A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-26 / 30. szám
A környezetvédelem jelentősége a szocialista társadalomban A természeti környezet időtlen idők óta megvan, de az emberiség nagyon sokáig élt anélkül, hogy ennek tudatára ébredt volna, s talán ezért nem keltette fel a tudósok érdeklődését, vagy ha igen, akkor is legfeljebb bizonyos körülhatárolt szakmai területen. Egyszerre azonban megnőtt a súlya, kezd ránehezedni az emberre egész bolygónkon — mindenütt és minden téren. Az emberek kezdik önmogukon és közvetlen környezetükön érzékelni kellemetlen következményeit annak, amit a szakemberek úgy hívnak, hogy „a természeti környezet egyensúlyának megbontása". A nagyvárosok lakóinak gyakori főfájása, akik kénytelenek nap mint nap a gépjárművek kipufogógázaitól s az ipari üzemek által a légkörbe kibocsátott koromtól, pernyétől, egyéb égéstermékektől szennyezett levegőt beléiegezni, a gyerekek és a felnőttek egyre gyakoribb hörghurutja és mellhórtyagyulladása s egyéb súlyos megbetegedések egyre gyakoribb előfordulása mind az ember egészségét, létét veszélyezteti. Ezért aztán az ember kezdett érdeklődni a probléma éránt. A tudományos-műszaki forradalom előrehaladásával gyors (a távlati fejlődés szempontjából valóban hirtelen) változás következett be. Különböző tényezők idézték ezt elő, s nemrég még úgy üdvözöltük őket, mint olyan változásokat, amelyek elősegítik, hogy az emberiség könnyebben, jobban éljen, meghosszabbodjék az emberi életkor, amelyek megoldják az éhség, a nyomor problémáit és biztosítják a megfelelő életszínvonalat az emberek számára. Az a szakasz volt ez (s még mindig nem haladtuk túl), amikor az életszínvonalat csak anyagi szükségletként fogtuk fel. Ma amikor nyilvánvaló és bizonyított a természeti környezet megterhelésének és megbontásának mértéke, kezdjük átértékelni az életszínvonal minőségének vagy — ahogy azt az utóbbi időben használni szokásos — az élet minőségének megítélésére szolgáló kritériumokat. A szocialista életmód eszményét nem az anyagi javak halmozásában, az évről évre növekvő nem ésszerű fogyasztás növekedésében látja, ahogy az a fejlett tőkés országokban van, hanem abban, hogy az ember figyelmét tartós értékek megszerzésére irányítsa, amelyek nemesebbé, kulturáltabbá teszik az embert. A cél tehát a tudomány és a technika vívmányainak maximális felhasználása az ember javára. Ezt így jellemezte találóan D. Gvislani, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja: „A gazdasági és tudományosműszaki előrehaladás a szocializmusban nem öncél. Alá van vetve a kommunista társadalom építése feladatainak, a személyiség sokoldalú kibontakoztatásának, az emberek anyagi és kulturális szükségletei egyre tökéletesebb kielégítésének. A termelőerők növekedését a szocialista demokrácia további tökéletesedése, politikai és kulturális haladás kíséri. Mindez erősíti a szocializmus eszméinek hatását és befolyását az ország dolgozóinak széles tömegeire és szilárdítja nemzetközi tekintélyüket." A marxizmus-leninizmus klasszikusai előre látták ezt a problémát. Marx például ezzel összefüggésben ezt írta a Tőkében: „Nemcsak a pillanatnyi szükségleteknek kielégítéséről van szó, hanem a ma nem élő nemzedékek szükségleteinek kielégítéséről is. Nem vagyunk tulajdonosai a Földnek, csak felfedezői vagyunk, s mint gondos családapáknak jobbá téve kell ráhagynunk az utánunk következő nemzedékekre." Hasonlóképpen Lenin ezt mondta: „A természetvédelem az egész köztársaság számára fontos. Rendkívüli jelentőséget tulajdonítok neki. Állami szükségletté és országos jelentőségű üggyé kell tenni." A természeti környezet kialakításának és védelmének kérdéseiről számos tudományos ágazat folytat vitát. De kutatásaik eredményei, orvosok, biológusok, közegészségügyi szakemberek, földrajztudósok és természetbúvárok megállapításai mintha mególlnának a félúton, Következett ez abból is, hogy kutatásaik eredményei, következtetéseik szükségszerűen csak részlegesek lehettek s mint ilyenek nem kaptok megfelelő helyet a népgazdaságfejlesztés globális problémáinak megoldásában. Abban o helyzetben, amikor a természeti környezet kialakítása és védelme egyre jelentősebb helyet foglal el ebben a fejlődésben, elkerülhetetlennek látszik ezen erőfeszítések társadalmi és gazdasági kihatásainak beható vizsgálata. A klasszikusok intencióinak szellemében fejtik ki elméleteiket az ökológia (környezettan) területén szovjet közgazdászok, mint pl. Fedorenko, Oldok