A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-28 / 9. szám
hagyták a török vérfürdőben — még jobban megmarkolja az ember szivét, mint a Musa Dagh negyven napja című regény. Ahogyan Guernica, Lidibe. Hirosima és My Lay elpusztítása, ugyanúgy a Musa Dagh-i vérengzés is kínzó könyörtelenséggel beleette magát a világ becsületébe. Még emlegetik’, az anyák inkább a vizbe dobták síró csecsemőjüket, mint hogy török kéztől múltjának ki. Mondták: a bestiális mészár^ lás elől a világ minden országába menekülő örménység magával vitte, rejtette — akár az élelem rovására is — a családi okmányokat és a falvak kulturális emlékeit. Az örmény kultúra Örményországé. Matenadaran méltó otthona e kultúrának. A vitrinek mögött nemcsak a báránybörre irt és festett szövegek és képek láthatók, hanem a könyvek alatt egy szerény megjegyzés: ezt a XII. századi tudományos munkát további tizenkét értékes könyvvel Aram la járjon vagy Bagratik Szarkoszjan küldte haza Amerikából, Svájcból vagy éppen Ausztráliából. Hazaküldte. Nem örményországba. Haza. És Szovjet-Örményország hazavárja a könyvek gazdáit is. Lakással és munkával. Jönnek. Ez már nem a Matenadaranban látható, hanem Jereván erre a célra épült városnegyedében. A hatvan év előtti Musa Dagh-t bestialitás, a több mint egymillió halott emléke állandó mementó és kegyetlen A XIII. századbon épült astaraki kolostor Az örmény anya Az örmények magukat hájknak, országukat pedig Hajasztánnak, de nem ritkán Karasztánnak — Kőországnak Is hívják. Hájk egyébként, aki a monda szerint a bibliai Noétól származik, (i. e. 2350) megalapítója lett a róla elnevezett uralkodóháznak. Hatodik utóda (i. e. 1300) Arám volt, akit vitézsége miatt a görögök Armenosznak, az országot pedig Arméniának nevezték el. A Karasztán név különben nagyon találó. Lépten-nyomon kőszobor vagy hacskar — kőbe vésett csipkeálom, templom és kolostor, népi ihletésű ultramodern toronyházak kötik le a látogató érdeklődését. Örményország kultúrája a világ legeredetibb és leglejlettebb kultúrái közé tartozik. Az épitészeti remekművek, domborművek, szobrok, festmények és irásemlékek egyedülálló értéket képviselnek. Gondosan szerkesztett, jelképekbe formált, gondolatot tartalmazó és gondolatot ébresztő értéket, amely az őt átölelő természettel egyazon művész alkotásának tűnik. Az örmény természet is mintha egy nagy művész alkotása lenne: kemény anyagból formált alkotás. Kőből. Ez a lila hegyóriásokkal körülguggolt kaukázusontúli ország igen gazdag regékben és mondákban. Az egyik rege szerint, amikor a teremtő a világot megalkotta és arra finom termőföldet szitált, a rostán fennakadó nagy kődarabokat egy rakásra szórta, és Így szólt: ez lesz Örményország. A rege arról már nem beszél, hogy mi lett a kövek sorsa. A kövek, ezek a szigorú, haragos kövek az örmények keze nyomán maradandó emlékké alakultak: az országban, ebben a szabadtéri múzeumban, több mint négyezer műemlék-épület áll az időszámításunk kezdetét követő századok idejéből. Művészi alkotások! Honnan ez az alkotó erő? A történelem nem ad feleletet erre a kérdésre, csak arról beszél, hogy úgy háromezerkétszáz esztendővel ezelőtt a Káspilenger és a Fekete-tenger között, az iráni lennsikon megalakult az örmény állam, amely időszámításunk után az első században már a Közel-Kelet legerősebb államai közé tartozott. Mivel ez az állam egyhamar a perzsák és a bizánciak ütközőhelyévé vált, majd a VII. században az arabok, később pedig a tatár hordák brutalitásának színhelyévé, az örmények tragédiája egyúttal a fejlett kultúra tragédiája, kőország történelme, a harcok történelme. A kegyetlen vérengzések a kultúrát becsülő és a művészi alkotásokat létrehozó nép kettészakadását eredményezik: 1639-ben Irán és Törökország osztozik az országon és a népen, az ország, a nép és annak kultúrája kárára. Ezidőtájt nálunk Zrínyi küzd a török, Wesselényi pedig a Habsburgok ellen, Európa békésebb részein Bacon, Descartes, Milton és mások új eszméket visznek diadalra. Ami a magyarnak nem sikerült kél ellenség ellen, az az örménynek sem. Az országot három részre szakították