A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-04 / 14. szám
Harminc év választ már el attól a tavasztól, amikor a történelem kettéosztotta az időt. Három évtized telt el azóta, amikor a 4. Ukrán Front katonái kiűzték a Duna menti ősi városból, Bratislavából a szabad ember leggaládabb ellenségét: a fasiszta bitorlót, és az elnyomott, kizsákmányolt és megkinzott emberek számára elhozták a legszebb és legdrágább kincset: a szabadságot. A nagy és emlékezetes nap évfordulóján képzeletben visszaforgatjuk a történelem lapjait, és elmondjuk annak a hétnek a történetét, mely meghozta életünk rügyfakadását. 1945. MÁRCIUS 28 — SZERDA A nap még nem kelt föl, de érezni lehetett, hogy bármely pillanatban kibukkanhat keleten. Még mély csönd volt, amikor a város pereméről, a Váralján húzódó apró házak közti szűk sikátorokon — hogy elkerüljük az őrjáratokat — a belvárosba indultunk. Mindketten fáradtak, kimerültek voltunk. Az éjszakát átvirrasztottuk. A moszkvai és a londoni rádió híradásait lestük, hallgattuk. Barátom, Pék Pista elcsigázottan, szótlanul ballagott mellettem. Csak akkor ébredt föl merengéséből, amikor a dóm harangja váratlanul megkondult. Megálltunk. A Halpiacon indulásra kész, holmikkal telerakott szekerek sorakoztak. A lovak az abrakot ropogtatták, a szekerek között emberek szorgoskodtak. Köztük fegyveres örök ólálkodtak. — Isten tudja hová cipelik ezeket a szerencsétleneket — mondotta csöndesen Pék Pista. — Az biztos, hogy nem önkéntesen keltek útra. Gyere tovább, mert még minket is igazoltatnak. Biztosan rabolt értékeket szállíttatnak velük ... A Carlton szálló előtt hatalmas fatáblára lettünk figyelmesek. Éjjel állították oda, este még nem volt ott. „Bratislava hadtápterület! Aki rabol — agyonlőjük!“ — olvastuk a hirdetményt. Pék Pista megállt. — Elválunk! Délben a szokott helyen találkozunk. De vigyázzatok, bajba ne kerüljetek. A röplapokat semmisítsétek meg, mert nyomra vezethetnek — mondta s gyorsan elbúcsúzott. Délben a megbeszélt helyen sokáig vártuk, de hiába... 1945. MÁRCIUS 29 — CSÜTÖRTÖK Felhős, nedves, csípősen hideg napra virradtunk. Kékes ködök füstölögtek az átázott földből és hideg apró esőként hullottak vissza a földre. — A szovjet hadsereg már fölszabadította Komáromot. A Csallóközön és a Duna túlsó oldalán, meg Trnava irányából zárják körül Bratislavát — suttogták egymásnak az emberek. A Nemzeti Színház előtt, egy kis emelvényen Sano Mach, az úgynevezett szlovák állam belügyminisztere mondott beszédet. Csak néhány kíváncsi hallgatta, akik közben alaposan eláztak, mert mind sűrűbben szemergett az eső. A Dunán szokatlanul nagy volt a forgalom. Színiiltig megrakott uszályokat vontattak a gőzösök, kimustrált gőzhajókat nyugat felé. A szállítmányokat monitorok, őrnaszádok kísérték. — A gazemberek kirabolták Magyarországot! Minden értéket összeszedtek, Nyugatra cipelnek mondotta egyik ismerősöm, amikor a parton állva a hajók manőverezését figyeltem, s közben észre sem vettem, hogy az utcákat ismét ezrével lepték el az emberek, a vár alatti alagútba siettek. — Légiriadó! Mindenki azonnal menjen az óvóhelyre! — hangzott a parancs. Ismerősömmel a vár alatt húzódó bokrok között bújtunk meg. Onnan figyeltük a légiharcot és a nyugat felé menekülő hajók bombázását. A szovjet Ráták pilótái pontos munkát végeztek, az elsüllyesztett hajók lényegesen megnehezítették a hajózást. 1945. MÁRCIUS 30 — PÉNTEK Nagypéntek... A város terei, utcái, annak ellenére, hogy a rádió útján már a kora reggeli órákban légiriadót rendeltek el, népesek voltak. — A zilinai gyors csak Trnaváig közlekedik... Malacka felé nem indul vonat — tájékoztatták röviden a vasút dolgozói az érdeklődőket. Délutánra ismét mély csönd borult a városra. Még napnyugta előtt a visszavonuló fasiszta egységek megszállták a tereket, a fontos középületeket. A Grand kávéház Kórház utcára nyíló ablakaiból kiverték az üveget, a kávéház páholyai géppuska-fészkekként szolgáltak nekik. A fasiszták „Festung“-gá, erődítménnyé nyilvánították a várost, és a késő esti órákban elrendelték a lakosság kitelepítését. „Pressburggal Bécset védjük!“ — volt a német fasiszták jelszava. A hirdetmények a késő esti órákban jelentek
