A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-03 / 1. szám
Huszonöt liter — az egy főre eső napi minimális vízfogyasztás. Csakhogy ma a városi lakosok ennél lényegesen többet használnak fel. Hogyan lehetne kielégíteni az egyre növekvő igényeket? Hogyan oldják meg ezt a problémát a Szovjetunióban? Ezekre a kérdésekre Szergej Subert, a vízgazdálkodási kutatóintézet igazgatója válaszol. ISZUNK? szükség mosásnál, fürdéskor és az autók lemosásánál. A városiak által elfogyasztott viz mennyisége nemcsak a vízellátás állapotát árulja el, hanem egyúttal az életszínvonalnak is megbízható barométere. A vízfogyasztás egyre nagyobb. Ráadásul pedig egyre több ember lakja bolygónkat. Az ezerkilencszázhetvenkettes forró nyáron naponta csaknem 5 millió köbméter víz fogyott el Moszkvában, s ez az óriási vízfogyasztás is indokolja az aggodalmakat. S a probléma nem is az, honnét szerezzenek be tiszta vizet, hanem az, hogyan juttassák el azt az emberekhez. Már időszámításunk előtt 2500 évvel is ittak vízvezetéki vizet. Az ókori Egyiptomban bonyolult feladat volt a vízellátás zavartalan menete. S ma Afrikában és Ázsiában az embereknek csak elenyésző hányada Ihat vízvezetéki vizet. A Szovjetunióban a forradalom előtt csak a városok egyharmadában volt vízvezeték, s csak a központokban. S így volt ez Moszkva esetében is. A falusiak és a városoktól nagy távolságra élő emberek csak hallomásból ismerték a vízvezetéket. Az ipari fellendülés háború előtti éveiben vezették be a vizet sok millió lakásba a Szovjetunióban. Vízellátó rendszereket építettek ki Kazakisztánban, üzbégisztánban, Grúziában és Ukrajnában. A háború alatt csaknem az egész vízvezetékrendszer tönkrement a Szovjetunió nyugati részén, s ezt újjá kellett építeni. Az előző ötéves tervben, 1966-tól 1970-ig 860 vízvezetéket helyeztek üzembe. A mostani ötéves tervben további vízvezetékeket építenek ki, főként vidéken. Nemrég fejezték be a bulajevszki, isimszki vízvezeték építését és az ötéves terv végére elkészül a nurinszki is, mely a Kazahsztánban lévő Celinográd-kerület falvait látja majd el egészséges ivóvízzel. Ez a csőrendszer 3300 km hosszúságúi A Szovjetunió hatalmas édesvízkészletekkel rendelkezik, de folyóinak nyolcvan százaléka az Eszaki- Jeges-tengerbe torkoll vagy a Csendes-óceánba, míg a legsűrűbben lakott déft és délkeleti területeken igen nagy a vízhiány. Készül az Irtisz— Karaganda meg a Volga — Ural-csatorna és a közeljövőben az észak felé hömpölygő folyók folyásának irányát délre fordítják. Közép- Ázsiában csatornát építenek, mely az Amudarja vizét a Kara-Kum sivatagba vezeti. Ez az 1300 kilométeres természetes esésű csatorna a maga nemében egyedülálló lesz az egész világon. Hasonló célokra épültek csatornák a Donec-medencében, a Krím-félszigeten, Azerbajdzsánban és a Szovjetunió más területein is. A második világháború után kezdtek először vízhiányról beszélni. A kontinensek közül elsőnek Európa „szomjazott meg". A tiszta ivóvíz hiányával kapcsolatos problémák általános meglepetést okoztak. Pedig ez a vízhiány egyáltalán nem a véletlen műve, nem is egy hirtelen lejátszódó „katasztrófa”. Az élet és a társadalom fejlődésének, s az emberi tevékenységnek törvényszerű következménye bolygónkon. Ma körülbelül 300— 350 liter vizet használ el naponta egy-egy városi lakos, s ez lényegesen több a minimális huszonöt liternél. Miért is fogy ilyen sok víz? Nem azért, mintha az emberek szándékosan nyitva hagynák a vízcsapokat és pazarolnák a vizet. Nagyon sok vízre van A Szovjetunió több városának lakossága már a legmodernebb eljárásokkal tisztított vizet issza, de azért van még megoldatlan probléma bőven. Például jelenleg napi 650 I Moszkvában az egy főre eső vízfogyasztás, s ez a közeljövőben már 1000 liter lesz. Erre fel kell készülnünk, ami nem kis feladat. A HAVASI KÜRTTŐL A NAGYBŐGŐIG A világ minden tájáról származó hangszereket talál a látogató Markneukirchen hangszermúzeumában. A Vogtland felső részén fekvő helyiségben már több mint 300 éve zenekari és házi használatra szánt hangszereket készítenek. 90 évvel ezelőtt fogtak hozzá a gyűjtéshez, s a gyűjteménynek immár 1600 régi hangszer van a birtokában — a havasi kürttől egészen a pengető nagybőgőig. Egy kései barokk stílusú polgárházat restauráltak, s abban helyezték el a zenei kultúra értékes kincseit. Az afrikai, amerikai, európai, távol-keleti és orientális kultúra tanúi áttekinthetően és célszerűen elrendezve nyújtanak bepillantást a hangszerkészítés formai gazdagságába. A kiállítás attrakciói közé miniatűrök is tartoznak, s így a képen látható hegedű is. Theodor Berger több mint 80 évével Markneukirchen legidősebb hegedűkészítője. Berger mester életében csaknem 1000 hegedűt és csellót — csaknem kizárólag művészhangszerek — készített. Mesterhegedűit nagyszerű hangjuk miatt gyakran régi olasz hangszereknek tartják, s ezért viselik Corelli olasz hegedűművész és zeneszerző nevét. A SOK FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ KÁROSÍTJA A VESÉT Bécsben nemzetközi szimpoziont rendeztek, amely a fenacetin vesekárosító hatásával foglalkozott. Horst Haschek, a Bécsi Foliklinika urológiai osztályának professzora arról számolt be, hogy utóbbi 15 évben 200 betegen állapított meg olyan vesekárosodást, amelyet a fájdalomcsillapító szerek túlzott használata okozott. Szerinte a jelek arra mutatnak, hogy a fájdalomcsillapító szerek fenacentintartalma a döntő tényező a vesekárosodásban. Az is lehetséges, hogy a szalicilsav, amelyet az aszpirinben szednek az emberek, ugyancsak hozzájárul a vese károsításához. E szerek rövid ideig tartó szedése nem okoz bajt, hanem az, ha valaki huzamosan, például éveken át nagy mennyiséget szed belőlük. Az ilyen vesekárosodások minden esetben mind a két vesére kiterjednek, ekképpen az életet veszélyeztető állapot következhet be. SZÁZMILLIÓ ÉVES GYÖNGYÖK Az igazgyöngyök viszonylag rövid életűek: 300— 400 évvel keletkezésük után „meghalnak“ — elvesztik fényüket, varázsos csillogásukat. Röviddel ezelőtt olyan édesvízi gyöngyökre bukkantak, amelyek körülbelül százmillió évesek. Az érdekes leletre a Gobi-sivatagban tevékenykedő szovjet-mongol tudományos expedíció talált: a kontinentális krétalerakódásokban olyan kagylókat fedeztek fel, amelyeknek egy része gyöngyöket is tartalmazott. Jóllehet a megkövült gyöngyök már eredeti csillogásukat nagyrészt elveszítették, megmaradt töredékükből egykori kitűnő minőségükre lehet következtetni. Átlagos nagyságuk 2,5 milliméter, színük sárgás, némi rózsás csillogással — mint a mai édesvízi gyöngyöké. 18