és mások. Fedorenko a termelés ötödik szférájának formálásáról, éspedig „a természeti erőforrások regenerálásáról" beszél. Marx, mint tudjuk, az anyagi termelésnek négy fő szféráját jelölte meg. Igen érdekes Oldakov javaslata a népgazdaság fogalmának kibővített felfogására. Szerinte nemcsak a jelenkori igények kielégítése a színvonal mércéje, hanem főleg a jövendő szükségletek kielégítésének lehetősége is. Ezért a gazdasági potenciál mellett tekintettel kell majd lennünk az ökológiai potenciálra is. A környezetről való gondoskodás szükséges össztársadalmi üggyé lesz, amelynek tekintetében éppen a szocialista rendszer mutathatja meg és kell hogy megmutassa előnyeit. Ehhez összehasonlíthatatlanul jobb ismeretelméleti és szociális feltételekkel rendelkezik, mint a jelenkori kapitalizmus, ahol bármiféle, a legjobb össztársadalmi tervezetekre is korlátozólag hatnak a magántulajdon érdekei. A tudományos szocializmus az ökológiai problematikát programjának integrált részeként fogja fel. Harca az embernek ember által való kizsákmányolása ellen egyszersmind harc a természeti erőforrásokkal való pazarlás ellen is. A természeti környezet fejlesztése társadalmunkban nem lehet öszszesített eredménye a helyi, ágazati és más csoportérdekeknek, hanem ezt a fejlesztést céltudatosan és komplex módon kell irányítani a társadalom szükségleteinek megfelelően. A szocializmus előnyeinek felhasználása azonban itt is az emberek tudatos aktivitásától függ. Szeretnénk ezzel kapcsolatban hangsúlyozni, hogy a fejlett szocialista társadalom gazdálkodósát sokkal szélesebb összefüggésekben kell értelmezni, mint eddig. Ma már nem elég, ha valaki jól gazdálkodik otthon és a munkahelyén. Meg kell tanulnunk jól gazdálkodni az egész természeti környezettel, az összes anyagi és szellemi, a természeti és emberi értékekkel. A környezet kérdése egyre inkább időszerű globális problémájává válik az egész emberiségnek, nemcsak az ún. gépi civilizáció hatalmas arányú fejlődése következtében, hanem a korszakos választóvonal következtében is, amelyhez az emberiség elérkezett az „ember—természet" és az „emberkörnyezet" viszony egész eddigi fejlődésében. Mérföldkő ez már a megelőző időszakokban különböző helyileg korlátozott ökológiai válságokat előidéző összes osztályellentétes formációkban űzött munka fejlődési formáinak korszaka s a felszabadított munka s az embernek a tudomány és a technika alapján a természethez való új viszonya által jellemzett korszak között, amely az osztály nélküli társadalmi alakulatot jelenti. A globális ökológiai válság lehetősége tehát az emberiségnek az antagonista osztályviszonyok között a természethez való viszonya terén felhalmozódott és megoldatlan problémák konkrét megnyilvánulása s a kapitalizmusból a kommunizmusba való történelmi szükségesség bizonyítéka. A racionális emberi szükségletek értékelésének, az életkörnyezet jelenlegi állapota és lehetőségei, valamint az egész társadalom helyzetének és lehetőségeinek elemzése alapján már most tervezni lehet és kell a jövő életkörnyezetét. A fejlett szocialista és kommunista társadalom életkörnyezetének perszpektíváját a társadalom harmonikus fejlődésével, a természethez való harmonikus viszonyával, az emberek közötti harmonikus viszonnyal és magának az embernek harmonikus fejlődésével jellemezhetjük. A szocialista társadalomban nem lehet helye annak az alternatívának, hogy „vagy gazdasági fejlődés, vagy egészséges természeti környezet". Számunkra a választás csak egyértelmű lehet: Gazdasági fejlődés egészséges természeti környezetben. Új technológiai eljárások, zárt termelési ciklusok, termelés ipari hulladékok nélkül, üzemek, kémények és szennyvízcsatornák nélkül — így jellemzi Petrjanov akadémikus a legközelebbi jövő gazdálkodásának szabályait. A személyiség teljes kibontakoztatása és a szocialista életmód kialakítása az embereknek a világ forradalmi átalakításában való elkötelezett részvétele fő célja és rendeltetése. Az embernek a környezethez való öntudatos és aktív viszonya ezért a szocialista nevelés fő céljai közé tartozik. Nagy László felvétele A CSEMAOOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. KUlföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ostredná expedícia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p., Koáice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldőnk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon P. Havran, a 24. oldalon P. Breier felvétele
