A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-02-21 / 8. szám

Nogy figyelmet keltett szakkörök­ben az angliai Ford gyár Taunus 15 M típusú autója, mely a három évvel ezelőtt piacra került 12 M típus fejlesztett utóda. Amint lát­hatjuk, a kocsi karosszériáján nem történt sok változás, néhány fölös­leges króm-díszt távolítottak el róla. A karosszéria újdonsága: rozsdamentes acélból készült! A Ford Taunus 15 M típusba 55 ló­erős motort szereltek, mely 125 km/ó végsebességet biztosít. AZ AUTÓPIAC ÚJDONSÁGAI A Torinói Szalonban mutatják be ezt az olasz Bertone tervezte három­­literes, 300 DIN lóerős Lamborg­hini motorral ellátott merész vona­lú, kétüléses sportautót, mely a „Bravo“ nevet kapta. Az ötfokozatú váltóval rendelkező kocsi végsebes­sége 272 km/ó. A szakértők nagy elismeréssel nyilatkoztak az olasz mester új remekművéről, de sze­rintük a jelenlegi nyugati gazda­sági helyzet miatt az autó széria­­gyártásával egyelőre várni kell. (Gyári fotók) • CSEHSZLOVÁK-MAGYAR autóipari együttműködésről elvi megállapodás született az 1976— 80-as tervidőszakra. Csehszlovákia személyautókat és motorkerékpáro­kat szállít, cserébe magyar gyárt­mányú öntvényekért, futóművekért, forgattyústengelyekért és motor­blokkokért. Magyarország mintegy 100 millió rubel értékű komplex szervizállomást, autóalkatrész-rak­tárt is szállít. • SZÁZEZER KILOMÉTER az élettartama annak a gumi­abroncsnak, amelyet csehszlovák mérnökök kísérleteztek ki. Alap­anyaga természetes és szintetikus kaucsuk keveréke, alsó rétege pe­dig acélkordból készült. • A LENGYEL AUTÓKLUB az ország 96 városában autójavító műhelyt létesített. A lengyelországi utakon jelenleg 155 „Sárga angyal" tart rendszeres szolgálatot. A moz­gó javítóműhelyek mechanikusai a klub tagjainak az egész ország területén díjmentesen állanak ren­delkezésükre, csak az anyagot, a cserélt alkatrészt kell megfizet­niük. • BULGÁRIÁBAN az 1974 elején bevezetett közleke­désrendészeti intézkedések eredmé­nyeként javult a baleseti statisztika. Az év első kilenc hónapjában 23,2 százalékkal csökkent a közúti bal­esetek, 15 százalékkal a halálos áldozatok, 16,7 százalékkal a sérül­tek száma. • SZÉGYENBÉLYEGET ragasztanak a brazil rendőrök a tilos helyen parkoló kocsi sórvédő­­jére, a következő szöveggel: „Bír­ságot kellett fizetnem I“ A cédulát olyan ragasztóanyaggal erősítik föl, hogy a tulajdonos csak hosszan­tartó fáradságos munkával tudja eltávolítani. • A SZOVJETUNIÓ MEGRENDELÉ­SÉRE tizenkét új jégtörő hajó készül Finnországban: három sarkvidéki fel­­használásra, a többi kilenc pedig a sekély vizeken és a kikötőkben telje­sít majd szolgálatot. Az első, Jermak nevű sarkvidéki jégtörő már elkészült és szolgálatba állt. A 135 méter hosz­­szú, 26 méter széles, 20 241 tonnás új hajót, amely 4675 lóerős Diesel-motor­jaival maximálisan 19,5 csomós sebes­séget érhet el, olyan légbuborék-rend­­szerrel is felszerelték, amely kis se­bességű haladás közben sűrített leve­gővel töri a jeget. A további két nagy jégtörőt ebben az évben és jövőre szállítja le a helslnkii hajógyár. • A VILÁG ELSŐ HÉLIUM-TURBI­NÁJÁT fejlesztették ki az NSZK-ban. A hagyományos gázturbinák elvén mű­ködik, a gáz halmazállapotú hélium a körforgást végző közeg, amelyet tet­szőleges tüzelőanyag elégetésével fel­hevítenek, majd kompresszorral ösz­­szesűrítenek. Ez hajtja azután a tur­binát és a vele összekapcsolt generá­tort, amely villamos áramot fejleszt. A mérések szerint ezen a módon a