A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-11 / 15. szám
PRANDL SÁNDOR FELVÉTELEI „A jövőben is bízok brigádjaink jó munkájában .. Orsócsere a fonodában ► Mocsári Marika A szövődében egyszerre több mint ezer gép zakatol tait. Vajon ez idén miképpen állnak a tervteljesítéssel?" „Az idei esztendő az ipari termelés minden szakaszán döntő fontosságú Jesz, hiszen a tét nem kisebb, mint az országos tervfeladatok teljesítése. Ez pedig minden üzemre fokozottabb feladatokat hárít. Ezért részletesen foglalkoztunk a párt novemberi plénumának határpzataival, melynek értelmében egy részletes munkatervet dolgoztunk ki. Ennek eredményeképpen öt millió korona értékben túlszárnyaljuk eredetileg vállalt feladatainkat, s emellett egymillió kétszázezer koronával csökkenteni kívánjuk a termelés önköltségét." „E célkitűzés valóra váltása, gondolom, nagy mértékben függ az első negyedév rajtjától..." Homlokán összefutnak a ráncok, aztán elgondolkozva válaszol. „Maradéktalanul teljesítenünk sikerült az első negyedév termelési feladatait, bár januárban — néhány új termék beiktatásával és a gyártási folyamat során alkalmazott vegyi eljárások bevezetésével járó gondok révén, kisebb átmeneti lemaradást tapasztaltunk a termelésben. Március végére azonban minden előfeltételt megteremtettünk ahhoz, hogy a többlettermelésre s az anyagtakarékoskodásra vonatkozó kötelezettségvállalásainkat maradéktalanul teljesíthessük." Mikörben társalgónk, az igazgató többször is az íróasztalához lép, egyegy kimutatásba vagy egyéb iratba pillant, aztán visszaül a társalgóasztalka melletti karosszékbe és kereken, tömören fogalmaz: „üzemünkben ötvenkét szocialista brigád dolgozik, ami azt jelenti, hogy alkalmazottaink nyolcvanöt százaléka brigádtag. Jóleső tudat látni dolgozóink lelkesedését, bátor kezdeményezőkészségét. Az emberek egyéni és a brigádok közösen tett kötelezettségei nélkül aligha állhatnánk helyt a szlovákiai üzemeknek a Slovnaft felhívására indult szocialista munkaversenyében. Talán mondanom sem kell, hogy a jövőben is számolunk a brigádok gyakori kezdeményezésével és jó munkájával ...“ A jövő említésével, Mosnák mérnök akaratlanul is az elkövetkező évek tennivalóira fordítja beszélgetésünk fonalát. És ezekben a kérdésekben is éppen olyan határozottan fogalmaz, mint a tervteljesítés és a kötelezettségvállalások tárgykörében. „Kötelességünk, hogy alkalmazottaink (akiknek kétharmada női dolgozó — szerző megj.) lelkesedését a szociális gondoskodás jelentős fokozásával viszonozzuk. A mainál sokkal több lakást szeretnénk biztosítani számukra, üzemi bölcsődét és óvodát is szeretnénk építeni. És az sem titok, hogy egy üzemi nyaraló létesítését is tervezzük" mondja az igazgató, aztán Ilyen bálákban érkezik a nyersanyag hozzáfűzi még: „Véleményem szerint a megfelelő szociális gondoskodás fontos előfeltétele annak, hogy dolgozóink a mainál Vs egységesebb kollektívát alkossanak, hogy valóban a magukénak érezzék a gyárat!" „Azt kérdezi, hogyan lesz az ember fonánő?” válaszol viszontkérdéssel Mocsári Mária, aki harmadik éve dolgozik már itt. „Én közel lakom az üzemhez és ezt választottam, miután nem sikerült az eredeti tervem, hogy varrónő legyek. Előbb ipari tanuló voltam, aztán rámbízták a fonógépet. Persze, a szakma különböző csínjátbínját csak a gyakorlatban tanulja meg az ember. Pár hét kell ahhoz, hogy valaki belejöjjön és jól csinálja mindazt, amit a gépek mellett tennie kell. És ha már egyszer megszokta, akkor már mindig úgy mozog a kéz, ahogy a legjobb." Az üzem fonodájában hosszú gépsorokon folyik a kétműszakos munka. A fonás előkészítő művelete az úgynevezett előfonás, ami a gyakorlatban a nyersanyagkeverékek összeállítását, a tisztítást, a csomóbontást, a kuszáit szálak párhuzamosítását és nyújtását jelenti. Az így nyert előfonal megsodrása már a nagyteljesítményű, önműködő fonógépek orsóin történik. Az itt dolgozó szocialista brigádok egyikében dolgozik a 19 esztendős, százdi Mocsári Marika is. És mint az ugyancsak fiatal brigádvezetőtől megtudtam, a legszorgalmasabb, legmegbízhatóbb fonónők egyike. Marika mosolyogva beszél a munkájáról: „Amit csinálni kell a gépek mellett, az már a véremben van. Gyorsan ráállt erre a munkára a kezem. Ha elszakad a szál, akkor megáll az orsó. Ilyenkor lép működésbe a kéz. Egy pillanat az egész s megint indulhat a gép. A szemem állandóan figyel. Sokszor anélkül is, hogy odairányítanám a gondolataimat. Ilyenkor szoktam eltervezni, mit csinálok majd délután, hogyan töltöm majd a közelgő hétvégét..^ Jó érzés segíteni a gépnek: el-' ugrik egy szál, s ha elszakad, a gép nem tudja megcsomózni vagy újra befűzni. Nincs keze hozzá. Hát ehhez kellek én. Persze, minél fürgébben csinálom, annál kevesebb orsó áll és annál nagyobb a teljesítményem. Azt kérdezi, hogy milyen a szálszakadás gyakorisága? Ez a szálak vastagságától és a levegő páratartalmától függ. Vékony szál gyakrabban szakad, és alkalmatlan a száraz, meleg időjárás is... Gépies munka ez, de szép és tiszta. Nem hagynám itt a gépeket, ha még úgy hívnának sem!" A fonodán kívül, jártunk az üzem többi részlegén is: a szövődében, ahol egyszerre több mint ezer szövőgép zúgó csattogása csap hatalmas zajt, a mosodában, a festődében és a gyártási folyamat utolsó láncszemét jelentő csomagolóban is. Mindenütt serény munkával, a gépek mellett elégedett arcú lányokkal és asszonyokkal találkoztunk. Az üzem egyes részlegeit járva eszembe jutottak az igazgatónak már az ajtóban, a búcsúzáskor mondott szavai: „Tudja, megbízható, jó dolgozóink vannak, öröm dolgozni velük!" Mert bárhová is léptünk, mindenütt valami effélét tükröztek a mosolygó arcok. Azt, hogy szeretik a gyárat, ragaszkodnak hozzá és örülnek, hogy itt dolgozhatnak. És azt is, hogy öt röpke esztendő elegendő volt ahhoz, hogy már a sajátjuknak érezzék a lévai textilgyárat. B. M. P. % 13
