A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-07 / 6. szám
VINCZE JÓZSEF CSERNUS GYULA BODZSAR JOLÁN KONCZ ÉVA 999 A szerkesztőségünkbe érkező levelek tanúsága szerint mostanában szülőket, nevelőket, gyerekeket egyaránt izgat a pályaválasztás kérdése. Nem is csoda, hiszen már csak rövid fél év van hátra, s az iskolák végzős növendékei elindulnak azon a hosszú úton, amelyet életnek hívunk. A probléma — milyen pályát válasszanak — nem egyszerű: mostani elhatározásuk egy életre szól. Nagy felelősség hárul a szülőkre, a pedagógusokra is, hiszen a tizenötévesek még nemigen tudnak önállóan határozni, rászorulnak az idősebbek tanácsára. — Hogyan segít a pedagógus a pályaválasztásban? — teszem föl a kérdést Mics Károlynak, a Seclanky-i (szécsénkei) magyar tannyelvű iskola tanítójának, aki egyúttal a kilencedikes tanulók pályaválasztási tanácsadójának tisztségét is betölti. — A pályaválasztás valóban nagyon bonyolult kérdés, s éppen ezért mór hatodik osztályos korukban figyelni kezdjük a tanulók érdeklődési körét, s minden gyerekről külön jegyzőkönyvet vezetünk. Grafikonnal kimutatjuk, melyik szakma felé orientálódik, mi érdekli őt a legjobban. A kilencedikesekkel már gyakrabban elbeszélgetünk arról, hogy milyen pályára szeretnének lépni, miért tetszik nekik ez vagy az a szakma. Ilyenkor, mikor már „szorít a cipő”, a szülők is többször felkeresik a pedagógust, s velük is megbeszéljük a felvetődő problémákat. — Hová, milyen felsőbb fokú iskolákba jelentkezik a legtöbb tanuló? — Az idén harminckét gyerek hagyja el iskolánkat. ötven százalékuk különféle középiskolákban kívánja tanulmányait folytatni, a másik ötven százalék pedig tanoncviszonyba lép. Több éves tapasztalat alapján mondhatom, hogy azok a diákok, akik felsőbb fokú iskolákba mennek, általában be Is fejezik tanulmányaikat. PÁLYAVÁLASZTÁS ELŐTT — Azt hiszem, ez a tény cáfolja azt a hiedelmet, miszerint a magyar tannyelvű általános iskolák növendékei — nyelvi nehézségek miatt — nem tudnak érvényesülni. — Én még nem tapasztaltam ilyesmit. De kérdezzük meg most már a legilletékesebbeket, a kilencedikes „emberkéket": Milyen pályára szeretnének lépni, hogyan képzelik el életük további alakulását. — Én Kassára, a gépészeti szakközépiskolába szeretnék menni — mondja Vincze József. — Hogy miért? Szeretem a gépeket. Az unokatestvéremmel, aki szintén ilyen Iskolába jár, nagyon jól el tudunk beszélgetni, s főleg az ő tanácsára határoztam így. Ha lehet, azaz ha sikerül elvégeznem a középiskolát, főiskolán folytatnám tovább. .. — Milyen a bizonyítványod? — Három kettesem volt. — Mit olvasol legszívesebben? — Bűnügyi regényeket. Csernus Gyula úgy határozott, hogy tanoncviszonyba lép. Autószerelő akar lenni: — Szeretek a gépekkel „spekulólgatni”. Főleg szétszedni őket... — Össze Is tudod rakni, amit szétszedtél? — Némelyiket — KI tanácsolta, hogy ezt a foglalkozást válaszd? — Van egy „haverom“, ő mondta, hogy ez egész jó szakma. — A szüleid nem szóltok semmit? — Nekik én mondtam, hogy odamegyek .,. Bodzsár Jolán Rimavská Sobotába (Rimaszombatba) készül: , — A közgazdasági középiskolában szeretnék tovább tanulni. — Miért? — Apukám ökonómus a szövetkezetben, s néha el szoktam menni vele a munkahelyére. Tetszik, amit csinál. A nővérem is közgazdaságiba jár, s mondta, hogy elég jó az az iskola, csak... — Csak? — Sokat kell tanulni... Ha nem vennének föl, óvónőképzőbe szeretnék menni. — Miért? — -Szeretem a kisgyerekeket, meg az irodalmat és a zenét. Koncz Éva Roifiavóba (Rozsnyóra), az egészségügyi középiskolába jelentkezik : — Körülbelül hatéves koromban voltam kórházban. Nagyon tetszett, hogy a nővérkék olyan kedvesek, s még akkor elhatároztam, hogy ha megnövök, én is egészségügyi nővér leszek. — Mik a kedvenc olvasmányaid? — Szeretem a kalandregényeket és a verseket. Szavalóversenyekre is szoktam járni. — És sohase szerettél volna például* színésznő lenni? — Ilyesmi még nem jutott eszembe. — Melyik a kedvenc tantárgyad? — Az irodalom és a természetrajz. Vajda Agnes kereskedelmi szakisko-Iában akar tovább tanulni, hogy elárusítónő lehessen: — Hogy képzeled el ezt a szakmát? — Hát... Három éves iskola után valamelyik üzletbe majd „betesznek" ... — Szereted a számtant? — Nem nagyon. — Miért határoztál mégis így? — Az unokatestvérem is ilyen iskolába jár és mondta, hogy... nem túl nehéz. Még egy szécsénkei kilencedikest kérdezünk meg: hová készül Kiss Tibor? — Gimnáziumba szeretnék menni. — Akkor bizonyára főiskolán akarsz majd tovább tanulni. — Igen. Ha sikerül leérettségiznem, vegyészeti főiskolára jelentkezem majd. Szeretem a kémiát, főleg a laboratóriumi kísérletek tetszenek. Már csak rövid fél év van hátra, s az iskolák végzős növendékei elindulnak azon a hosszú úton, amelyet életnek hívunk. A probléma — milyen pályát válasszanak maguknak — nem egyszerű, hiszen mostani elhatározásuk egy életre szól. Nagy szükségük van tehát a szülők és a pedagógusok tanácsára. Az előbbi beszélgetések alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a szülők nem veszik eléggé „komolyan” a pályaválasztás kérdését; a pedagógust is csak az utolsó pillanatban keresik fel, mikor már „szorít a cipő". A gyerekek tehát a barátok, a „haverok” tanácsára szorulnak. Gondolkodjunk el: jól van-e ez így? Azt hiszem, egész társadalmunknak haszonéra válnék, ha néha-néha a szülők IS feltennék gyermekeikkel kapcsolatban a nagy kérdést: mi lesz veled, emberke? Hiszen életekről, sorsokról van szó .,. VARGA ERZSÉBET Prandl Sándor felvételei KISS TIBOR VAJDA AGNES
