A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-03-07 / 10. szám

ontosok-e egyáltalán az ásványi kincsek? Hiszen az ember tízezer évekig élt anélkül, hogy Ismerte volna a különféle féme­ket I... Igen, élt. De hogyan? A primitívség legalsó fo­kán, kiszolgáltatva a ter­mészet kénye-kedvének... S mai értelemben véve az életük alig­ha nevezhető emberi életnek. Hiszen egyetlen fém birodalmak bukását je­lenthette. Gondoljunk csak Peru vagy Mexikó meghódítására, ahol az egyéb­ként igen nagy kultúrájú népek első­sorban talán azért veszítették el ön­állóságukat, mert nem ismerték a vasat. Hogy milyen döntő szerepet játszot­tak az ásványi kincsek és a fémek az emberi civilizáció történetében az jól látszik abból Is, hogy a civilizáció egyes korszakait is róluk nevezték el kő-, bronz- és vaskorszaknak abban a sorrendben, ahogyan az ember fel­ismerte és hasznosította azokat. Az ezüst felfedezése ragyogtatta fel Periklész Athénjét. Amikor pedig az ember rájött arra, hogy a vas a szén segítségével kovácsolható és olvasztha­tó, kezdetét vette az ipari forradalom. A nyersanyagok valóban hatékony hasznosítására csak a 18. század köze­pén került sor. Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy míg száz évvel ezelőtt mindössze tizenhét, ma több mint nyolcvan elemet használ fel a rohamo­san fejlődő ipar. A nyersanyag terme­lés az utolsó harminc évben nagyobb mint addig az emberi történelem során összesen ... Ennek a századnak elején körülbelül hatvan különféle nyersanya­got használt fel az ipar, s ma csak­nem négyszer annyit. NÖVEKSZIK A TERMELÉS ÉS A FOGYASZTÁS A világ nyersanyag termelésének nö­vekedését elsősorban az emberiség sza­porodása szempontjából kell megítél­nünk. Bolygónkon jelenleg körülbelül 3,9 milliárd ember él. Az évi átlagos 2 százalékos szaporodást véve alapul 2000-ben már 6 milliárd embernek kel­lene élnie a Földünkön. A különféle nyersanyagok iránti kereslet azonban sokkal gyorsabban növekszik. 1800-tól 1910-ig a világ nyersanyag termelése évente körülbelül négy százalékkal nö­vekedett, a következő negyven év alatt — a két világháború következtében — ez két százalékra csökkent, 1950 és 1970 között 5,1 százalékos volt. Az el­következő negyed században azonban még sokkal gyorsabb lesz a nyersanyag­­termelés növekedése. A legfontosabb ipari nyersanyagok Iránti kereslet, s azok kitermelésének rohamos növekedése méltán nyugtala­nítja a világ sok gazdasági szakembe­rét. A legfontosabb nyersanyagok je­lenleg a ropa, a földgáz, a szén és a színes fémek. Vajon ezek a természeti kincsek meddig fedezhetik még az egyre növekvő szükségletet? Az emberi civilizációt vajon nem fenyegeti-e már a közejövőben katasztrófális nyers­­anyaghiány? . .. Mennyire indokoltak ezek az aggodalmak? Az utolsó harminc évben az alumí­niumfogyasztás a tizenháromszorosára, a földgázé a tízszeresére, a ropáé a hatszorosára, a vasé és a krómé a háromszorosára, a színes fémeké a három- illetve hétszeresére növekedett, hogy csak néhány példát említsünk. A jelenleg nyilvántartott készleteket tekintve a ropa 20, a földgáz 22, a szén 100, a vas 90, a réz, ólom és cink 18—20, a cin, higany és ezüst körülbelül 13—15 évre elegendő. Főként a kőolaj és a földgáz iránti igények növekszenek ijesztő gyorsaság­gal, hiszen mindkettő pótolhatatlan nyersanyag a vegyi iparban is. A világon a kőolaj és a földgáz­­fogyasztás jelenleg évi tíz százalékkal növekszik és a közeljövőben annak ellenére, hogy 2000-ben már az ener­giaszükséglet felét az atomerőművek szolgáltatják, — megduplázódik I RABLÓGAZDÁLKODÁS? A világ jelenlegi felosztottsága igen fontos szerepet játszik a nyersanya­gokban szegény és a gazdag nyers­anyagforrósokkal rendelkező államok viszonylatában is. Míg a legfeljettebb kapitalista államok már most Is komoly nyersanyaghiánnyal küzdenek, a fej­lődő államok hatalmas készletekkel rendelkeznek. 1972-ben a kapitalista államok a világ egész alumíniumterme­lésének 72,8 százalékát használták fel, ugyanakkor azonban saját erőforrásaik­ból csak 17,4 százalékra tellett. A fej­lődő országok a világ alumíniumterme­lésének hatvan százalékát adták, ezzel szemben alig hat százalékát használ­ták fel. Az évente kitermelt nyersanyagok hetven százalékát a kapitalista, 22 szá­zalékát a szocialista és nyolc százalé­kát a fejlődő országok dolgozzák fel. A világ nyersanyagtermeléséhez a ka­pitalista államok 3ó,ó, a szocialista államok 20,9 és a fejlődő országok 42,5 százalékkal járulnak hozzá. Ásványi kincsek tekintetében a szo­cialista államok többé-kevésbé önellá­tóak és előreláthatólag így lesz ez a következő időszakban is. A fejlődő államok ellenben rengeteg nyersanya­got szállítanak a kapitalista országok­nak, sokszor egyáltalán nem gondol­nak a jövőre. Hiszen nincs az a sok, ami egyszer el nem fogyna. 100 ÉVIG KITARTANAK KÉSZLETEINK A Szovjetunió hatalmas nyersanyag­­készletekkel rendelkezik. Az utóbbi harminc év során a kőolajtermelés több mint tízszeresére, a földgáz het­venszeresére, az alumínium szintén a tízszeresére, a vas, a mangán és a króm termelése a hatszorosára növe­kedett. Hát lássuk csak! • Korlátlan mennyiségei ásványi kincs áll az emberiség endelkezésére ? • Fényé* get-e katasztrofális nyersanyaghiány? • Még hány < vig fedezhetik bolygónk feltárt és feltáratlan ásványi kincsei egyre növekvá szil cségtateinket ? • Mekko­ra volt Földünk nyersanyagszükséglete százötven évvel ezeíltt és mekkora ma? • Mekkora lesz negyed század múlva? • Feltárt és eltóratlan készletek * 'Beszélhetünk-e tartalékokról? < ..

Next

/
Thumbnails
Contents