A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-28 / 9. szám
a kocsijába, menjek velük, legalább megismerem feladatkörömet, mert a funkciót már másnap reggel át kell vennem. A vezető mellett Némec főhadnagy hadműveleti tiszt ült, hátul a tábornok és egy géppisztolyos harcos. Láttam, hogy az autó megtelt, azt mondtam a tábornoknak, ha lehet, én még várok. Beleegyezett. Alig mentek negyven métert, akna robbant a kocsi alatt, a tábornokot a robbanás vagy tíz méterre dobta. Halott volt. A dandár parancsnoki funkcióját a törzsparancsnok vette át. ö csak ennyit mondott nekem: „Maga a hadműveleti csoport főnöke. Térképe van, amott a telefon, lásson munkához .. .“ Hosszabb magyarázatra nem volt idő. A kegyetlenül fárasztó átcsoportosítás után azonnal munkához láttunk, tüzelő- és megfigyelőállást építettünk, és mindezt éjjel. Hajnal-Antonin Hendrych elvtárs a felszabaduláskor HARCRA született Eezerkilencszáznegyvennégy december 16-án hajnalban három német hadsereg általános támadásba kezdett az Ardennekben. Az amerikai és angol csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek és kénytelenek voltak visszavonulni. Ez arra késztette Churchillt, hogy Sztálinhoz intézett üzenetében a szovjet hadsereg offenzivájának mielőbbi megindítását kérje. A szovjet vezetőség a kérésnek eleget tett, és 1945. január 12—14-én, jóval a tervezett időpont előtt, általános támadást indított a Balti-tengertől a Kárpátokig terjedő frontvonalon. Ennek hatására a németek kénytelenek voltak a nyugati fronton is visszavonulni. ■ 1944 végén az Ondava mentén húzódó frontszakaszon, ahol az 1. csehszlovák hadtest is harcolt, stabilizálódott a helyzet. A hadtest az 1. gárdahadsereg keretébe tartozott, amelynek Grecsko marsall, a Szovjetunió jelenlegi honvédelmi minisztere volt a parancsnoka. — December 8-án váratlan parancsot kaptunk — emlékezik vissza az eseményekre Antonín Hendrych ezredes, az 1. csehszlovák hadtest tüzérdandárának egykori törzsparancsnoka —, hogy a tüzérséget Jaslo térségébe kell áthelyezni. Többet akkor nem is tudtunk meg, az akció szigorúan titkos volt. Másnap megkezdődött a csapattestek átcsoportosítása; ez rendes körülmények között sem lett volna könnyű feladat, most azonban, mivel titokban folyt az egész, éjjel kellett végrehajtani. A talaj felázott, csúszós volt, az ágyúkat a kezelő személyzet vonszolta, tolta a ragadós sárban. Hogy az ellenség nehogy azt higgye, a hadtest nem rendelkezik tüzérséggel, néhány aknavetőnk durrogtatott. Az, hogy az álcázás tökéletesen sikerült, később a német foglyok vallomásából is kiderült — szögezi le Hendrych elvtárs. A kijelölt tüzelőállás 90 kilométerre volt a kiindulóhelytöl. Az igényes feladat megoldásában szovjet gépkocsivezetők csoportja is segített. Nekik is nagy érdemük, hogy csapataink átcsoportosítása viszonylag simán ment. A csapatok a Dukla-hágón át vonultak, ahol nemrégen még véres harcok folytak. A duklai harcokról szomorú emlékem is van — mondja az egykori tüzértiszt. — Október 6-án, amikor elértük a csehszlovák határt, azt a parancsot kaptam, hogy vegyem át a dandár hadtest hadműveleti osztályának vezetését. A törzskarnál azt mondták, hogy a parancsnokot a hágóban találom, (gy is volt. Sázavsky tábornok azt mondta, üljek Brno főtere ban, virradat előtt mindent álcáznom kellett. Harminc év után sem tudok meghatottság nélkül visszagondolni harcosaink önfeláldozó munkájára. A legnagyobb titokban készítették elő az akciót. A tüzelöállásckba csak külön engedéllyel lehetett belépni, mindenkinek jelentenie kellett tartózkodási helyét, mozgásterületét. Felderítőink is szorgalmasan dolgoztak. Az ágyúk belövését feltűnés nélkül fokozatosan kellett végrehajtanunk. Azt már sejtettük, hogy hatalmas akció készül. Ilyen készülődések közepette érkezett el a karácsony. „Szeretetcsomagként" lőszerszállítmányt kaptunk. Az offenzíva, amelyet a szovjet hadvezetőség eredetileg január húszadikára tervezett, nyolc nappal előbb kezdődött. Elsőnek Sandomierz körzetében a 2. Ukrán Front lendült támadásba, később január 13-án Varsótól délre az 1. Ukrán Front. Ennek a kötelékében öt csehszlovák tüzérezred és egy harckocsizó zászlóalj harcolt. Kelet- Poroszországban a 2. és a 3. Belorusz Front egységei támadtak. Január 14-én este kaptuk a parancsot, hogy éjjel két órakor minden tüzéregység legyen teljes harci készültségben. Reggel nyolc óra 44 perckor röppent fel az első zöld rakéta. Egy perccel később feldörögtek a katyusák, majd valamennyi ágyú az egész frontszakaszon. A szovjet frontszakasz minden kilométernyi vonalán kétszáz ágyú okádta a tüzet a németekre. Közöttük a csehszlovák tüzérek ágyúi is. A csehszlovák tüzéreknek külön leszámolni valójuk is van a fasisztákkal az itthoni gaztettekért. Hatvanöt percig tartott a tüzérségi előkészítés, majd a harckocsik fedezete mellett rohamra indult a gyalogság. A szovjet gyalogosokkal együtt lendült támadásba az 1. csehszlovák harckocsizó dandár. Délben felszabadult Jaslo, délután háromra a gyalogság tizenegy kilométerre verte vissza a fasisztákat. A harcokban részt vett csehszlovák tüzérezredek érdemeikért magas katonai kitüntetésben részesültek. 1945. január 19-én a szovjet hadseregfőparancsnokság külön napiparancsban a „Jóslói" nevet adományozta a csehszlovák tüzérségnek. ■ Az Antifasiszta Harcosok Szövetsége brnói járási bizottságán ott ülök szemben Antonin Hendrych mérnök, tartalékos ezredessel. Alacony, őszülő hclántékú, derűs tekintetű ember. Élete értelme: harc a fasizmus minden megnyilvánulása ellen. Ezt a harcot már Csehszlovákia német megszállása előtt megkezdte. A megszállás után konspirációs feladattal Magyarországra került. Elfogták, hat hónapig tartották bebörtönözve a budai Citadellában. Többszöri próbálkozás után sikerült megszöknie. Jugoszlávia, Törökország, Franciaország, Anglia és a Szovjetunió voltak tevékenységének főbb területei, összesen hat karácsonyt töltött távol hazájától, szeretett szülővárosától, Brnotól, mindenütt egyetlen cél vezérelte: minden eszközzel elősegíteni a fasiszták teljes megsemmisítését, hazája felszabadítását. Hatvankét éves, ma már nyugdíjba mehetne, de mint mondja, ő nem nyugalomra: harcra született. — zsélyi — Fényképezte: PRANDL SÁNDOR
