A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-26 / 30. szám
Férjemmel együtt állandó olvasói vagyunk a Hétnek. De nem saját sorsunkról akarok írni. Egy falumbeli asszonyon szeretnék segíteni. Nagyon megsajnáltuk a férjemmel, amikor egyik ismerőse boldog új évet kívánt neki, ő azonban csak legyintett, aztán kicsordult a könynye. Ismerőse, régi iskolatársa vigasztalta, ahogy tudta, s mi, akik távolabbról néztük végig a jelenetet, arra gondoltunk, miért kell egy ilyen derék asszonynak így élni? Miért hagyta el a férje őt, a családját? Néhány évvel ezelőtt még virágot, ajándékot vitt neki, s ha megkérdeztem tőle, kinek akar kedveskedni a virággal, az ajándékkal, habozás nélkül azt felelte, hogy a legszebb asszonynak, a legjobb feleségnek, és a legdrágább édesanyának. És mi történt? A legszebb, a legjobb feleséget, és a legdrágább édesanyát elhagyta az italozás miatt, és most már számára az az asszony a legszebb, aki vele együtt iszik; szórja a pénzt. S mi azóta is sokat gondolkodunk ezen, sokszor beszélgetünk az esetről. A férfinek soha nem jutott eszébe, kit veszít el a feleségében, aki mindent megtett a családjáért, aki tisztán, jókedvűen élt a férjének és a gyermekeknek. Persze, a férjével nem is volt semmi baj addig, míg nem vált rabjává az italozás szenvedélyének. Nem tudott uralkodni magán, elzüllött, s ezzel a házasságuknak is vége lett. S mi csak azzal tudjuk vigasztalni a magára hagyott derék asszonyt, hogy az olyan férj nem érdemli meg a könnyet, aki az alkohol szenvedélyéért cserbenhagyta a családját. Nem egyedülálló ez az eset. Meggyőződésünk, hogy az elhagyott asszony megtalálja a boldogságát egy másik férfi mellett, aki szintén boldogságra vágyik. S ha ez bekövetkezik, ne hallgasson senkire, menjen hozzá feleségül. Három szép gyermeket felnevelt, még előtte az élet, egy 53 éves asszonynak az élethez joga van! Jelige: Miért hullt a könnyed? Állandó olvasója vagyok az Emberi sorsok rovatának. Mint számos fiatalnak, nekem is a szerelemmel van problémám. Tizenhat éves leányként ezelőtt fél évvel megismerkedtem egy fiúval, akit nagyon szeretek, s aki viszontszeret. Egykét hónapig rendszeresen járt hozzánk, később azonban már csak az utcán találkpztunk. Ez nagyon bánt engem, mert tudom, hogy szeret. Szórakozni nem járok sehová, mert fájdalmat okoz, ha másokat boldognak látok. A fiú most egy másik lánnyal jár, de az ismerősei szerint csak engem akar bosszantani. Kérem az olvasókat, adjanak tanácsot, mit tegyek, hihetek-e még neki? És főleg remélhetem-e, hogy visszatér hozzám? Jelige: Könnyezem Válasz „Talán végre megtalálom“ jeligére. Azt írta: fáj a magány! S erre csak azt mondhatom, minden betegségnek megvan az orvossága, csak tudni kell, mi az. Nagyon igaz, hogy az ember társas lény. De hol található olyan férfi, akiben minden jó tulajdonság egyesül, akiről elmondható, hogy szép, jó, önzetlen, szeretetre vágyó stb. Tudjuk, hogy zeneszakos tanárnő. Milyen szépen hangzik. Mintha, egy akkordot játszana végig az ember. A zene megvigasztal, megnyugtat, meggyógyít, mesél és álomba ringat. Valamikor régen találkoztam egy barátommal. Poharazgatás közben hallgattuk a szebbnél szebb magyar nótákat. Azt mondja a barátom: „Testvér, a nótának szíve van“. Éppen negyven esztendeje vendégek voltak nálunk. Köztük egy cseh nemzetiségű zenetanár is. Társalgás és szórakozás közben megkérdeztem tőle, van-e olyan nemzet a világon, amelyik ne lenne büszke a zenéjére. A következő választ kaptam: „Minden nemzet büszke a zenéjére.“ S nekem csak annyi a tanácsom, hogy keresse és találja meg vigasztalóját a zenében és a jó könyvekben. Jelige: A jó zene és a jó könyv is társ Válasz „Bánkódó nagyszülők jeligére“ Az a véleményem, hogy a bíróság az igazságot követte, amikor a gyermek nevelését az édesanya gondjaira bízta. Érthető, ha az édesapát hibásnak találták az iszákossága miatt. És nekem az a véleményem, hogy az édesapának nem lett volna szabad elvinnie a gyermekét az édesanyától, tiszteletben kellett volna tartania a törvényt. Egészséges, mindenféle szempontból kifogástalan gyermekeket akarunk nevelni szocialista hazánknak, nem pedig részeges csavargókat. Jelige: Egy régi olvasójuk Válasz „Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád“ Mélységes meggyőződésem, hogy nem vezet jóra, ha kimutatod, mennyire szereted a fiút. ő most mosolyoghat magában, mert elhagytad miatta az első udvarlót. Később sokkal lehetetlenebb dolgokért is kinevet majd. És ez neked mindig fájni fog. Hidd el; az a fiú nem érdemli meg, hogy az időt pazarold rá. Ha igazán szüksége van rád, bocsánatot fog kérni, ha megtudja, hogy te már mással szórakozol. Válasz „Én nem vagyok olyan ember, mint a többi?