A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-21 / 12. szám
A 19. szárad végén gyors fejlődésnek indult a mikrobiológia. A „mikroba-vadászok" (Kruif híres könyve) gyors egymásután fedezték fel több pusztító kór, így a tüdőbaj, a kolera, a torokgyík és a hastífusz kórokozóit. De ezeken kívül a tudósok górcsöve alatt megjelentek más apró organizmusok, melyek az emberi szervezetre nem károsak és tökéletes életközösségben élnek vele. Ekkor azután a legnagyobb „vadász", Louis Pasteurt a probléma ellentéte kezdte érdekel-Vajon lehetséges-e az, hogy a gerinctelenek, a madarak és az emlősök életben maradnak, ha megakadályozzuk, hogy kapcsolatba kerülhessenek a mikrobákkal, vírusokkal, erjesztőgombőkkol, a különféle penészfajtáiőkal és a parazitákkal?... Mert hiszen minden újszülött mindjárt a születése utón kapcsolatba kerül a mikroorganizmusok világával és néhány nap múlvo teste és emésztőszerveinek nyálkahártyája már tele van a bizonyos fajtára leginkább jellemző mikroorganizmusokkal! Ez a probléma szöget ütött a fejébe. Amikor azután egyik munkatársa, Pierre Ducleaux a párizsi Tudományos Akadémia ülésén beszámolt tapasztalatairól, hogy mikrobamentes környezetben babot termelt, szót kért ő is. Meggyőződésem, mondotta többek között, hogy ha sikerül teljesen csíramentes körülmények közit emlős magzatot steril környezetbe áthelyezni, elég a teljesen tiszta levegő és csíramentes táplálékkal etetni, sikerül mikrobamentes állatokat felnevelnünk. A 19. és 20. század fordulóján világhírű tudósok, élükön Hja Mecsnyikovval a nagy tudós állítását alátámasztották. Csakhogy még évtizedekig tartott, amíg sikerrült mikrobamentes magzatot találni és azt felnevelni. A sikert bizony nagyon sok csalódás és kudorc előzte meg. Ma már van mikrobamentes kutya, macska, malac, birka, ló, majom, nyúl, pulyka, patkány és egér. A két utóbbit már több nemzedéken keresztül nevelik steril körülmények között. így azután szinte észrevétlenül „született meg" a kísérleti élettan új ágazata, és kissé titokzatosan hangzó nevet kapott — gnotobiológia (a görög gnotosz — ismert, ismerős és a biosz —élet szavak összetételéből). Az új tudományág hitvallói természetesen már nem arról vitáznak, hogy vajon lehet-e egyáltalán élet a mikrobák nélkül, és nem csupán a különféle mikrobamentes szervezetek felnevelésére szorítkoznak, hanem azok fiziológiai különbségeivel abban a környezetben, omit már aprólékos pontossággal ismernek. Egyes alapelvek, melyekhez a gnotobiológia már eljutott, sikeresen alkalmazhatók az embergyógyászatban és az állatorvosi gyakorlatban is. A teljesség kedvéért hozzátehetjük, hogy az űrélettanban is jelentős sikereknek könyvelhetők el ezek a felfedezések. Az anyaállatot elaltatják Csehszlovákiában már 1957-ben létrehoztak a Csehszlovák Tudományos Akadémia mikrobiológiai intézete mellett egy gnotobiológiai alosztályt is, mely az immunológiai osztályhoz tartozik közvetlenül. Az immunitás alapvető kérdéseinek megoldása során elsősorban mikrobamentes állatokat — malacokat, nyulakat, patkányokat — tanulmányoznak, hogy milyen az ellenálló képességük a mikroorganizmusokkal és azok mérgeivel szemben. Csehszlovákiai laboratóriumunknak jól kiépített kapcsolata van egész sor bel- és külföldi kutatóintézettel. Néhány ilyen Szovjetunióbeli intézettel közösek a céljaink és a munkaprogramunk, s ez a mindkét fél számára gyümölcsöző együttműködés biztosítja államaink gnotobiológlájának további sikeres fejlődését. Az orvostudomány berkeiben már régen nem titok, hogy az egészséges anyaállatokban, a mikrobamentes környezetben, tehát azok magzatvizében vannak azok a magzatok, melyekre a gnotobiológiának szüksége van, mivel ezek a magzatok még nem kerülhettek kapcsolatba a mikroorganizmusok világával. Az volt csupán probléma, hogyan tegyenek rójuk szert anélkül, hogy a szervezetet megkárosítsák vagy esetleg a helytelen beavatkozással megöljék. Közben azonban a sebészet is igen gyorsan fejlődött. Tökéletesedett a sebészi beavatkozás technikája, jobbak lettek az érzéstelenítő eljárások. A vattára csöppented: éter vagy az állat orrnyílása elé tartott kezdetleges maszk helyett ma már olyan szereket használnak fel, melyeknek igen kis mellékhatásuk van mind az anyára, mind a magzatra nézve. Ráadásul azok a szakemberek, akiknek az volt a feladatuk, hogy a magzat ellenállóképességét vizsgálják a különféle fertőzésekkel szemben más-más fejlődési szakaszban, olyan operációs módszereket fejlesztenek ki, melyek már az anyaméhben lehetővé teszik a magzat állandó ellenőrzését. S így egy újabb speciális ágazat jött létre, a fetális sebészet. De elméletből talán elég is ennyi. A sebészek megkezdik a műtétet. A tökéletes érzéstelenítés következtében nehézség nélkül felnyitják az anyaállat hasfalát és a méhfal felvágása után a magzathoz juthatnak. De nagyon óvatosaknak -kell lenniük, hogy meg ne sérüljön az érzékeny köldökzsinór. Ha azonban ügyelnek a helyiség megfelelő hőfokára és páratartalmára, akkor még bonyolult sebészi beavatkozást is végrehajthatnak a magzatokon, amit azok csodálatraméltó szívóssággal viselnek el. Ezen eljárások egyike a császárvágás. A sebész a tökéletesen letisztított és fertőtlenített hasfalra egy sebész-sátrat ragaszt, mely átlátszó plasztik-fóliából készült. S a sátor alatt a kesztyűbe bújtatott ügyes kezek és a csillogó műszerek megkezdik a munkát. Egy gyors kézmozdulat, villan a kés és egyetlen vágással felmetszi a sátor alját meg az anyaállat hasfalát. A sebész kiveszi a méhből a magzatot és áthelyezi az izolátorba, ahol az a számára legideálisabb körülmények között fejlődhet tovább, mivel állandó a hőmérséklet, a levegő páratartalma, rendszeresen cserélik a levegőt, mely speciális szűrőn keresztül jut be az izolátorba. így azután nem kerülhetnek be oda a mikrobák és a vírusok, s az
