A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-21 / 12. szám
ÖSSZESZERELHETŐ MŰJÉGPÁLYA Csaknem egy évvel ezelőtt rövid hír jelent meg o lengyel sajtóban, amely most — az űrrepülés, az atomerőművek és a gyorsan tökéletesedő technika századában — érdekes ugyan, de korántsem meglepő, viszont a múlt század közepén még csodának számított volna. És most idézzük a hírt; „Lengyelországban, a Debice-i hűtőberendezéseket gyártó üzemben azzal a javaslattal álltak elő, hogy készítsenek összerakható műjégpályákat, amelyeknek nagy hasznát vehetnék az üdülőhelyeken és az iskolákban. Az (óránként 80—200 kilokalória teljesítményű) erős kompresszorral ellátott, különböző méretű és ami a legfontosabb tizennégy nap alatt összeszerelhető és üzembe helyezhető fedett műjégpályák iránt bizonyára nagy lenne az érdeklődés. S az idény végén az egész szétszerelhető és elraktározható" íme, az összerakható műjégpályái Hlyen valami a múlt század derekán még egy vernei képzelőerővel megáldott embernek sem juthatott volna az eszébe, noha kisebb, könnyebben megvalósítható dolgokon már akkor is törték fejüket a nagy elmék. Már a 18., de főként a 19. században kedvenc téli szórakozásnak számított a korcsolyázás s ennek következtében nemsokára kedvelt téli sporttá fejlődött. Az érdekeltek azonban ki voltak téve az időjárás szeszélyeinek. Csak Okkor korcsolyázhattok, amikor befagytak már a folyók, tavak, mesterséges víztárolók. Észa'k-Európában ugyan valamivel kedvezőbb volt a helyzet, mint nálunk, de a déli államokban akkor még egyáltalán nem ismerhették meg ezt a sportot. 1871-ben, európai kőrútján Prágába Is eljutott az akkori műkorcsolya-csillag — Jackson Haynes. Úgy volt, hogy a befagyott Moldva jegén mutatja be művészetét, de a rendkívül erős fayok (ahogy az akkori lapok írták) leetővé tették, hogy a prágaiak a Vencel-téren levő Újvárosi Színház földszinti részén gyönyörködhessenek művészetében. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben már szinte minden nagyobb városban volt jégpálya (Moszkvában például több mint nyolcszóz), s így az akkori Pozsonyban is. 1872-ben Feigler Ignác pozsonyi építész a Gesztenyefasor végén, a Védcölöp út és a mai Zoch utca között nyitotta meg az első nyilvános korcsolyapályát. Egy másik jégpálya pedig a mostani Vörös Hadsereg utcán volt. Ennek tulajdonosa, egy bizonyos Engler szemfüles kereskedő és bátor ember lehetett. (A mai Luxor kávéhóz helyén fivérével kerékpárboltot nyitott, majd repülésre adta fejét, Béosben Ferenc József császár és király szeme láttára levegőbe emelkedett egy léghajón). A jégpálya ennek megfelelően igen előkelő volt — gázvllágítással, lampionokkal, ünnepnapokon katonazenével, hétköznap azonban csak egy verkli szolgáltatta a zenét. De volt még jégpálya a Kertész és a Zoch utcán s a Medikus-kertben Is. A műjégpálya nem váratott sokáig magára. Az elsőt Amerikában nyitották meg. Étergőzök segítségével fagyasztották meg a vizet. A jégpálya ugyan nem volt még fedett, de mégis bizonyos haladást jelentett. A 19. század végén az európai nagyvárosok sietve követték a tengerentúli példát. Párizsban a Champs Elysée közepén épült fel az ún. Jégpalota (Palais de Glace) és Bécsben (már villanyvilágítással) a keringőt már nemcsak a paloták termeiben, hanem a jégen is táncolhatták. A „szent jég-mámor" nagy korszaka volt ez. De hót semmi sem történhet meg szélsőséges esetek nélkül. Az előkelő svájci üdülőhelyeken a milliomos vendégek a jégpályán szervírortatták fel a reggelit, korcsolyás pincérek végezték a felszolgálást, de a műjégpálya mégis óriási haladást jelent. Lehetővé tette a mű- és gyorskorcsolyázós, meg a jégkorongozás gyors fejlődését. Rendszeressé váltak a különféle versenyek, az Európa-, majd pedig a világbajnokságok. A műjégpályákról szőtt regényes álmok megvalósulásának második szakaszára azonban még sokáig kellett várni. Az ami ma már természetes — a fedett jégpálya, — még századunk első évtizedeiben is rendkívülinek számított. Bratislavában az első műjégpálya (a mostani Téli Stadion) harmincöt évvel ezelőtt, 1940. december 21-én készült el, s a maga nemében az első ilyen létesítmény volt egész Szlovákiában. De ennek a műjégpályának nem volt lelátója. Az öltözőket a szomszédos uszodától kölcsönözték ki, és tetőt csak az 1958-as Europe bajnokság alkalmával kapott. ROHAM A VILÁGCSÚCS ELLEN A harkovi autóközlekedési főiskola hallgatói új szupergyors járművet építenek. Az