A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-07 / 10. szám
AZ IDO Mi Is tulajdonképpen az idő? Az idő folytonos, miként a tér, azaz, az idő nem áll időpontokból, melyek éppen ' úgy absztrakciók, mint a tér* pontok, két bármily közeli időpont között is Idő múlik. A térnek három kiterjedése van, az időnek csak egy, ezért vonal alakjában ábrázolható, de ennek a vonalnak az iránya csak egy értelemben haladható át, t. I, a jelentől a jövő felé... Az idő tehát meghatározható, felosztható és mérhető. Az időt óra segítségével mérjük a mindennapi életben. Az óra gép, mely a két időpont között letelt időtartam megmérésére szolgál. Már a legrégibb időkben gondoltak ki ilyen műszereket, amilyenek a homok- és vizlórák, nemkülönben a napórák vagy a kerekes órák. Az órával a csillag- vagy közép-nap hosszát mérjük. A csillagászati óra óramutatója egy nap alatt egyszer fordul körül 0—0 óráig, míg a polgári életben használt órákat egyszerűsíteni vélték az által, hogy óramutatójuk egy nap alatt kétszer fordul körül, azaz kezdi délben 12-nél és éjfélkor ismét tizenkettőt mutat. 1340-ben Pierre 3e Chalous órát ajándékozott a Clouny-i kolostornak. A strasbourgi templom toronyóráján az 1352-es, a firenzeién az 1354-es évszám olvasható. V, Kórolynak igen sok órája volt, mert szenvedélyesen gyűjtötte őket, de — a korabeli krónikás feljegyzése szerint — jobban megbízott a kápolnájában örökké égő, jelölt gyertyákban. Kiadta a parancsot, hogy a Louvre egyik tornyába olyan órát készítsenek, melynek ütését egész Párizsban hallani lehet. Heinrich von Wieck (de Vie) a híres német órásmester kerek nyolc esztendeig dolgozott ezen a órán. 1848-ban azután megjavították ennek az órának a szerkezetét és még ma Is a párizsi Igazságügyi Palota tornyát díszíti. Bizonyára szívesen látnának — legalább képen — kedves olvasóink ilyen primitív óraszerkezeteket, de azok az idők folyamán valahogy elkallódtak. A legrégibb franciaországi óra kétségkívül a roueni (1389). Salisbury angol város templomának órája három évvel öregebb a franciaországinál. A bourgesi templom^ csillagászati órájának megmaradtak egyes alkatrészei. Ezt az árát a párizsi Notre Dame kanonoka, Jean Fuzerle készítette. Szomorú sorsra jutott ez az ügyes pap. A százéves háború idején, 1415-ben a hírneves csillagjós hírében álló kanonok jövendőt mondott az angol királynak, amikor az éppen Franciaországba készült. Ezért azután hazaárulással vádolták és elítélték a szerencsétlen embert. A XV. században az ára már bekerül a lakásba is. Természetesen csak a leggazdagabb emberek lakásába, a falra vagy egy külön erre a célra készített állványra. A XVI. században mór nem Olaszország, hanem a németországi Nürnberg volt az órakészítők központja. Ebben a század-Prandl Sándor felvétele ban az ingát rugóval helyettesítették és ez aztán lehetővé tette azt is, hogy lényegesen kisebb órákat készíthessenek, mint előzőleg, 1523-ban I. Ferencnek már két Ilyen »modern“ óra is volt a szobájában. Amióta csak a műárákat feltalálták, foglalkoztok azzal az eszmével, hogy hordozható órákat készítsenek. Ilyenek például a régi nürnbergi tojások, s a régi szép francia orsászerkezetű órák. A hordozható óránál már nem lehetett Ingát alkalmazni, itt az ingát először a billegő helyettesítette. Egy vékony spirális rugó volt, s pontosnak nem volt mondható, de ezt azután egyre tökéletesítették az évszázadok folyamán, Két híres magyar kronométer-csinálónk nevét Is meg kell említenünk, az egyik Klenner Ferenc, a másik Schuller műegyetemi tanár, mindketten budapestiek voltak. A hagyomány azt tartja, hogy Galilei 1583-ban megfigyelte a pisai templom mennyezetén lévő csillár ingamozgását és ennek a mozgásnak az egyenletességét is. Majd