“ Szeretnék szívből gratulálni annak a kislánynak, aki megírta igen találó, talpraesett válaszát. Nagyon sokan — különösen a házastársak — példát vehetnének róla. Az az érzésem, hogy minden második panaszkodó levélírónak a párja megírhatná a maga álláspontját. Ügy lenne érdekes a véleménycsere. Ha az ember csak az egyik fél álláspontjával ismerkedhet meg, ítéletmondásában könnyen egyoldalúvá válhat. Vizsgyák Imréné six iimis Sri liiiiiírsnl FEKÉLYBETEGSÉG Idegrendszeri eredetű gyakori betegség, a nyelőcső, gyomor vagy bél éles szélű, rendszerint kerek szövethiánya. Mindkét nemnél, de leginkább fiatal férfiaknál fordul elő. Gyakrabban mutatkozik nyombélfekély (ulcus duodeni), kisebb számban gyomorfekély (ulcus ventriculi) alakjában. Keletkezésében a gyomornyálkahártya önemésztődésének van döntő szerepe, ezért a fekélybetegség legtöbbször a gyomorsav hatóterületén keletkezik. Tünetei étkezéssel kapcsolatos (éhgyomorra vagy étkezés után bizonyos idővel jelentkező) gyomortáji fájdalom, amely időszakosan ősszel és tavasszal jelentkezik, s amit a gyomorsav-túltengés tünetei (gyomorégés, savanyú felböfögés, hányás, hányinger) kísérnek. Szövődményei lehetnek vérzés (véres hányás, véres széklet), átfúródás, gyomorcsuklószűkület. Az utóbbi kettő feltétlen operálandó. A fekélybetegség előfordulásának gyakorisága nem ismeretes. A boncolási statisztika adatai alapján feltételezhető, hogy az emberek mintegy 10 százaléka szenved életének valamely időszakában fekélybetegségben. Amint mondottuk, a fekélybetegség fő tünete a fájdalom. A fájdalom és a hányás az emésztés tetőfokán, amikor a savkiválasztás a legintenzívebb, a legerősebb. Éhgyomorra ritkán vannak fájdalmak, ez utóbbi inkább a nyombélfekélynél észlelhető. A fájdalom 3—5 héten át naponta jelentkezik, s azután magától vagy kezelés következtében megszűnik, hogy néhány hónap múlva ismét visszatérjen. Ezek az ismétlődő periódusok gyakran az egész élet folyamán tartanak. A fekélybetegség az esetek legnagyobb részében simán gyógyul, máskor a gyógyulás csak látszólagos, a betegek hónapokon vagy éveken át nem szenvednek, de a fekély idült formában mégis fennáll. A nem szövődményes fekélybetegségben szenvedő beteg a betegség kezdeti stádiumában vagy súlyosabb kitörése esetén legjobb, ha kórházban kezelteti magát. A betegnek biztosítani kell a fizikai és a pszichikai nyugalmat. Két hétig kell feküdnie. Jót tesz a gyomortájon alkalmazott nedves, meleg, borogatás, éspedig kétszer naponta, egy-két óra időtartamra. A pszichikai nyugalom a fizikai nyugalomnál is fontosabb. Naponta ötször ajánlatos táplálkozni (alvás előtt is), a legszokásosabb étrend sok fehérjét tartalmaz és kisebb mennyiségű tejjel kezdődik, majd fokozatosan szilárdabb ételekre, pépekre, lángytojásra, vagdalt húsra tér át. A fehérjetartalmú ételek emésztési produktumai ugyanis védik a gyomorfalat a savanyú gyomorsav hatásától, s így a fekély gyógyulási hajlama is növekszik. A szigorúbb diéta szükségességének időszakában tartózkodni kell a dohányzástól, az alkohol és feketekávé fogyasztásától. Szükséges lehet a gyomorsavtöbbletnek alkáliákkal — szénsavas nátrium (szódabikarbóna), égetett magnézium, karlsbadi víz kis mennyiségben — való semlegesítésére. A gyomorfekélyt azonban átfúródás esetén azonnal operálni kell. Épp így ajánlatos a műtét gyakran és erősen vérző fekélyeknél, továbbá akkor, ha több belgyógyászati kúra nem jár eredménnyel. Szovjet tudósok véleménye szerint a legvalószínűbbnek az az elmélet látszik, amely szerint a fekélybetegség az agykéreg zavara következtében keletkezik. Az agykéreg zavarai a külső környezet kedvezőtlen befolyása következtében állnak be s áttételesen átmennek a gyomorra és a nyombélre. A túlhajtott munka, a nagyfokú szellemi megterhelés, a munkahelyen vagy otthon a családban mutatkozó gyakori vagy krónikus konfliktus-helyzetek nemcsak kedvezőtlen befolyással vannak a betegség lefolyására, hanem — ahogy gyakorlati tapasztalatok mutatják — egyenesen okozói a betegségnek. Dr. Ján Petrái Vámos Gábor felvétele