intézetben immár negyedszázada szerkesztik a „Hadi“ márkájú gyors kocsikat, s ezekkel eddig kilenc világcsúcsott állítottak fel. A „Hadi-9" jelzésű új kocsi hőálló műanyag váza már elkészült, ezt rövidesen hegesztett keretre szerelik. A 9,5 méter hosszú kocsi gázturbinával 1200 km/órás sebességet érhet el. Légmentesen zárt kabinja, aerodinamikai fékszárnyai és sugárhajtása rakétához teszi hasonlóvá az új járművet. VIRÁGZÓ KÖVEZET A környezetvédelem szakembereinek sok gondot okoz, hogy nagyvárosainkat egyre jobban elárasztja az aszfalt és a beton. Jóformán talpalatnyi föld sem marad már szabadon — ennek következtében felborul a vízháztartás, gyorsan csökken a talajvíz szintje, mert a csapadék már egyáltalán nem juthat be természetes útján a talajba. Súlyos veszélybe kerül a növényzet és megváltozik a város mikroklímája — a zöldterületek nélküli nagyvárosokban csaknem elviselhetetlen a nyári hőség. Esseni kutatók a kiutat keresve legújabban azt javasolják, hogy a gépkocsiparkolók, útszegélyek, kis forgalmú utak hagyományos beton- vagy aszfaltburkolatát váltsák fel virágzó kövezettel. A furcsa elnevezés voltaképpen olyan üreges téglákból kialakított burkolatot jelent, amilyeneket a magasépítésben is használnak. A talajra fektetett téglákra vékony tőzegtalajréteget terítenek, s azonnal bevethetik fűmaggal. A kikelt fűmagvak gyökerei idővel áthatolok a téglák üregein s alatta megkapaszkodnak a talajban, szilárdan lehorgonyozva a téglákat. A virágzó kövezet egyesíti a szilárd burkolat előnyeit a gyeppel; a víz csaknem akadálytalanul bejuthat a talajba, a környéken levő fák jobban növekednek, kedvezőbb a mikroklíma. A téglaburkolatra települt pázsitban nem tesz kárt az autók kerekeinek nyomása, még a heves fékezés sem szakíthatja ki a gyepcsomókat. TENGERALATTJÁRÓ MINT FÖLDMUNKAGÉP A japán Komatsu gépgyár olyan markolóval kombinált tológépet (dózert) hozott piacra, amely a víz alatt 7 méter mélységig tud dolgozni. A gép külsőre a harckocsi és a tengeralattjáró „keresztezésének" hat. Hernyótalpas acéldoboz, amelyen periszkópszerű, karcsú torony áll. Lényegében azonban egyszerű tológép, amelynek a tornya a motor légbeszivó és kipufogó csövének az elhelyezésére szolgál. Víz alatti munkára való alkalmassá tétele természetesen sok műszaki probléma megoldását kívánta meg. A teste teljesen vízhatlan, de a tervezők ezzel nem elégedtek meg. Motorja kis légsűrítőt is hajt, és ez önműködő szabályozással mindig olyan légnyomást állít elő benne, amel egyensúlyt tart a külső viznyomással. Vezérlése is sűrített levegővel történik. A gépben nem ül senki. Kezelője egy nagyobb rétikul méretű rádióval a partról irányítja. A rádióhullámok a gép tornyán lévő antenna közvetítésével mágneses szelepekre hatnak. A szelepek sűrített levegőt eresztenek át a gép különböző működtető emelőinek a dugattyúiba és ezek a dugattyúk indítják, kormányozzák a gép hajtóművét, működtetik a tolólemezét, markoló kanalát és a hátul felszerelt felszaggató fogakat. A géppel igen egyszerűen lehet dolgozni. Ha lapos a part, minden további nélkül becsörömpöl a vízbe és elcammog a munkavégzés helyére. Feladata vagy földkitermelés, vagy mélyedések feltöltése lehet. Először a hátul felszerelt felszaggató fogaival meglazítja a talajt, maid az elöl levő erős tolólemezével gyalulni kezdi a medencefenék legfelső rétegét. A tolólemezen meggyűlt földre ráborítja a markoló kanalat, hogy a földet a víz el ne mossa, majd elszállítja azt a medernek arra a részére, amelyet föl kell tölteni, vagy a part mellé, ahonnan a kitermelt földet egy kotró kiemelheti. A hasonló munkákon eddig alkalmazott gépekhez képest két nagy előnye van. Az egyik, hogy maga közelítheti meg munkahelyét, nincs szüksége vízi járműre, vagy a viz fölé messze benyúló darukarra. A másik, hogy vízszintes, egyenletes felületet tud a fenéken előállítani. Hidraulikus kiegyenlítő szerkezete ugyanis abban az esetben is vízszintessé teszi tolólemezét, amikor a gép az egyenetlen mederfenéken féloldalra dől. Emiatt nagyon gazdaságos is. Pontosan annyi földet emel ki, amennyi például egy kikötő minden pontján az előirt vízmennyiségnek a megteremtéséhez szükséges. Csatornák esetében nagyon fontos, hogy segítségével a kívánt pontos szabályos keresztmetszet alakítható ki, ami a hajózás biztonságának és gazdaságosságának fontos feltétele. Néhány hónapja Ausztriában is működik egy ilyen gép. Az egyik dunai vízerőmű építését segíti.