szomszédai: Perzsia, Törökország és a cári Oroszország. A 19. század elején az 1826—28. évi orosz—perzsa háború eredményeként Örményország keleti területeinek nagy része (az eriváni és naesihevarni kánságok), majd az 1877—78. évi orosztörök háborúban Karsz és Ardahan elfoglalásával egész Kelet-örményország Oroszországhoz került. Az örménység nagyobb része azonban továbbra is a török kényuralom terhe alatt sinylődött. Ezt a balsorsot, a szociális, vallási és faji üldözést az 1914— 15. évi pogrom tetőzte be, amelynek több mint egymillió örmény esett áldozatul. Még élnek a szemtanúk, Matenadaran féltve őrzi az átmentett irás-emlékeket, a Komitasz parkban ott keseredik az égnek a testvér-halott feletti gyász emlékműve, és a turisták is fellapozzák gondolatban Werfel könyvét. Olvasáskor Gabriel Bagradjan sorsa és annak az egymilliónál is több örmény áldozatnak a sorsa eltúlzottnak tűnt. A szemtanú-visszaemlékezés, az „onnan" menekülők szavai — mert saját rémületüket éreztetik, saját testvéreiket, szüleiket A 915-ben épült ahtamari templom egyik domborműve (részlet) A szerző felvételei ihlet. Ez a mementó, ez a kinzó hevület csak kőben, ebben a kemény anyagban nyerhet kifejezést: Jereván felett ott áll az örmény anya kőbe faragott monumentális alakja. Kezében gyermek helyett kard. Még tokban, mert nem támad, hanem a város feletti kékes páralelhőn át a messzibe tekint. Vigyáz az alatt levő Nemzeti Irattárra, a Matenadaranra, vigyáz a négyezernél is több történelmi emlékműre, Ariikra, Ecsmiadzinre, Jerevánra, a kétezerhétszázötvenhét éves fővárosra, vigyáz az örmény betűkre, ezekre a szőlőinda-futású, lágyan iveit virágmotivumokra ... Az anya szobra csak jelkép, mint megannyi más: a kőből faragott oroszlán, a kősas vagy Hacskar. Az 1920-as év, a Szovjetunióhoz való társulás éve viszont valóság, az örménység életének biztosítéka. Szovjet-örményország egyike a tizenöt szövetségi köztársaságnak. Fennállása óta nagyot fejlődött ipara, mezőgazdasága és az azelőtt is magas színvonalú örmény kultúra. Kőország? Nemi Örményország a kultúra országa. SIDÓ ZOLTÁN külföldi mozai # Franciaországban állítólag többen nem ismerték fel az ország nemzeti himnuszát, amikor nemrég először hangzott fel új feldolgozásban egy ünnepi esten. A Marseillaise-t ugyanis ekkor adták elő dobok és trombiták nélkül, minthogy előzőleg megállapították, hogy amikor a Marseillaise keletkezett — a francia forradalom idején — enélkül a két zajos hangszer nélkül adták elő. A himnusz ezentúl — legalábbis a hivatalos ünnepségeken — halkabb és ünnepélyesebb lesz. # Évente húsz-huszonöt magyar szépirodalmi mű jelenik meg a Szovjetunióban, mintegy kilencszázezer példányban. A klasszikus és a mai magyar irodalom, valamint a gyermekirodalom legjobb műveivel ismerkedhet meg a szovjet közönség. Petőfi Sándor műveit például eddig negyvenszer adták ki, de ismert Arany János, Ady Endre, József Attila költészete is a szovjet olvasók előtt. • A Középső Birodalom korából származó sértetlen fáraósírt fedeztek fel Közép-Egyiptomban, Fayoum vidékén. A sír III. Amenemhet piramisának közelében van, mintegy 15 méterrel a föld alatt. A sírban kettős szarkofágot találtak kőből és fából, benne egy tömör arannyal borított múmiát, amely arany mellényt és arany nyakéket hordott. • Trieszt a Földközi-tenger egyik leglassabban fejlődő városa. Már 1912-ben 230 000 lakosa volt s a Monarchia egyetlen jelentős tengeri kikötőjének számított. Azóta a lélekszáma 280 000 főre emelkedett, fgy az eltelt hat évtized alatt évenként még ezer fővel sem szaporodott. • A londoni Lloyd biztositó társaságnál mindent lehet biztosítani. A 286 évvel ezelőtt alapított cég fő jellegzetessége, hogy mindennek megállapítja a pénzbeli értékét, illetve az összeget, amire biztosítható. fgy például a legutóbb megállapította, hogy mennyi ér Rudolf Neurejev világhírű balett-táncos lába. Igaz, ilyesmire már volt precedens, csak annak kellett utánanézni, hogy mekkora összegre taksálták annak idején Marlene Dietrich lábát. A Lloyd tehát mindkettőt egyforma összegre (437 000 dollárra) biztosította.