tüzelőanyag 80 százalékáig hasznosít­ható. A jó hatásfokú berendezést már üzembe helyezték. Villamos teljesít­ménye eléri az 50 megawattot, emel­lett óránként 46 gigakalória hőenergia hasznosítható fűtési célokra. ÓRIÁS ŰRÁLLOMÁSOK A FÖLD KÖRÜL Borisz Petrov akadémikus az „Avia­­cija i Koszmonavtika" című szovjet tu­dományos folyóirat hasábjain a Szal­­jut-'kísérletek eddigi eredményeivel, si­kereivel foglalkozik és részletesen Is­merteti a kísérletek további terveit. A részletesen kidolgozott program egyes fokozatai tíz évig tartanak — írja a tudós — az első fokozat időtartama tehát az 1971 —1980 közötti évtized. Ebben a szakaszban több kisebb Szal­­jut-űrállomás startjára kerül sor, kez­detben két, négy és hat, később pedig 12 űrhajós részvételével. Ebben az idő­szakban teljesen készen vezérlik pá­lyájukra az űrállomásokat — éppúgy, mint az eddigi Szaljutokat. A jövőbeni Szaljut-űrállomások leg­nagyobb részben utas nélkül repülnek majd és önműködő rendszereikkel vé­geznek tudományos kutatásokat, — ír­ja Petrov akadémikus. Csak időről idő­re keresik majd fel őket űrhojósok, hogy új technikai rendszereket építse­nek be, javításokat végezzenek, kicse­réljék a filmkazettákat, és a Földre j ittassák a kutatási eredményeket. Egyetlen misszió sem tart majd tovább 15 napnál — a szovjet tudósoknak ugyanis az a véleményük, hogy az ember szervrendszerei az űrben csak 15 napig teljesen működőképesek, és a hosszabb űrrepülés jelentősen csök­kentené az űrhajósok teljesítményét. A szovjet űrpllomásterv második, 1981 —1990 közötti lépcsőjében több űróllomóselem pályára juttatását ter­vezik — ezekből a Föld körüli pályán szerelik majd össze a közepes nagy-A Szaljut 4 űrállomás, melynek fedél­zetén Alekszej Gubarev és Georgij Grecsko űrhajósok a kidolgozott prog­ramnak megfelelően végezték munká­jukat. Megfigyeléseiket nemzetgazdá­­szók és orvostudósok dolgozzák föl. ságú űrállomásokat. Ezek az űrállomá­sok kezdetben egy, később azután tíz évig is működnek majd, és 12—24 űr­hajós teljesít szolgálatot fedélzetükön, geológiai, meteorológiai, fizikai, csil­lagászati, távközlés- és gyártástechni­kai kutatásokat, kísérleteket végezve. Szovjet űrhajó-konstruktőrök már évek­kel ezelőtt kidolgoztak egy ilyen 24 űrhajóst befogadó és minimálisan öt évig üzemképes űrállomás terveit. A közepes nagyságú űrállomás teljes tö­mege mintegy száz tonna, maximális átmérője pedig 30—40 méter lesz. Az 1991—2000 közötti harmadik tervszakaszban óriás űrállomásokat lé­tesítenek majd a Föld körül, 50—70 utas részére, s később az űrhajóslét­számot százra, vagy akár 120-ra is növelik. Az ezer tonna tömegű, és több mint tíz életévtartamú űrállomá­sok kerék vagy csillag alakúak lesz­nek. Több 100—200 tonna súlyú elem­ből, a Föld körüli pályán szerelik majd össze őket — az elemeket óriás szállí­­tórakétákkal juttatják majd a kijelölt térségbe. Ilyen óriás űrállomásokon valóságos gyárak működnek majd, e­­zenkívül innen indítják a Nap-rend­szer többi bolygóját kutató űrhajókat is. Lassú, tengely körüli forgatásukkal mesterséges gravitációt hoznak majd létre az óriás űrállomások belsejében. A jövőbeni szovjet űrállomásokat az eddigiekhez hasonlóan utasok nélkül juttatják pályájukra. Az 1971—1980 közötti első tervszakaszban a nagy­szerűen bevált Szojuz-űrhajókkal vég­zik majd az utasszállítást. Az 1980-as években már többször felhasználható űrszállítókat használnak az űrállomá­sok kiszolgálására.

Next

/
Thumbnails
Contents