A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-02-14 / 7. szám

STRALSUND Tavaly nyáron a bajkál—amuri vasútvonal ötvenedik kilométerénél Üjabb-épitök érkezése. Amikor beköszönt a szibériai tavasz, nap mint nap újabb és újabb építők érkez­nek helikoptereken. Évente csak két-három hónapra enged fel az örökké fagyos talaj, ilyenkor aztán igyekezni kell nemcsak a vasútvonal, hanem az épí­tők táborainak építésével is kilométeres „hézag" kitöltése a 9. és 10. szov­jet ötéves terv feladata s ugyancsak a Kom­­szomol legnagyobb építkezése. Az igen igényes és nehéz építkezés régi tervét nyolc év alatt valósítják meg. További ifjúsági építkezések­ként valósul meg több mint száz más nép­­gazdasági szempontból igen fontos beruházás, de a bajkál amuri vasútvonal valamennyi kö­zül a legjelentősebb, az úttörő munka ingeré­vel vonzza a fiatalokat az egész Szovjetunióból. Azonkívül az új vasútvonal megépültével óriási területek lesznek hozzáférhetők, lehetővé válik Dél-Jakutföld természeti kincseinek a kiaknázá­sa, ipartelepek, városok építése. Részt venni egy ilyen hatalmas vállalkozásban s megmutat­ni a fiziaki rátermettséget a tajga meghódítá­sában, úttörővároskáknak s magának a vasút­vonalnak az építésében kalandos de egyben hősi feladat is az ifjúsági szervezet tagjai szá­mára, ezért gondosan megválogatják, kiket küldjenek ki az építkezésre. Lehet, hogy egy részük úgy dönt, itt marad Szibériában, azok­ban a városokban fog élni, amelyeknek majd ezután rakják le az alapjait, a vasútvonal mentén, amely 1982-ben összeköti a Bajkál-tó északi csücskét a Szovjetunió csendes-óceáni partjával. A Német Demokratikus Köztár- j saságban, a Keleti-tengernél nyaraltam tavaly. Engem azon­ban nem annyira a bársonyos homokfövenyeiről híres tengeri fürdők érdekeltek, mint Inkább a műemlékekben gazdag egyko­ri Hanza-városok, illetve ezek kö­zépkori hangulatú ódon város­­központjai. Láttam Rostockot, Wimart, Greisfeldet és Stralsun­­dot, de valamennyi közül az utóbbi tetszett talán a legjob­ban, csodálatos városházával és templomaival — mindegyik az északi gótika remeke, —, vala­mint reneszánsz stílusban épült patriciusházaival. Stralsund a 13. század óta áll fenn, és szám­talanszor végigsöpört rajta a történelem vihara. Hol a svédek, hol a dánok foglalták el, a har­mincéves háborúban Wallenstein is ostromolta — sikertelenül, s csak 1815-ben került vissza vég­leg Németországhoz. Mint a Hanza-szövetség tagja már a 14. században élénk kereskedést űzött. Egykori gazdagságát mu­tatja hatalmas méretű gótikus főtemploma (a kassal három­szor elférne benne). Érdekes, hogy ez a templom — akár­csak valamennyi hasonló a Ke­leti-tenger partján épült váro­sokban — nem kőből épült, a­­hogy azt a gótikus templomok­nál megszoktuk, hanem vörös téglából. Az óváros többi épülete is az egykori gazdagságot bizonyltja. Csodálatosan szép a régi vá­rosháza. Természetesen ez is Hanza-stílusban épült, óriási mértékben felmagasított portál­lal. Ennek síkját hamis ablakok törik meg, s fönn, a csúcs alatt egy-egy hatalmas rozetta. Ezek a napot szimbolizálják, körülöt­tük 12—12 hatágú csillaggal. Stralsund gazdagságára jel­lemző, hogy a 13. és 14. század folyamán csaknem egyidejűleg két piac is létesült itt. Az egyik az Alter Markt, vagyis régi piac, a másik pedig a Neuer Markt. Az Alter Markton áll a város­háza, amelyben könyvtár és mú­zeum Is van. A négyszögalakú teret körülvevő keskeny, magas patriciusházak magukon viselik elmúlt korok ízlését, vannak köz­tük gát, barokk és klasszicizáló stílusban épültek is. A városhá­za mögötti Baden Strassén pe­dig főképp reneszánsz ízlésben épült házakat látni. Van azután nemegy olyan ház is — például a Mönch Strassén —, amelyen a stílusok keverednek: az erede­tileg gát stílusban épült háza­kat később reneszánsz stílusban átépítették, majd végül barokk tetőszerkezettel látták el. S e sok csodálatos műemlék mellett ott a Keleti-tenger, az élénk forgalmú kikötő s a nagy­szerű tengeri fürdő kitűnő föve­nyével és — a mi számunkra kissé hideg — vízével. MOHR GEDEON I

Next

/
Thumbnails
Contents