A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-07 / 6. szám
ÜSEMADCK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet Éltető forrás (NÉHÁNY GONDOLAT A SZŐTTES ÚJ MŰSORÁNAK BEMUTATÓJA KAPCSÁN) Bárkái Mária, Oros Gyula és Pereszlényi Irén népdalokat énekelnek Csak tiszta forrásból — ez a három szó jellemzi a legtömörebben és legkifejezőbben a CSEMADOK KB Szőttes Népművészeti Csoportjának munkáját, programját és művészeti hitvallását. A csoport alakulását 1970-ben a csehszlovákiai magyar néptáncmozgalom „hullámvölgy-időszaka" előzte meg. A mozgalom, amely viszonylag rövid múltra tekintett vissza, központi irányítás, szervezett gyűjtőmunka és szakképzett vezetők hiányában, a hatvanas évek elejétől szemmel láthatóan minőségileg és mennyiségileg is kezdett visszafejlődni. A felszabadulás utáni indulás lelkesedése, a „hőskor" éltető tüze pislákoló parázzsá vált, és a már egészen új társadalmi viszonyok között színre lépő második táncosnemzedéknek minőségileg más hajtóerőre volt szüksége. Ezt a szerepet kívánta betölteni az a maréknyi lelkes fiatal, aki 1970-ben, dicséretre méltó megértést találva a CSEMADOK Központi Bizottságánál, megalakította a Szőttest. Az ötéves múltat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy nem tértek el eredeti célkitűzéseiktől. A kezdeti nehézségek után meglepően gyorsan megerősödött a csoport belső szervezettsége, emelkedett művészi kifejező készségük, önmagukkal szemben támasztott igényességük. Határtalan lelkesedésüket bizonyítja, hogy a heti háromszori próbák mellett, évente hetvenöt-nyolcvanszor adnak műsort, ami annyit jelent, hogy a csoport az elmúlt öt év alatt összesen mintegy négyszázötven alkalommal lépett fel. Tagjai munkások, alkalmazottak, diákok, akik mindennapi munkájuk és kötelezettségük elvégzése után szabad idejüket csaknem teljes egészében a csoportnak áldozzák. Nem csoda hát, hogy a közönség országszerte megismerte és megszerette őket. Szükség volt e rövid visszapillantásra, mielőtt a csoport legújabb, „74-ben szőttük" című műsoráról szólnánk, amelynek bemutatójára december derekán került sor a bratislavai Új Színpadon. Minden elfogultság nélkül megállapíthatjuk: a bemutató újabb sikeres állomása a Szőttes eddigi munkájának. A műsor legnagyobb erényét már maga a cím is jelzi. Mert nem csupán egymásra halmozott műsorszámok esztrádszerű felsorakoztatását láttuk, hanem egy előre gondosan átgondolt és felépített műsoregységet. Ha bármi is hiányozna belőle, megtörne, ha bármivel több lenne, felborulna. így valóban „szőttes", amelynek minden ornamentuma kiegészíti, alátámasztja egymást. A műsor összességéből négy tánc érdemel külön említést. A Katonakísérő című kompozícióban a koreográfus Quittner János bravúros munkát végzett. A lírai lágyság és a férfias keménység szembeállításával — az erőszakoltság legkisebb jele nélkül — sikerült elkötelezett, háborúellenes tónckompozíciót alkotnia. A Rábay Miklós komponálta Györgyfalvi legényes a műsor egyik legkiemelkedőbb száma. Ez nemcsak a kiváló, nemrég elhunyt koreográfus érdeme, hanem a bemutató táncosoké is. A négy szólista: Dudek Ferenc, Sipos Károly, Varga Ervin és Szokolay Imre már-már hivatásos szinten adta elő a technikailag nagyon igényes táncot. A Bodrogközi variációk viszont az a szám, amin a koreográfusnak még nyilván dolgoznia kell. A kompozíciót előadó egyetlen táncospár nem tudta betölteni a színpadot, és csak gyengén tudott kapcsolatot teremteni a nézőkkel. Ez főleg a lánytáncos rovására írható, aki sem technikai felkészültség, sem kifejező készség tekintetében nem tudta valóra váltani a koreográfus elképzelését. 