összehasonlította ezt szabályos érverésével, s kísérletezni kezdett azzal, hogy egy tökéletes ingával szabályozza az óra működését. Csak egy évvel halála előtt, 1641-ben azután: „... valamit fel kell találni. Olyan Időmérőt, amely a másodperceket is méri és mutatja. Más szóval: homokóra, napóra és egyéb ilyen szerszámok helyett új rendszerű órát kellett feltalálni, A vök aggastyán nekifogott, hogy feltalálja. Napokig tartott ez most már mindössze, akkor maga mellé ültette Nenclót és kis tanulmányt diktált neki, amelyben elméletileg levezette, hogy az új óra megalkotásának az Inga elvén kell alapulnia. Azután a rajzot is elkészítették. Ezzel Nenclónok le kellett menni a városba, hogy az alkatrészeket megcsináltassa műszerésznél. Hosszas munkába került ez, a műszerésznek soha nem látott szerszám darabjait kellett elkészítenie. De hetek várakozása árán elkészültek a darabok. A vak ember tapogató kézzel rakosgatta, srófolta. Soká nem sikerült, reszelni kellett rajta, egyes részeket újakkal pótolni. Végre elkészült. Inga lógott róla, az mozgatott egy kis kalapácsot, amely ütemesen bele-belekapott egy fogaskerék fogai közé, a kerék viszont — áttételekkel — tmás kerekeket mozgatott, a kerekek mutatókat vittek körül a számlapon, — Jól van, — mondta a tudós, — csak ezt akartam .,.“ Kétségtelenül ez az ára volt az első, mely vertikális ingával mérte az idő múlását. Ez a szerkezet elveszett ugyan, de a vázlat megmaradt és annak alapján a XIX. században elkr szítették Galilei órójánok pontos mását. Utána a sorban Huygens következett, aki méltó folytatója volt a lángész munkájának, s bizonyára tehetségesebb azok legtöbbjénél, akik z idő mérésének problémájával valaha is foglalkoztak. Elméleti felfedezésének egész sorát sikerült a gyakorlatban is megvalósítania, s ezzel mindörökre véget vetett a primitív »óragyártásnak" és kezdetét vehette a tudományos alapon folyó időszámítás korszaka. Huygens első órája 1656-ban készült el, s ezzel végképpen megoldódott a nagyméretű időmérő szerkezetek pontosságának problémája. A kisebb méretű vagy hordozható órák problémáját szintén ez a lángeszű tudós oldotta meg. 1675-ben feltalálta a rúgás óraszerkezetet. Végre megjelenhettek a színen a modern órák. És hogy mit jelent Huygens munkája az idő mérése terén? Az őt megelőző időben még a legjobb torony- vagy más órák is siettek vagy késtek naponta legalább egy órát. Neki köszönhető, hogy ez a pontatlanság először néhány percre, majd másodpercre csökkent. A nemeseknek és gazdag kereskedőknek már nem kellett naponta beigazítani időmérő készüléküket, ahogyan azt még az apjuk tette. A nap-, homok- és vízi órák uralma végétért. HEGESZTÉS JÉGGEL Pjotr Radcsenko moszkvai mérnök rendkívül ötletes hegesztőeljárást dolgozott ki, amely azon a jelenségen alapul, hogy a víz kiterjed, amikor megfagy. A keletkező jég nyomása elérheti a 20 000 atm-t is. Ezt a nyomást használja fel Radcsenko sajtolóhegesztésre. A hegesztőszerszám furatában víz van, amelyet kívülről — télen hideg levegővel, nyáron jéggel — hűtenek. A furatban megfagyó víz nyomásával egymáshoz sajtolják a hegesztendő darabokat. Radcsenko találmánya rendkívül egyszerű és olcsó. Két további nagy előnye Is van. Először Is kis mérete, ami által olyan kis munkadarabok hegeszthetők vele, amelyeket nagy szerszámmal nem tudnak megmunkálni. Másodszor: nem jár gázfejlődéssel, és így biztonságos, még egyébként robbanásveszélyes helyen is. BARI ANGCSODÁK Norbert Casteret francia barlangkutató munkája közben lefényképezte a barlangok legkülönösebb, legszebb képződményeit. Ebből a fényképgyűjteményböl mutatunk be két felvételt. Aragonittal átitatott víz alkotta ezt a „karfiolM-t Balett — kalcit-lerakódásokből 19
