A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-03-28 / 13. szám

Az írás címe nyilván azt su­­gaflja az olvasónak, hogy iskoláról lesz benne szó. Az ország több ezernyi is­kolája közül kiválasztottam egyet — nem kicsit, de nem is túlságosan nagyot —, hogy a Tanítók napja alkalmából, mondhat­nám tiszteletére, beszámoljak róla. Ezúttal Horny Baron (Feíbáron) Jár­tam. A községnek 900 lakosa van. Por­­talanított utóival, neonfényes közvilá­gításával, az új házak sokaságával, az autótulajdonosok nagy számával, Jól táplált és Jól öltözött gyerekeivel úgy hasonlít a Duna menti síkságon fekvő többi faluhoz, mint tojás a tojáshoz. A községben az ötvenes évek végén épült fel a tizenöt tantermes általános iskola. A környező falvakból — Bodíky (Bodak), Suíany (Süly), Trstená na Ostrove (Nádszeg) — mintegy 120 ta­nuló jár Ide, a körzeti iskolába. 19 pe­dagógus — 15 nő és 4 férfi — foglal­kozik a 287 tanulóval. Az iskola eléggé Korszerű és jól fel­szerelt. A tantestület kollektív szelleme kitűnő, képesítés szempontjából is ki­váló az összetétele. Függetlenül attól, hogy közülük sok a bejáró, számsze­rűt 15, mindannyian végeznek iskolán­­kívüli munkát. Van aki a nemzeti bi­zottság képviselője, községi könyvtár­vagy művelődési otthon vezetője, má­sol! aktívan dolgoznak különböző tár­sadalmi szervezetekben, s jónéhónyan különféle érdekköröket vezetnek az is­kolában. Az Iskola tánccsoportja és énekkara rendszeresen résztvesz a já­rási fesztiválokon, ahol első és má­sodik helyezéseket érnek el, de ered­ményesen tevékenykednek az asztalit#­­nlszezők, a futballisták és a kézilabdá­zók. Jelenleg egy húsztagú lánycsoport készülődik a spartakiádra, egy továb­bi húsztagú csoport pedig két peda­gógus felügyeletével sítanfolyamon vesz részt a hegyekben. Felszerelésük — sílécek és síbakancsok — nem köl­csönkért, az Iskola tulajdona. Azt is el kell mondanunk, hogy az Iskola kapcsolata kimondottan jó a nemzeti bizottsággal és az egységes földművesszövetkezettel. Kölcsönösen segítik és támogatjSk egymást. De jól Benkovics László igazgató működik a Szülők és Iskölabarátok Szövetsége is. A Szülői Tanács pél­dául negyedévenként rendszeresen ülé­sezik. Megtárgyalják a legégetőbb problémákat, s legtöbb esetben meg Is oldják a mutatkozó hiányosságokat. Az iskolai étkeztetés sem hiányzik. Mintegy 150 tanuló étkezik rendszere­sen noponta, ami szintén nagy segít­ség a szülők számára. Évenként 40—45 tanuló végzi el a kilencedik osztályt. A végzős tanulók 40 százaléka szakközépiskolában és gimnáziumban folytatja a tanulmányait, 60 százaléka pedig különféle szakmun­kásképző Iskolában helyezkedik el. Köztudott, mégis megjegyzem: a fel­soroltakból kitűnik, milyen összetett és sokrétű egy-egy Iskola élete, ezen be­lül a pedagógus munkája. 0 Mielőtt leültem az írógéphez, elha­tároztam, hogy ezúttal könnyedebb hangvételű riportot írok. Amolyan ta­­vaszias fzűt, kedveset, meleget, tele üdeséggel és mókával. Gondoltam, nem lesz nehéz, hiszen ilyesmire han­gol a ragyogó napsugár, az újjászü­lető természet minden színe és illata. Mikor azonban leírtam a pedagógus szót, elbizonytalanodott a hangom, a könnyedségem, s akárhogy csűröm­­csavorom, biztatgatom magam, elko­­molyodok. Pedagógusokról nem tudok „nem komolyan" írni. Bizonyos fokú tiszteletet, nagy-nagy megbecsülést pa­rancsol ez a szó, mindaz, ami mögöt-wmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm JÓL SIKERÜLT HÁZASSÁG Az egyesült szövetkezet vezetősége Nem hiszem, hogy napjainkban ke­vés lenne a jól sikerült házasságok száma. Hogy sokan vannak, okik még­is ezt gondolják, annak csakis az le­het az oka, hogy a rossz házasságok­ról a kelleténél jóval többet beszé­lünk. A veszekedésmentes, békés, har­monikus együttélésben viszont senki sem lát megfelelő, érdekes témát, „szenzációs" sztorit. A jól sikerült há­zasságokról tehát inkább hallgatunk, majd j- a rengeteg hallgatás, illetve ogyonhallgatás alapján — megállapít­juk, hogy manapság bizony jó házas­ság nem Is létezik. Szóval, én most „formabontó", vagy — ha úgy tet­szik — „hagyományromboló" íeszek, mert ezúttal egy Jól sikerült házasság­ról szándékozom írni. Olvasómnak mindenekelőtt azt kell tudnia, hogy a Nővé Zámky-I (érsekúj­vári) járás déli peremén létezik egy kicsi falu. Ez a falu nemcsak kicsi, ha­nem meglehetősen új is: nem csoda hát, ha Novó Vleskának (Kisújfalunak) hívják. Sok felé jártam már, de szá­momra mindig Klsúlfalu marad a vi­lág legszebb, legkedvesebb faluja. Hi­szen ott születtem. Érthető hát az Is, hogy minden érdekel, ami vele kap­csolatos, minden, ami ott történik, Két és fél évvel ezelőtt eléggé fel­izgatott a különös hír, hogy szülőfa­lum, jobban mondva az ottani egysé­ges földművesszövetkezet házasodni készül: a gbelcel (köbölkúti) szövetke­zettel kíván közös útra lépni. Nos, a két szövetkezet házassága ma már va­lóság ... Február közepén, néhány perccel az egyesült szövetkezetek kisújfalusi rész­legének évzáró gyűlése előtt kopogtam be a köbölkúti efsz-irodába. Arról ér­deklődtem, miről számolnak majd be a gyűlésen. Malii Július mérnök, a szö­vetkezet üzemgazdásza kérdéssel vála­szolt: — Az eredményeink érdeklik? — Fogalmazzuk inkább így a kér­dést: mi mindent értek el a közös gaz­dálkodás két éve alatt? — A „házasság" kezdeti időszaká­ban a kisújfalusi részleg eléggé elha­nyagolt, rendezetlen volt, erős kézzel kellett hozzányúlni. A házasság azon­ban mindkét szövetkezet részére elő­nyös volt. Ezerkilencszózhetvenkettőben, tehát akkor, mikor még külön-külön gazdálkodtunk, a két szövetkezet évi teljesítménye összesen 48 509 000 ko­rona volt, Ez az összeg tavaly több mint kétmillióval — 51 039 000 koroná­ra — emelkedett. A szövetkezeti tagok 6

Next

/
Thumbnails
Contents