3MADCK életétől - kulturális hírek - népművelés - népművészet levelek - tudósítások A műsor zárószáma — a Gömörí hangulatok — egy szép hagyományt visz tovább a Szőttes eddigi munkájában. Minden új műsorukban táncban igyekeznek egy-egy zárt etnikum teljes keresztmetszetét adni. A koreográfust és a csoport felkészültségét dicséri, hogy a hosszú, mintegy 20 perces kompozíció nem vált unalmassá, a produkciót szinte mindent elsöprő, mogávalragadó lendületté tudták fokozni. Ha a többi műsorszámot nem is említjük külön, ez nem azt jelenti, hogy bármelyik is alárendelt szerepet játszott volna a műsor összességében. A rendezés példás, ötletgazdag volt. Mégis ide kívánkozik két apró megjegyzés, Nem célszerű, ha a műsorvezető szerepét is táncos vállalja. A tánc után kifáradt, pihegő bemondó nem hat jól a nézőre. A másik megjegyzés a zenekíséretet illeti. A csoport, különböző szervezési problémák miatt, kénytelen volt áttérni a reprodukált zenei kíséretre. Ma már ismét van zenekara, és a bemutatón már „vegyes" zenei kísérettel bonyolította le a műsort. Az élő és gépzene keverésekor nagyon kiütközött a különbség, természetesen az élő zene javára. Két olyan apró fogyatékosság ez, amelynek kiküszöbölése nyilván nem okoz komolyabb problémát. Megállapíthatjuk, hogy a Szőttes egy jottányit sem tért el az induláskor kitűzött céljától, ami: „csak tiszta forrásból" meríteni. Tagjai hamisítatlan népművészetet — természetesen megfelelő művészi átértékelésben — visznek a színpadra. A csoport tagjai a tanuláson és szereplésen kívül, további feladatokat is vállalnak. Mint előadók szerepelnek tanfolyamokon, szakmai tanácsokat adnak más tánccsoportoknak, közreműködnek országos rendezvények előkészítésében. Quittner Jánosnak, a csoport művészeti vezetőjének nagy érdemei vannak a csoport megalakulásával és munkájával kapcsolatban. A sikerek nagy része az ő nevéhez fűződik. A legnagyobb érdeme talán az, hogy megkísérelte — hazai néptáncmozgalmunkban először — az eredeti néptánc-hagyomány rendszeres gyűjtését. Ma már több ezer méter filmszalag őrzi legszebb néptáncainkat. Nehéz lemérni egy népművészeti csoportnak a mozgalom egészére gyakorolt hatását és eredményeit. Ha azonban figyelembe vesszük a csehszlovákiai magyar népművészeti mozgalom seregszemléjén, a zeliezovcei (zselízi) Országos Népművészeti Fesztiválon az utóbbi években tapasztalt minőségi változásokat, bátran állíthatjuk, hogy ebben — természetesen más tényezők mellett — a Szőttes munkája, tagjainak fáradozása is visszatükröződik. S ez az eredmény a jutalom a sok-sok fáradozásért és áldozatvállalásért. Sajnálattql kell azonban megállapítanunk, ho'gy — úgy látszik — a jelenlegi szervezési forma határt szab a Szőttes tevékenységének. Ilyen szervezési felépítés mellett, aligha lehet tovább lépni előre. Mindenesetre kár lenne, ha a csoport megállapodna ezen a szinten, Felmerül a kérdés: nem kellene-e a Szőttesnek egy új, minőségileg magasabb szervezési formát adni a jövőben. Ez, azt hiszem, nemcsak a lelkes csoportnak, de az egész csehszlovákiai magyar néptáncmozgalomnak is csak javára válnék. HORVATH REZSŐ KONTÁR GYULA felvételei- levelek - tudósítások 10 Pillanatkép a műsorban szereplő erdélyi táncokból Üvegestánc Nagy sikert aratott a Katonakísérő című tánckompoiíció
