A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-02-07 / 6. szám

Szocialista társadalmunkban a kultúra és a művészetek általában, újszerű tartalmat s küldetést kaptak. Természetesen, a képzőművészet is, amely így a felszabadulás óta eltelt három évtized alatt egy minőségileg új társadalmi szerephez jutott: a képzőművészeti kulturális értékeket a széles tömegek elé tárva segíteni a kommunista párt vezette szocialista társadalmat, az emberek újszerű gondolkodásáért folyó harcban. E törekvések eredményes voltát bizonyítja, hogy napjainkban már egyre többen érdeklődnek az egykor oly elvontnak tartott képzőművészet iránt. Egyre többen látogatják a legkülönbözőbb képkiállításokat s egyéb tárlatokat, egyre többen állnak meg őszinte érdeklődéssel az új lakótelepeken, a sétányokon vagy a korszerű középületekben elhelyezett képzőművészeti alkotások mellett. Ezért hát joggal hívtuk meg a HÉT vendégeinek körébe Róbert Dúbravec érdemes művészt, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének elnökét, hogy a szlovákiai képzőművészeti élet néhány időszerű kérdéséről tájékoztassa olvasóinkat. 0 Elnök elvtárs, beszélgetésünk elején orra kér­ném, hogy jellemezze röviden a Szlovákiai Képző­művészek Szövetségének küldetését és gyakorlati tevékenységéti — Szövetségünk egy önkéntes, eszmei-alkotói kö­zösség, melybe az új tagokat a sorainkba jelent­kezők megválogatásával vesszük föl. Feladatunk, hogy a Szlovák Képzőművészeti Alappal közösen — a művészet eszmeiségére, az osztályjellegére, a pár­tosságára és népiességére vonatkozó lenini elvekből kiindulva — igyekezzünk megteremteni a korszerű szocialista képzőművészet fejlődésének feltételeit Szlovákiában. Szövetségünk jelentős figyelmet fordít a tagság eszmei-politikai ismereteinek gyarapítására is. Szorosan együttműködünk továbbá a Cseh Képző­művészek Szövetségével, illetve a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság többi kulturális intézményé­vel. Tevékenységünk fontos szempontja a többi szo­cialista ország, de különösen a Szovjetunió képző­művészeti szövetségével való kapcsolat. Mindennapi munkánkban élénk figyelemmel kísérjük a fiatal képzőművészek eszmei és alkotói fejlődését, az érvényesülési problémáikat. Az egészséges életkör­nyezet kialakításának kérdéseiben egyre közelebbi kapcsolatban állunk a Szlovák Műépítészek Szövet­ségével is. Tagságunk alkotói tevékenységének ered­ményeit nagy számú országos, kerületi s különböző egyéni tárlatok keretében tárjuk a széles körű nyil­vánosság elé. Szövetségünk hatásköre és munkája nagyon szer­teágazó, hiszen nem csupán az úgynevezett szabad művészet tárgykörének irányításával foglalkozunk, de hozzánk tartozik az iparművészet és az alkalmazott művészet is. Ugyancsak a mi szövetségünkben cso­portosulnak a színházak díszlettervezői és a művészi fotósok. E számos részterület célja ellenben minden­képpen közös: a lehető legjobb feltételeket biztosí­tani ahhoz, hogy fejlődjön, értékes alkotásokkal gyarapodjon a szlovákiai képzőművészeti élet. A HÉT VENDEGE ROBERT DÚBRAVEC festőművész, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének elnöke 0 Napjainkban gyakorta vitatott kérdés, hogy valóban nagyon szerteágazó művészeti irányzatok jellemzik a korszerű képzőművészeti alkotásokat, ön miképp összegezné ezt az élénk vitát, s ennek kapcsán mire hivná föl leginkább az érdeklődők ügyeimét? — Amennyiben a képzőművészet teljesíteni akarja a szocialista társadalomban vállalt szerepét — már­pedig tagságunk nyilvánvalóan erre törekszik —, akkor olyan formában kell ezt megvalósítania, amely az emberek gondolkozásmódját s esztétikai érzéseit formálva, egyben lehetővé teszi a művész és az egyén, vagy a társadalom közötti párbeszédet. Ter­mészetesen, a szocialista ember nevelésének eseté­ben, ennek a célkitűzésnek a marxizmus—leninizmus elvi alapjaiból kell kiindulnia. Erre a szocialista realizmus nyújt módot, amit tagságunk jóváhagyásá­val szövetségünk alapszabályzata is kifejezésre juttat. A szocialista realizmust nem irányzatként, hanem a kifejezési eszközök és a stílusok sokoldalú variá­lását lehetővé tévő alkotói módszerként értelmezzük, mely így a kísérletezésre épp úgy módot nyújt, mint a fejlődésre vagy az előre haladásra. Persze, nem az öncélú, vagy a önkényes „játékszerként" kezelt kísérletezésre gondolok. Ellenkezőleg: a szocialista képzőművésznek az egyes alkotói stílusok különböző­sége mellett is mindig — a formát és a tartalmat eggyé ötvözve — a művészet társadalmi hatóerejét és küldetését kell szem előtt tartania. Távolról sem csupán az alkalmi, tematikai alkotások esetében, hanem az egyszerű hétköznapok ábrázolásában, egy csokornyi virág, egy megkopó tájkép festésekor is, hogy az alkotást szemlélő emberben mindez élet­örömet, szépérzetet, belülről fakadó elégedettséget teremjen. 