A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-03 / 1. szám
Daloló asszonyok A kovaóovcei (ipolykovácsi) asszonyok éneklő csoportja több mint két éve alakult. Sajátos, ízes dalolásukkal eddig olyan sikert arattak, hogy már másodízben bejutottak a Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny országos döntőjébe. Rengeteg népdalt ismernek, nemcsak a saját falujukból, de a szomszédos falvakból is. 1953 májusában egy népdalgyűjtő út során jártam náluk. Az éjszakába nyúló összejövetelen olyan lelkesen, olyan készségesen daloltak,/ííogy 34 válogatottan jó népdalváltozatot sikerült feljegyeznem. Az 1974-es népdalversenybe már saját gyűjtésű népdalokkal neveztek be. A lelkes éneklő csoport és vezetőjük, Ocskó Emília 138 népdalt gyűjtött össze és küldött be magnószalagon. Kiváló teljesítményüket a népdalverseny bíráló bizottsága 29 külön ponttal jutalmazta. Az ipolykovácsi női éneklő csoport az 1974-es országos népdalversenyen a IV. kategóriában indult, éspedig a saját falujuk népdalaival, így nem kellett a műsort külön betanulniok, hisz a kiválasztott népdalokat mindannyian ismerték. A próbákon csak össze kellett szokniok, hogy a kezdés pontos, dalolásuk pedig szép és egyöntetű legyen. Az ilyen típusú éneklő csoportok könnyen bővíthetik műsorukat népszokások bemutatásával is. ök ebben is az élen jártak. Az idei Zeliezovcei (Zselizi) Országos Népművészeti Fesztiválon — ahol ezúttal a Velky Krtíá-i (nagykürtösi) járás népművészete került bemutatásra — nagy sikerrel mutattak be egy régi szokást, a dohánysimítást, amelynek során valamikor sokat daloltak, meséltek és mókáztak az asszonyok. Nagy buzgalommal és gondosan szőtték egybe a „dohányos” dalokat mesékkel, tréfákkal. Igaz ugyan, hogy a dohánylevelek nem voltak valódiak (hiszen májusban hol vettek volna ilyet) de a bemutatott szokásanyag előadása annál igazabb és meggyőzőbb volt. Eddigi sikereik alapján az ipolykovácsi lelkes asszony-csoporttól joggal várunk további még sikeresebb szereplést. Kitűnő műsorukat még színesebbé tenné, ha sikerülne találniuk néhány citerást s citeraszámokat is beleszőnének műsorukba. Az énekes-táncos népszokásokból is felújíthatnának néhányat, s így önálló kétórás folklór műsorral lephetnék meg a közönséget. Egy ilyen műsorral azután végiglátogathatnák a járás falvait, sőt biztos, hogy a járásuk határain túl is szívesen fogadnák őket. ÁG TIBOR
