A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-02-07 / 6. szám

Az emberi civilizáció olyan energikusan veszi birtokába a Földet, hogy ennek egész arculatát kezdi alapvetően megváltoztatni. A nagyarányú fejlődés azonban olyan új problémákkal jár, amelyek gyors és hatékony megoldásra várnak: biztosítani kell például az élelmet és az ivóvizet, csökkenteni kell a környezet szennyezését, egyre sürgetőbb a tenger kincseinek kiaknázása, ugrásszerűen növekszik az energiahordozók és egyéb nyersanyagok iránti igény, és egyre nagyobb területek válnak lakottá. Mindezek földi problémák.

Az elmúlt években azonban kiderült, hogy a hagyományos „földi" lehetőségek már nem alkalmasak a gondok átfogó megoldására, és ennek számos elvi oka van. A növényi kártevőkről például senki sem tudja, hol és mikor jelennek meg, és amikor már észreveszik őket, rendszerint késő a segítség. Hamarabb lehetne jelezni a bajt olyan, műszerekkel, amelyek megállás nélkül működnek a földeken. De egy műszer legfeljebb tíz-húsz méteres körzetben tarthatja szemmel a rábízott növényeket. Elképzelhető, hogy ennyi műszert csak évtizedek alatt lehetne gyártani. Ez az út tehát járhatatlan. A repülőgépes megfigyelés jobb megoldásnak látszik, mert egyszerre több kilométeres körzet tekinthető át, de itt is folyamatos ellenőrzésre van szükség.

Közben, amíg a földi élet kérdéseivel foglalkozó kutatók a nehézségek egyre

Még csak az első lépéseknél tartunk az űrkutatás tudományos-technikai a eredményeinek földi alkalmazásában, de a sikerekből már kitűnik, hogy az űrállomások és műholdak rendszere jelentős segítséget nyújt majd bolygónk problémáinak átfogó megoldásában.

A Hold körül keringő Apollo—15 űrhajó parancsnoki egységén első ízben próbálták ki a lézersugaras mérőrendszert. Száz kilométer magasságból a fénysugár visszaverődési időkülönbségei alapján metszeti térkép készült a Holdfelszín domborzatáról.