális szárító szerelését. — Szemcsézett takarmányt is készítenek majd? — Természetesen. Ha ezt etethetjük az állatokkal, biztosan fellendül az állattenyésztés. — Alig egy éve, hogy a tejtermelést tekintve az utolsók között voltak a járásban. Mi a helyzet jelenleg? — A hetedikek vagyunk. Nehéz volt kimozdulni a mélypontról, de megmohot 6 gyaráztuk az embereknek, hogy az őszi csúcsmunkák idején is biztosítani kell a jó minőségű takarmányt. Az emberek bizonyítottak. Helyt álltak akkor is, amikor minden oldalról szorított a munka. Hét egymás után következő szombaton és vasárnap is dolgoztunk. Az Egyetértés társult szövetkezetről nem lehet elmondani sem azt, hogy eredményeik a legeslegjobbak, de azt sem, hogy a sorban valahol hátul kullognak. Gazdálkodásukra az általános kiegyenlítettség a jellemző. Ez az erősségük. Nincsenek kiugróan já, de gyenge éveik sem ... Nehéz természeti viszonyok között termelnek. A két és fél ezer hektár mezőgazdasági földterületet dombok s vöigyhajlatok teszik nehezen megművelhetővé. — ötven hektár szántót át kellett adnunk az Állami Erdészetnek, mert nem lehetett géppel megművelni — magyarázza Pathó elvtárs, s még hozzáteszi — vigyázunk az emberek egészségére, betartjuk a munkabiztonsági előírásokat. A gazdálkodóst meghatározó tényenyezők közé kell sorolni a tagoltságot is, mivel négy falu, Béla, Gyiva, Libád és Sárkány különálló szövetkezeteiből jött létre az Egyetértés nevet viselő földművesszövetkezet. — Számtalan problémánk ered ebből. A dolgozók üzemi étkeztetését is csak úgy oldhatjuk meg, ha az egyik faluban megfőzzük az ételt s a többi részlegre a készet szállítjuk. Mindenhol van tisztálkodási lehetőség és helyiség is, ahol a dolgozók megebédel' hetnek. Ugyanez a helyzet a szövetkezeti klubbal. Nem rendezhetünk be minden faluban, az túl költséges, és kihasználatlan is lenne, de mivel majdnem egyforma nagy helységekről van szó, egyiket sem részesíthetjük előnyben. A társulás már több mint nyolc évvel ezelőtt megtörtént s azóta együtt nevükhöz méltóan jó egyetértésben, fokozatosan fejlődnek. Egyetértés, fejlődés. Egymásból eredő fogalmak. Önkéntelenül is az jul eszembe róluk, hogy milyen jó volna, ha korunkat csak ezek jellemeznék Mennyi, de mennyi probléma van c világon, amit egyetértéssel, összefogással könnyűszerrel megoldhatna az emberiség. S mégis, sokak szótárából hiányzik ez a fogalom. De nem hiányzik annak a 386 embernek az életéből okik az Egyetértés társult szövetkeze tagságát alkotják. Három évvel ezelőtt megkapták .Az országépítésben szerzett érdemekért* állami kitüntetést, fi szövetkezet nemcsak a termelésben jár elöl. Dolgozóiról is példásan gondoskodik. üdülésen, kiránduláson mindenki részt vehet. Huszonketten a napokban tértek vissza egy Karlové Vary-i üdülésről. — Legkedveltebbek az egynapos kirándulások. A szövetkezetnek van autóbusza, azzal egy-kettőre Paton, Piésfanyban vagy a Balatonnál lehetünk. De nemcsak a szövetkezet tagjai, mert ha nem telik meg velük az autóbusz, szívesen elvisszük más üzemek dolgozóit is. Ez amolyan kölcsönös kisegítés. Például tavaly ősszel nekünk volt szükségünk rájuk. Még ki akartam menni a szőlőhegyre, hogy a dolgozókkal is beszélgessek, de már éppen hazafelé ballagtak, ünnepek előtti nap volt, Az idő nogy úr, most is sürget. Búcsúznom kell vendéglátómtól, pedig még sok mindent szerettem volna megtudni erről a gazdaságról. FISTER MAGDA Foto: Prandl Sándor gykor végtelenül hosszúnak tűnt az út, amelyet — négy éven keresztül — naponta kétszer is megtettem: a vasútállomástól az iskoláig és vissza. Kilenc éve nem jártam ezen az utcán. Mintha „összezsugorodott" volna azóta. Vagy talán csak én gyalogoltam túl sokat még ennél is hosszabb utakon?... Gbelce (Köbölkút) főutcája úgy maradt meg emlékezetemben, olyan hosszúnak, szinte végtelennek, ahogy kilenc évvel ezelőtt — tizenöt évesen — utoljára láttam. Ma már nem tűnik végtelennek az utca, nem tűnik hatalmasnak a falu. Az arcok azonban most is ismerősek. Egykori tanitóim, akikkel találkozom, szinte semmit sem változtak: azonnal felismerem mindegyiküket. Sürögnek-forognak, megtelik velük az utca: ünnepre készülődnek. A felszabadulás 30. évfordulóját köszönti ma a falu. Harminc évvel ezelőtt, március 29-én érkezett el Köbölkútra a várva várt szabadság ... Először Barta Jánossal találkozom, aki — mint mondják — legalább három tömegszervezetet mozgat. A CSEMADOK helyi szervezetének is ö az elnöke. Igaz, nem régtől, a legutóbbi évzáró taggyűlésen választották meg. Tevékenységének azonban már kézzelfogható, szemmel látható eredménye is van: a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére megnyitott falumúzeumba — amely tulajdonképpen még nem is nevezhető igy, de később talán „igazi" falumúzeummá fejlődik — a CSEMADOK-tagok készítették a vitrineket. Barta János maga kisér el a — nevezzük az egyszerűség kedvéért igy — falumúzeumba, a helyi nemzeti bizottság régi épületébe, ahol szintén régi tanítóimat — Bognár J e n őt és G e d a i S á n d o rt — találom munka közben. Az utolsó „simításokat" végzik: hamarosan jöhetnek a múzeum első látogatói. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elsőként nézhetem meg az itt kiállított tárgyakat, képeket, amelyek öt szobát töltenek meg (termekről beszélni — azt hiszem — nagyzás lenne). Az első helyiséget „forradalmi emlékszobának” is nevezhetnénk. A falu munkásmozgalmi múltjának dokumentumai találhatók itt: a köbölkúti ellenállók, partizánok fényképei, okmányai, amelyek egy sötét, félelmekkel terhes korszakot idéznek. Egy másik szobában kiállított anyag a falu sport- és kulturális múltját eleveníti fel. Később Linter István amatőr festő képei előtt állok meg, majd a nöszövetség helyi szervezete által kiállított kézimunkákat csodálom... Szép, tartalmas kiállítást rendeztek a köbölkútiak: a múltból a jelenbe vezeti a nézőt. Az első szobában még a félelemmel, üldözésekkel terhes korszak dokumentumaival, az utolsóban a szabad ma szebbnél szebb alkotásaival áll szemben a látogató ... Délben a Jednota fogyasztási szövetkezet új vendéglőjében ebédelek. Nem is emlékszem, mi volt ezen a helyen kilenc évvel ezelőtt... A régi iskolának azonban minden részlete bennem él. Hatodikos Az efsz új irodaépülete Hazafelé a szőlőhegyről
