A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-28 / 13. szám
Diderot és társai Enciklopédia, avagy a tudományok, művészetek és a mesterségek elméleti szótára — 1751—1780 című klasszikussá vált műve óta a lexikonok korát éljük. Az immár több mint kétsrázéves folyamat kiváltó okol századunkban észlelhetők a legmarkánsabban. Világunk atomizálódott, a munkamegosztás megkívánta specializálódás egyre mélyebb részismereteket ad és kíván, de — az egész rovására. A világ, az emberi és társadalmi élet, a természet, sőt még a kozmosz is egyre inkább titoktalanul, új fölfedezések, új fölismerések születnek, az információk eddig nem ismert mennyisége özönlik ránk, ám a felgyorsult élettempó, az időhiány miatt az ember képtelen átrágni magát az ismeretek könyvtárnyivá duzzadt irodalmán. A megismerésről, a tájékozódásról azonban így sem mondhat te, keresi azokat a sarkpontokat, melyek körülhatárolják a korszerű világkép, a korszerű műveltség tartományát. Keresi — és meg Is találja, mégpedig többnyire a kézikönyvekben, a sokoldalú ismeretanyagot és tömör meghatározásokat tartalmazó lexikonokban. Elgondolkoztató, hogy információs robbanásra panaszkodunk — manapság. Ml lesz itt még a tudomány és technika, a hatalmas méretűre duzzadó emberi ismeretanyag szuper-korszakában, a XXI. században?! A ma óvodásai és kisiskolásai s a közeljövőben születők a jövő század első negyedében lépnek alkotó erejük teljébe, ekkor alkotják a társadalom termelő és irányító bázisát. Nem közömbös tehát, hogyan készítjük fel őket az életre. Ebből a felismerésből fakadóon az utóbbi években egyre szaporodik a korszerű műveltséget, gazdag ismeretanyagot nyújtó gyermeklexikonok száma. Az Ablak- Zsiráf című kiadvány, amely a fönti gondolatok elindítója volt bennünk, s amelyről az alábbiakban részletesebben is szólunk, 139 800 példányban jelent meg. Ez az adat még tekintélyesebbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy nem az első, hanem immár ,a negyedik kiadásról van szp. Mindez ABLAKA VILÁGRA (Ablak — Zsiráf. Képes gyermeklexikon. Madách Kiadó, 1974) annak is bizonyítéka, hogy a vállalkozás valós igényt elégít ki. A gyermeklexikon írói és összeállítói, Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes többezer fogalom közül választották ki azt az 1363 címszót, amely a kisiskolások (de már az óvodásoki) érdeklődésére is a leginkább számot tarthat. A mindennapi élet tárgyai mellett szép számmal szerepelnek itt növények, állatok, madarak, virágok (tehát a természet), az élettér (falu, város) konkrét jelenségei, a technika, a mesterségek, de helyet kapnak a fantázia, a mesevilág figurái Is (boszorkány, óriás, sárkány, törpe, király stb.). A címszavak többségét a világ tárgyi-dologi oldalát megnevező főnevek alkotják. Magasabb arányuk kézenfekvő és teljességgel indokolt, ha tudjuk, hogy a hatéves gyermek szókincsének (kb. 2500— 3000 szó) a felét (E. A. Arkin fölmérései szerint 50,2%-át) főnevek teszik ki. Nagyobb megterheltséggel még az igék és a melléknevek (27,4, ill. 11,8%) tűnnek ki, melyek a tárgyi-dologi világ cselekvés-, viselkedés-, történés-, illetőleg milyenség- szférájához tartoznak. Az imént említettük, hogy az iskoláskor küszöbére érkező gyermek mintegy 3000 szót ismer. Nem kevés ehhez képest az Ablak-Zsiráf címszókészlete? Nem, hiszen egy-egy szó alatt több jelentést is találunk, máskor a szó szerinti jelentés mellett ott a metaforikus is (arany: aranyhal: aranyhaj), nem is szólva arról, hogy a gyűjtő és összefoglaló jellegű főnevek számtalan fogalom és megnevezés felsorakoztatását teszik lehetővé. így pl. a csónak címszó alatt az evezős-, vitorlás- és motorcsónak alfajokat találjuk: a jármű fogalom alatt tizenöt, a gyümölcs címszó alatt huszonnégy, a hal alatt tíz szemléltető rajz, ill. megnevezés áll. A lexikon szókészlete ilyenformán a legóvatosabb becslések szerint is megötszöröződik, azaz a hatéves gyermek szókincsének legalább a kétszeresére rúg. Az okos egyszerűséggel megírt címszavak s K. Lukáts Kató és Szűcs Erzsébet színes illusztrációi sok érdekes és hasznos ismeretet közölnek a gyermekekkel. Ez a lexikon azonban nemcsak a tárgyi ismeretek tárháza, hanem a szókincsfejlesztésnek s a nyelvi érzékenység fokozásának az eszköze is. Tudatossá teszi a gyermekben a nyelvi rendszert, fölhívja figyelmét az ellentétes értelmű szavak (apad-árad, szűk-bő stb.) és a nyelvi »furcsaságok" világára. Kiderül belőle, hogy a villámzásnak semmi köze a villámhoz, hogy a vasmacska nem cica, hogy a macska nyelve