A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-03-07 / 10. szám

Marek Emilia Belliin Erzsébet Vojtek Erzsébet brigádvezető vidám asszony unkahelyük: a vráblei (verebélyi) Tesla üzem. A szocialista brigád címért lolyó versenybe négy év-Ivei ezelőtt, 1971 áprilisában — Cseh­szlovákia Kommunista Pártja megala­kulásának 50. évfordulója tiszteletire — kapcsolódtak be. Heten dolgoznak egy csoportban, hét nő: Vojtek Erzsébet, Marek Emilia, Be­licin Erzsébet, Pálenlk Erika, Zboril Ol­ga, Studená Katarina és Vodrázková Anna. — Heten vagyunk, mint a gonoszok — mondják nevetve. Pedig dehogyis gonoszok őkl Hiszen ez a héttagú női rigód az üzem legjobb kollektíváinak egyike. Aki társaságukban lehet, még a munkahelyen is otthon érzi magát, mert a verebélyi Tesla üzem belépő ellenöizést végző csoportjában igazán jó hangulat uralkodik. — Legelőször azt kérdezze meg az asszonyoktól, mit szólnak hozzá, hogy a főnökeik férfiaki — figyelmeztet Jó­zef Marko, a műszaki ellenőrző osztály vezetője. Erre a kérdésre azonban nem kapok választ: az asszonyok csak cin­kosan rámmosolyognak, s én kiolvasom , a szemükből, hogy a viccelődő, jóked­vű főnök jelenléte egyiküknek sincs ellenére. Aztán arról érdeklődök, mit tett a héttagú csoport annak érdekében, hogy a szocialista brigád címet megkapja, — A különböző alkatrészeket, félve­zetőket, diódákat, elektromos mérőmű­szereket és rádiókészülékeket szállító üzemeknek kétmillió korona értékű hi­bás árut küldtünk vissza. A félvezetők felülvizsgálásával viszont húszezer ko­ronát takarítottunk meg. Ezenkívül részt vettünk önkéntes társadalmi munkában is, az egységes földművesszövetkezet­nek és az állami gazdaságnak a cukor­répa betakarításában és a szüretelés­ben segítettünk. Mind a heten tagjai Studená Katarina vagyunk a Stlovák Nőszövetségnek és a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövet­ségnek. — Kötelezettségvállalásukban olvas­tam, hogy több kulturális rendezvényen akarnak közösen részt venni. Ebből mit sikerült megvalósítaniuk? — Szerveztünk néhány közös kirán­dulást, voltunk Bratislavában, ahol meglátogattuk az elesett szovjet hősök emlékművét, a Slavint, egy másik ki­rándulás alkalmával végigjártuk a Szlo­vák Nemzeti Felkelés emlékezetes he­lyeit, a csehszlovák—szovjet barátság hónapjában több szovjet filmet néztünk meg, és színházban is voltunk közösen. — Ezerkilencszázhetvenegy tavaszá­tól, tehát mióta bekapcsolódtak a szo­cialista brigád címért folyó versenybe, egyetlen baleset sem fordult elő a PRANDL SÁNDOR FELVÉTELEI munkahelyükön. En elég biztonságos munkahelynek látom az önökét. Mégis milyen balesetek fordulhatnak itt élőt — Például áramütés... Most ismét Jozel Marko figyelmeztet, hogy valamit elhallgatnak előttem az asszonyok: — Azzal még egyikük sem dicseke­dett, hogy önkéntes véradó. Legutóbb Vodrázková kartársnő ajándékozott vért. Pálenlk Erika meg azzal dicsekedhetne, hogy ö párttagjelölt. O készítette a faliújságot Is. A faliújsággal a felszabadulás 30. évfordulóját köszöntik a brigád tagjai. Hogy mit hozott számukra a harminc szabad év? Egyebek között ezt az üze­met, ahol most dolgoznak. Hiszen a verebélyi Tesla üzem sem sokkal — Vodrázková Anna Zboril Olga mindössze négy évvel — idősebb, mint a brigád legfiatalabb tagja, a húsz­éves Erika. Vojtek Erzsébet brigádvezető, az üzem legrégibb munkásainak egyike, huszonhárom éve dolgozik itt. — S negyvenöt évesen már nagyma­ma vagyok — mondja nem kis büsz­keséggel. — Két héttel ezelőtt szüle­tett az unokám. S a fő dolog, hogy lány lett, szóval lesz utánpótlás a bri­gádunkban. Ezen a kijelentésen mindannyian jót nevetünk. Ámbár, egyikünk sem tudhat­ja biztosan, nem igazat mondott-e Vojtekné. Mert lehet — hiszen semmi akadálya —, hogy az unoka nagy­mamája példáját követi majd ... VARGA ERZSEBET 7 Póleník Erika

Next

/
Thumbnails
Contents