A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-28 / 13. szám
Az írás címe nyilván azt sugaflja az olvasónak, hogy iskoláról lesz benne szó. Az ország több ezernyi iskolája közül kiválasztottam egyet — nem kicsit, de nem is túlságosan nagyot —, hogy a Tanítók napja alkalmából, mondhatnám tiszteletére, beszámoljak róla. Ezúttal Horny Baron (Feíbáron) Jártam. A községnek 900 lakosa van. Portalanított utóival, neonfényes közvilágításával, az új házak sokaságával, az autótulajdonosok nagy számával, Jól táplált és Jól öltözött gyerekeivel úgy hasonlít a Duna menti síkságon fekvő többi faluhoz, mint tojás a tojáshoz. A községben az ötvenes évek végén épült fel a tizenöt tantermes általános iskola. A környező falvakból — Bodíky (Bodak), Suíany (Süly), Trstená na Ostrove (Nádszeg) — mintegy 120 tanuló jár Ide, a körzeti iskolába. 19 pedagógus — 15 nő és 4 férfi — foglalkozik a 287 tanulóval. Az iskola eléggé Korszerű és jól felszerelt. A tantestület kollektív szelleme kitűnő, képesítés szempontjából is kiváló az összetétele. Függetlenül attól, hogy közülük sok a bejáró, számszerűt 15, mindannyian végeznek iskolánkívüli munkát. Van aki a nemzeti bizottság képviselője, községi könyvtárvagy művelődési otthon vezetője, másol! aktívan dolgoznak különböző társadalmi szervezetekben, s jónéhónyan különféle érdekköröket vezetnek az iskolában. Az Iskola tánccsoportja és énekkara rendszeresen résztvesz a járási fesztiválokon, ahol első és második helyezéseket érnek el, de eredményesen tevékenykednek az asztalit#nlszezők, a futballisták és a kézilabdázók. Jelenleg egy húsztagú lánycsoport készülődik a spartakiádra, egy további húsztagú csoport pedig két pedagógus felügyeletével sítanfolyamon vesz részt a hegyekben. Felszerelésük — sílécek és síbakancsok — nem kölcsönkért, az Iskola tulajdona. Azt is el kell mondanunk, hogy az Iskola kapcsolata kimondottan jó a nemzeti bizottsággal és az egységes földművesszövetkezettel. Kölcsönösen segítik és támogatjSk egymást. De jól Benkovics László igazgató működik a Szülők és Iskölabarátok Szövetsége is. A Szülői Tanács például negyedévenként rendszeresen ülésezik. Megtárgyalják a legégetőbb problémákat, s legtöbb esetben meg Is oldják a mutatkozó hiányosságokat. Az iskolai étkeztetés sem hiányzik. Mintegy 150 tanuló étkezik rendszeresen noponta, ami szintén nagy segítség a szülők számára. Évenként 40—45 tanuló végzi el a kilencedik osztályt. A végzős tanulók 40 százaléka szakközépiskolában és gimnáziumban folytatja a tanulmányait, 60 százaléka pedig különféle szakmunkásképző Iskolában helyezkedik el. Köztudott, mégis megjegyzem: a felsoroltakból kitűnik, milyen összetett és sokrétű egy-egy Iskola élete, ezen belül a pedagógus munkája. 0 Mielőtt leültem az írógéphez, elhatároztam, hogy ezúttal könnyedebb hangvételű riportot írok. Amolyan tavaszias fzűt, kedveset, meleget, tele üdeséggel és mókával. Gondoltam, nem lesz nehéz, hiszen ilyesmire hangol a ragyogó napsugár, az újjászülető természet minden színe és illata. Mikor azonban leírtam a pedagógus szót, elbizonytalanodott a hangom, a könnyedségem, s akárhogy csűrömcsavorom, biztatgatom magam, elkomolyodok. Pedagógusokról nem tudok „nem komolyan" írni. Bizonyos fokú tiszteletet, nagy-nagy megbecsülést parancsol ez a szó, mindaz, ami mögöt-wmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm JÓL SIKERÜLT HÁZASSÁG Az egyesült szövetkezet vezetősége Nem hiszem, hogy napjainkban kevés lenne a jól sikerült házasságok száma. Hogy sokan vannak, okik mégis ezt gondolják, annak csakis az lehet az oka, hogy a rossz házasságokról a kelleténél jóval többet beszélünk. A veszekedésmentes, békés, harmonikus együttélésben viszont senki sem lát megfelelő, érdekes témát, „szenzációs" sztorit. A jól sikerült házasságokról tehát inkább hallgatunk, majd j- a rengeteg hallgatás, illetve ogyonhallgatás alapján — megállapítjuk, hogy manapság bizony jó házasság nem Is létezik. Szóval, én most „formabontó", vagy — ha úgy tetszik — „hagyományromboló" íeszek, mert ezúttal egy Jól sikerült házasságról szándékozom írni. Olvasómnak mindenekelőtt azt kell tudnia, hogy a Nővé Zámky-I (érsekújvári) járás déli peremén létezik egy kicsi falu. Ez a falu nemcsak kicsi, hanem meglehetősen új is: nem csoda hát, ha Novó Vleskának (Kisújfalunak) hívják. Sok felé jártam már, de számomra mindig Klsúlfalu marad a világ legszebb, legkedvesebb faluja. Hiszen ott születtem. Érthető hát az Is, hogy minden érdekel, ami vele kapcsolatos, minden, ami ott történik, Két és fél évvel ezelőtt eléggé felizgatott a különös hír, hogy szülőfalum, jobban mondva az ottani egységes földművesszövetkezet házasodni készül: a gbelcel (köbölkúti) szövetkezettel kíván közös útra lépni. Nos, a két szövetkezet házassága ma már valóság ... Február közepén, néhány perccel az egyesült szövetkezetek kisújfalusi részlegének évzáró gyűlése előtt kopogtam be a köbölkúti efsz-irodába. Arról érdeklődtem, miről számolnak majd be a gyűlésen. Malii Július mérnök, a szövetkezet üzemgazdásza kérdéssel válaszolt: — Az eredményeink érdeklik? — Fogalmazzuk inkább így a kérdést: mi mindent értek el a közös gazdálkodás két éve alatt? — A „házasság" kezdeti időszakában a kisújfalusi részleg eléggé elhanyagolt, rendezetlen volt, erős kézzel kellett hozzányúlni. A házasság azonban mindkét szövetkezet részére előnyös volt. Ezerkilencszózhetvenkettőben, tehát akkor, mikor még külön-külön gazdálkodtunk, a két szövetkezet évi teljesítménye összesen 48 509 000 korona volt, Ez az összeg tavaly több mint kétmillióval — 51 039 000 koronára — emelkedett. A szövetkezeti tagok 6