0 A Szlovákiai Képzőművészek Szövetségében több olyan grafikus, festőművész, szobrász csoporto­sul, akinek élete és munkássága Dél-Szlovákiához kötődik.. . Miképpen értékelné ezeknek az alkotó művészeknek a munkásságát? — Szövetségünk nemzetiségi hovatartozás nélkül tömöríti soraiba a Szlovákiában élő képzőművésze­ket. Tagságunk körében ezért sok cseh, ukrán és természetesen magyar nemzetiségű képzőművész is van. Nem létesítettünk számukra külön-külön szekció­kat, mert ez aligha lenne célszerű. A képzőművészet­nek mélyen internacionalista jellege van, nincs szük­sége tolmácsra vagy fordítóra. Tehetségük kibonta­koztatásában ők is ugyanazokat a lehetőségeket és jogokat élvezik, mint szövetségünk szlovák nemzeti­ségű tagjai. Elárulhatom, hogy így, hirtelenében bizony nem is tudnám nemzetiségi hovatartozás sze­rint csoportosítani képzőművészeinket, mert titkársá­gunkon ilyen kimutatást nem is vezetünk ... A kér­dést ellenben úgy tudom a legkifejezőbben megvá­laszolni, ha leszögezem: a Szlovákiában élő magyar nemzetiségű képzőművészek is jelentős mértékben hozzájárultak a szlovákiai képzőművészeti élet gyors ütemű fejlődéséhez. Művészetük elismeréséül közü­lük többen állami kitüntetésben, különböző pálya­­díjakban s egyéb elismerésekben részesültek. Példa­képpen talán elég lesz csak Szabó Gyula grafikáit, Lőrincz Gyula festészetét és jeles plakátművészetét említenem. A fiatal Bacskay Béla az SZNF 30. év­fordulójára kiírt pályázaton nyert díjat. De itt említ­hetném meg Nagy József, Deák György, Kiss Sándor vagy a Magyar Területi Színházban dolgozó Kopócs Tibor és még mások nevét is, akik közül többen aktívan bekapcsolódnak szövetségünk közép- és kelet-szlovákiai bizottságainak munkájába. Dél- Szlovákia képzőművészeti életének fejlődéséhez je­lentős mértékben a komáromi s a nyitrai galéria és a kosicei (kassai) kerületi képtár is. A jövőben Lucenecen (Losoncon) is szeretnénk egy új képtárat építeni. Külön említést érdemelnek még élénk kap­csolataink a magyarországi képzőművészekkel s az ottani képzőművészeti élettel, aminek számos csere­kiállítás és egyéb rendezvény a legjobb bizonyítéka. 0 Az elmúlt esztendőben képzőművészeink elköte­lezett alkotásainak tő témája a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója volt. Festőink,' szobrászaink vajon mivel lepik meg a nyilvánosságot a felszaba­dulás harmincadik évfordulója kapcsán? — Szövetségünk tavaly végzett munkája valóban az SZNF 30. évfordulójának jegyében zajlott. A Szlovák Képzőművészeti Alappal karöltve például külön pályázatot is kiírtunk, melyre 300 művész mint­egy 700 alkotása érkezett. A beérkezett anyagból Bratislavában és Prágában egy-egy önálló tárlatot nyitottunk. Ugyancsak a Felkelés témájával rendez­tünk kiállításokat Berlinben, Varsóban, Budapesten, Kubában és Kairóban. Külön erre a célra összeállí­tott képkollekció szerepelt Romániában, Jugoszláviá­ban és Olaszországban. Csupán érdekességként em­lítem, hogy az SZNF augusztusban ünnepelt évfordu­lójára hazánkban összesen 110 képzőművészeti kiál­lítás nyílt! Az idén viszont a felszabadulás harmin­cadik évfordulójának jegyében végezzük munkánkat. A képzőművészeti alappal közösen, ismét hirdettünk egy pályázatot. A legsikeresebb alkotásokból Bra­tislavában, Prágában, majd a baráti, szocialista országok városaiban is rendezünk kiállításokat. Az idei esztendő érdekes képzőművészeti eseménye lesz a fiatal tehetségek bratislavai tárlata, a szlovákiai illusztrátorok gyűjteményes kiállítása, de kíváncsian várjuk a nők nemzetközi évének keretében meghir­detett ösztöndíjas pályázatunk eredményeit is. A fel­­szabadulás közelgő évfordulója kapcsán — szövet­ségünk ünnepi ülése mellett —, egy, a haladó ha­gyományok s képzőművészeink mai alkotásai között párhuzamot vonó szeminárium megrendezését is ter­vezzük. Szeretnénk, hogy képzőművészeink — új alkotásaik révén — hazánk felszabadulása 30. év­fordulójának ünnepségeiben is olyan aktív szerepet vállaljanak, mint azt az elmúlt évben, az SZNF harmincadik évfordulóján tapasztaltuk tőlük. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztő­helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesz­tőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedícla tlaée, 884 19 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p., KoSlce. Előfizetési díj negyed­évre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 454 32. Nyil­vántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon Kontár Gyula, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele 2

Next

/
Thumbnails
Contents