nem azonos a macskanyelv hangsorral jelölt csokoládéval stb. Dicséretére válik a könyvnek, hogy a címszavak alatt a legjobb magyar költőktől vett idézetek állnak megvilágító magyarázatként, példamondatként. Anyanyelvűnk — a mi sajátos nemzetiségi körülményeink között — már a gyermek világrajöttétől ki van szolgáltatva a beszűkülés (családias, laza, pongyola nyelvhasználat) és a nyelvromlás (szlovakizmusok) veszélyének. örvendetesnek tartjuk, hogy az Ablak-Zsiráf, ez a szókincsfejlesztő, nyelvi érzékenységre, szabatos mondataíkotásra nevelő gyermeklexikon 2000 példányban a szlovákiai magyar gyermekek kezébe is eljutott. Reméljük, könyvesboltjainkból hamarosan oda kerül, ahol a legnagyobb haszonnal forgathatják — a legkisebbek könyvespolcára. ZALABAI ZSIGMOND Szíved világít Nem értem, milyen éj tipor és milyen álmok rengetege kábít? De érzem, hogy a tántorgó időben a te megbántott, hű szíved világit. S ahogy futok az édes kikelettől a holt emlékek göröngyein át, téged látlak sugaras fehérben, mint egy virágzó almafát. Együtt mindenkivel Úgy add magad a világnak, ahogy a fény pelyhezi az ágat, mint a harmat, ha szomjú az élet, felszívódik a sejtek sűrejébe, hogy célt találjon szomjú végzetének. Ami te vagy, csak akkor él örökkön, ha elvegyülsz a meztelen világgal, szived pulzál s mint szénből szakadt szikra csöpp hőt fakaszt és sisteregve szárnyal, fénye, melege szinte semmi, mégis élet, része az egésznek: szállni csak, szállni s együtt lenni. Együtt azzal, ki minden jóért lázad, ki életet szül békére, örömre, ki szerelemmel omlik le a rögre, ki verejtékkel épít föléd házat, ki gépsor mellett s kohók nyers füzénél formába önti arcát s arcodat növekvő élet, sajgó gondolat, és följebb szárnyal saját életénél. Együtt vagyunk, mit féltsem én külön sorsom, ha elvásik erőm. Magam esendőn, együtt reménykedőn vallom, nem aludhat ki földünkön a fény. Munkálj hű gond velem mindenkiérti NÉMETH László (1901 - 1975) Ezerkilencszázhuszonöt decemberében egy addig teljesen ismeretlen szerző paraszttörténete, a Horváthné meghal című elbeszélés megnyerte a Nyugat novellapályázatát. Betoppant a magyar irodalomba Németh László, hogy hamarosan — néhány év elteltével — nemzedékének ■ legnagyobb hatású kritikusa és ideológusa legyen. Az etikai értelmezésű nacionalizmus, az aszkétikus új vallásosság eszmeköréből indult: a harmincas években megalkotta az úgynevezett „minőségi szocializmus" utópiáját, de ugyanakkor — regényeiben és drámáiban — megírta a „harmadik oldal" illúzióinak a cáfolatát is. Ábrándokat alkotó és ábrándokat leromboló — kettős — egyéniség volt, s ezt a különös kettősséget csak a leiszabadulás utáni évek tapasztalatai oldották lel — regények, drámák és esszék szintézisében. Az ideológiai Írásaiban eszmékből, tervekből felépített világot regényeiben és drámáiban önmaga rombolta össze. Fáradhatatlanul és állandóan kereste a „szép élet eszméjét", s szellemi energiáinak nagy részét a „szívben őrzött éden" életbeli másának megtervezésére fordította. A benne élő, szüntelenül az igazságot kereső igény azonban ábrándjainak cáfolatát is megiratta vele: müveiben a saját eszméit képviselő hősöket könyörtelenül elbuktatja. Regényei — az Emberi színjáték, a Gyász, az Irgalom, az Égető Eszter, az Iszony — századunk magyar valóságának pótolhatatlan művészi dokumentumai, a magyar társadalom alapos ismeretéről tanúskodnak. Az iró elképzeléseivel, nézeteivel sokszor vitatkozhatunk, de emberi, művészi igényességét, amellyel vízióit létrehozta, kétségbevonnunk nem lehet, nem szabad. Régtől tudtuk, hogy Németh László — a huszadik századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, a „népi" Írók mozgalmának egyik eszmei szervezője, az iró, kritikus és ideológus — súlyos betegségben szenved. Mégis hitetlenkedve, megrendülve, döbbenten vettük tudomásul a hirt, amelyet március harmadikán kaptunk: életének 74. esztendejében elhunyt Németh László Kossuth-dijas iró, a Magyar írók Szövetsége választmányának tagja. Az életmű, amelynek nagy részét már régóta elemzi-értékeli az irodalomtörténet, mindeddig nyitott világ volt, hiszen fáradhatatlan alkotójától életének utolsó pillanatáig újabb és újabb írásokat várhattunk: a közelmúltban olvasónaplójának új részleteit olvastuk... Az életmű immár befelezett, meg nem-másitható, lezárt valóság. Németh László örökre eltávozott közülünk. Oda távozott, ahová belépni csak a legnagyobbaknak adatik meg: a halhatatlanságba... hót 15 DÉNES GYÖRGY két verse: NAGY LÁSZLÓ FELVÉTELE