A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-14 / 7. szám
STRALSUND Tavaly nyáron a bajkál—amuri vasútvonal ötvenedik kilométerénél Üjabb-épitök érkezése. Amikor beköszönt a szibériai tavasz, nap mint nap újabb és újabb építők érkeznek helikoptereken. Évente csak két-három hónapra enged fel az örökké fagyos talaj, ilyenkor aztán igyekezni kell nemcsak a vasútvonal, hanem az építők táborainak építésével is kilométeres „hézag" kitöltése a 9. és 10. szovjet ötéves terv feladata s ugyancsak a Komszomol legnagyobb építkezése. Az igen igényes és nehéz építkezés régi tervét nyolc év alatt valósítják meg. További ifjúsági építkezésekként valósul meg több mint száz más népgazdasági szempontból igen fontos beruházás, de a bajkál amuri vasútvonal valamennyi közül a legjelentősebb, az úttörő munka ingerével vonzza a fiatalokat az egész Szovjetunióból. Azonkívül az új vasútvonal megépültével óriási területek lesznek hozzáférhetők, lehetővé válik Dél-Jakutföld természeti kincseinek a kiaknázása, ipartelepek, városok építése. Részt venni egy ilyen hatalmas vállalkozásban s megmutatni a fiziaki rátermettséget a tajga meghódításában, úttörővároskáknak s magának a vasútvonalnak az építésében kalandos de egyben hősi feladat is az ifjúsági szervezet tagjai számára, ezért gondosan megválogatják, kiket küldjenek ki az építkezésre. Lehet, hogy egy részük úgy dönt, itt marad Szibériában, azokban a városokban fog élni, amelyeknek majd ezután rakják le az alapjait, a vasútvonal mentén, amely 1982-ben összeköti a Bajkál-tó északi csücskét a Szovjetunió csendes-óceáni partjával. A Német Demokratikus Köztár- j saságban, a Keleti-tengernél nyaraltam tavaly. Engem azonban nem annyira a bársonyos homokfövenyeiről híres tengeri fürdők érdekeltek, mint Inkább a műemlékekben gazdag egykori Hanza-városok, illetve ezek középkori hangulatú ódon városközpontjai. Láttam Rostockot, Wimart, Greisfeldet és Stralsundot, de valamennyi közül az utóbbi tetszett talán a legjobban, csodálatos városházával és templomaival — mindegyik az északi gótika remeke, —, valamint reneszánsz stílusban épült patriciusházaival. Stralsund a 13. század óta áll fenn, és számtalanszor végigsöpört rajta a történelem vihara. Hol a svédek, hol a dánok foglalták el, a harmincéves háborúban Wallenstein is ostromolta — sikertelenül, s csak 1815-ben került vissza végleg Németországhoz. Mint a Hanza-szövetség tagja már a 14. században élénk kereskedést űzött. Egykori gazdagságát mutatja hatalmas méretű gótikus főtemploma (a kassal háromszor elférne benne). Érdekes, hogy ez a templom — akárcsak valamennyi hasonló a Keleti-tenger partján épült városokban — nem kőből épült, ahogy azt a gótikus templomoknál megszoktuk, hanem vörös téglából. Az óváros többi épülete is az egykori gazdagságot bizonyltja. Csodálatosan szép a régi városháza. Természetesen ez is Hanza-stílusban épült, óriási mértékben felmagasított portállal. Ennek síkját hamis ablakok törik meg, s fönn, a csúcs alatt egy-egy hatalmas rozetta. Ezek a napot szimbolizálják, körülöttük 12—12 hatágú csillaggal. Stralsund gazdagságára jellemző, hogy a 13. és 14. század folyamán csaknem egyidejűleg két piac is létesült itt. Az egyik az Alter Markt, vagyis régi piac, a másik pedig a Neuer Markt. Az Alter Markton áll a városháza, amelyben könyvtár és múzeum Is van. A négyszögalakú teret körülvevő keskeny, magas patriciusházak magukon viselik elmúlt korok ízlését, vannak köztük gát, barokk és klasszicizáló stílusban épültek is. A városháza mögötti Baden Strassén pedig főképp reneszánsz ízlésben épült házakat látni. Van azután nemegy olyan ház is — például a Mönch Strassén —, amelyen a stílusok keverednek: az eredetileg gát stílusban épült házakat később reneszánsz stílusban átépítették, majd végül barokk tetőszerkezettel látták el. S e sok csodálatos műemlék mellett ott a Keleti-tenger, az élénk forgalmú kikötő s a nagyszerű tengeri fürdő kitűnő fövenyével és — a mi számunkra kissé hideg — vízével. MOHR GEDEON I
