A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-26 / 30. szám
Visszapillantás a XIX. Országos Dal- és Táncünnepélyre GOMBASZÖGI HANGULATOK 1 Minden esztendőben két napig daltól, tánctól, muzsikától visszhangzik a csodaszép gombaszögi völgy, évről évre itt találkozunk legjobb I népművészeti csoportjainkkal, a népdalok és a népi tánc gazdag hagyományait ápolók népes seregével... Szlovákia minden részéről ezreket, tízezreket vonz Gombaszög; autóbuszon, vonaton, személygépkocsin, motorkerékpáron s a környékbeliek pedig egyszerűen még gyalog is eljönnek erre a kétnapos találkozóra. Kulturális életünk eseményszámba menő ünnepe ez a hagyományos gombaszögi: randevú, hiszen országszerte rendezzük a népdal és a népi táncversenyeket. (Ezek kicsúcsosodása az országos dal* és táncünnepély, melyet a CSEMADOK ez idén a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója I és szövetségünk megalakulásán 25. jubileuma I jegyében rendezett meg. — Jó napot... — Jó napot... Köszöntgetnek egymásnak oz emberek. A bő áradású ember-folyam a természet ismert törvényei ellenére nem lefelé, fölfelé veti hullámait. Neki a hegynek. A Sajó partjáról a szllicei úton felfelé, a gombaszögi találkozó helyére. Tízezer arcú áradat. Ismerősök, ismeretlenek. Tarka sokadalom, omelynek forrásai Csallóközben, Gömörben, a Mátyusföldön s a Bodrogközben fakadtak föl. Faluk, városok népe gyülekezik a gombaszögi szabadtéri színpad rögtönzött padjain. Vannak napok, amelyek különböznek a többitől. Nem azzal, hogy ünnepnapoknak számítanak, hanem azzal, hogy emlékeket hagynak bennünk; kellemes, szép emlékeket, amelyeket bárhol és bármikor felidézhetünk. A gombaszögi ünnepély szombatjai és vasárnapjai immár tizenkilenc éve ezekért az emlékeket adó órákért többek és mások. Emlékek forrásává lényegültek. Tízezer tagú kórus énekel. Az egész közönség. Kicsik és nagyok, idősek és fiatalok. A kórust Béres Ferenc vezényli, az a Béres Ferenc, aki a magyar népdal szépségére tanítja a világ népeit. A tízezer arcú kórus a népdalok erejével önmagát emeli fel: emberségét, kultúráját. Zeng a gombaszögi völgy, s mintha a hegyoldalak is énekelnének. A műsor?... Ahogy az már lenni szokott: tetszett is, nem is... Dehát ember legyen a talpán, aki ezreknek, tízezreknek műsorigényeit maradéktalanul tudja kielégíteni. Elvégre kinek a dal tetszik, kinek a tánc, kinek mindkettő vagy éppenséggel az egyik sem... Mert o táncdal, a könnyűzene — érzésem szerint a tavalyi keserű tapasztalatokon okulva —, ez idén hiányzott a műsorból. És rögtön itt az első tanulság : erre a műfajra is szükség van Gombaszögön, persze, elsősorban neves hazai énekesekre épülő, színvonalas, jól szerkesztett és magas művészi mércével mérhető műsorok formájában. Az előző esztendők megszokott tóncdalműsoraitól eltérően, ez idén népszerű magyarországi népdalénekesek szórakoztatták a szombat délután egybegyűlt közönséget. Ám akarva-akoratlanul, de a Dallal, muzsikával ... című műsor is kissé felemásnak tűnt. Mintha az összeállítói és a szereplők egy része is — a könnyed nyári szórakozás elvével élve — csupán nagyobb vonalakban tartották volna szem előtt az igazi művészi igényt, s ez az értékesebb s a gyöngébb műsorrészek keveredését vonta maga után. Kedves színfoltja volt a műsornak Dévai Nagy Kamilla szereplése, osztatlan sikert aratott Béres Ferenc temperamentuma, tetszett a Dómján — Vencel népi táncpár. Horváth István és Gól Gabriella műsora azonban kissé szétesőnek, néhol erőltetettnek tűnt. A lelkes közönség többsége azonban így is remekül szórakozott, hiszen ritkán nyílik alkal-10
