A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-19 / 29. szám
A felszabadító szovjet ésfeftgyel pápátok harntír# éve léptek Lengyelország területére. Új korszak kezdődért a lengyel néfj^élejeben. Munkások és parasztok vették kezükbe a halaimat és a háborús sebekv b<&jyógyítása után hozzálátták r- a szocializmus.épíféséhez. A romantikus lengyel Tátra Lengyelországba, a baráti, szocialista országok újságíró delegációja részeként utaztunk. S ez az út a lengyel házigazdáink szándéka szerint — valóban különbözött a megszokott látogatásoktól. Zakopanéban épp csak hogy megpihentünk kissé, de a havas csúcsokon innen alkalmunk volt bepillantani a turistaközpont legbensőbb gondjaiba is; csupán pillantást vetettünk Lengyelországba származott Hedvig-Jadwiga királykisasszonyunk „álmodozó” kőpadjára a krakkói várban, s nem volt időnk elérzékenyülni Báthory szarkofágja felett. A város képletes „szivében”, a tanácsházán Majewszki tanácselnök és Szpychalski elnökhelyettes fogad; a múlt, a jelen és jövő adatait Varsó főépítésze, Jan Kotela ismerteti. A falon három térkép: Varsó 1945-ben, ma és a — tizenöt éves fejlesztési terv végén — 1985-ben. 1945-ből csupán két adat: Varsó 85 százalékban a földdel volt egyenlő, s a romok között 250 ezer lélek tengődött. Ma 1 300 000 lakosa van, s lassúbb tempóban, de tovább népesedik: 1985-re 1 600 000 lakosra számítanak. Ezek a száraz adatok magukban foglalják a mieinkhez oly hasonló gondokat is. Első helyen áll a közlekedés problémáié — magunk is belekóstoltunk a főváros délutáni csúcsforgalmába —, a megoldást itt is a metró jelenti maid. Első. észak-déli irányú 20 kilométeres szakasza (lényegében a híres Marszalkowska vonalában) 1975-ben kezdik építeni, 6 és fél milliárd zloty költséggel. A lakáshelyzet épp olyan problematikus itt, mint bármelyik rohamosan fejlődő európai nagyvárosban: a fiataloknak 8—10 évet kell várniuk lakásra. A múlt évi 10 milliárdos beruházásból 4 és fél milliárd iutott lakásépítésre, s még ez sem elegendő. Az építkezés tempóját remélhetőleg gyorsítják majd a Szovjetuniótól és az NDK-tól kapott házgyárak; az új lakóházak már 99 százalékban előregyártott elemekből épülnek. A lakások 85 százaléka szövetkezeti, 15 százaléka állami. „Nem kis elégedetlenségre adott okot, hogy állami lakásra eddig csak azok tarthattak igényt, akiknek a jövedelme 200 zloty alatt volt; az életszínvonal gyorsabb ütemű emelésének tervében fontos helyet foglal hát el az az elhatározásunk, hogy a jövedelemnek ezt a felső határát néhány száz zlotyval felemeljük" — mondotta később Wladyszlav Krucsek, a lengyel szakszervezetek szövetségének (CRZZ) elnöke. Pesti ember számára Varsó levegője üdének, tisztának tűnik, igaz. hogy égboltja ritkán-kék. de csupán természetes fellegek borítják, nem pedig a szívet, tüdőt fojtogató smog. Útjai, de még mellékutcái is tágasak, s sokszor csípős szelek szabadabban száguldozhatnak itt, mint öreg fővárosunk zegzugaiban. A varsóiak mégis elégedetlenek, tisztább levegőt, több zöldterületet kívánnak. A város belterületén most 5, új lakótelepein 8—10 négyzetméternyi zöldterület jut egy lélekre, a városfejlesztés 15 éves terve során a parkok, játszóterek és sportpályák arányát úgy szeretnék növelni, hogy minden varsói 13 négyzetméternyi fás-füves-virágos és 5 négyzetméternyi sportterületet tudhasson magáénak. „Komplex pihenők", ligetek, sportpályák, uszodák, játékklubok építése szerepéi a távlati tervben, s ide tartozik, a várost körülvevő hatalmas zöldövezet fejlesztési terve is, a központból sugarasan kivezető autópályákkal, gyorsvasúttal együtt. Együttérző, cinkos kis mosollyal hallgatjuk a főépítész sirámait a renitens gyárakról, melyek éppúgy vonakodnak a vidékre költözéstől, mint a mieink ... De ez a gond itt kisebb: Varsó nem az első helyet foglalja el Lengyelország iparában. * * * Krakkóban ellenállhatatlan a múlt vonzása — a közös múlté! Szemérmes Ulászló, feladván hosszas agglegénystátuszát, ide hozatta ifjú asszonyát, IV. Béla lányát, Kingát. A legenda szerint hallani sem akart másról, mint magyar feleségről (ha már kénytelen nősülésre adni a fejét!) Követeinek azonban, kik háztűznézőben jártak Béla királynál, leesett az álluk, amikor megtudták, hogy a hozomány bizony „csak” néhány sóbánya lesz... Bár a tatárdúlás után még ez is bőkezű móringnak számíthatott. Kinga királyk'isasszony az egyik sóbányába vetette karikagyűrűjét. Beszélik, hogy mire Krakkóba érkezett, a lengyel sóbányászok már megtalálták a fenséges karikagyűrűt, mely varázslatos módon titokzatos föld alatti úton jutott el Lengyelországba. A csoda után csaknem szentként tisztelték a magyar királykisaszszonyt... A királyi vár egyik kicsiny, gótikus ívelésű szobája volt a legenda szerint Nagy Lajos király lányának, Hedvignek a lakosztálya. A magyar királykisasszonyt másfelé húzta a szíve, házassága nem szerelemből, hanem az Anjouk és Jagellók dinasztikus érdekeiből köttetett. Rossz nyelvek szerint a szobácskájábái lefelé induló sötét, meredek csigalépcső sem éppen férjura hálószobájába vezetett... A sóvárgó Hedvig (lengyel nevén Jadwiga) sokszor üldögélt az ablakmélyedés hideg-rideg kőpadján álmodozva. A néphit még ma is azt tartja, hogy aki e kőpadra leül, találkozni fog elválasztott szerelmesével; de suttogják, hogy a kőpad az áhított (?!) gyermekáldást is meghozza ... Nem vagyunk babonások, de az óvatosság sem árt. (Persze a kőpaddal.) De hát maga a vár, puszta megjelenésével is megdobogtatja a szívet. Reneszánsz szépségét, ugyanabból az ihletből nyerte, mint Mátyás király palotája. Zsigmond kápolnáját ugyanaz a kéz faragta remekbe, mint az esztergomi Bakócz-kópolnót. Altemplomában egy pillanatra megállunk Báthory szarkofágja előtt. Még a kétféle tornyú Mária templomban is találunk közös vonatkozású emléket; csodálatos faragású szárnyasoltárának alkotója, Wit Stwosz, Lőcsei Pál tanítómestere volt. A 600 éves Jagelló egyetem legrégibb kollégiumának, a Collegium Maiusnak szépséges gát udvarában vezetőnk újabb közös lengyel—magyar „pletykát" mesél: az épület felső traktusa volt a középkorban itt tanuló magyar diákok otthona. Az ide vezető lépcsőt a mai napig „magyar lépcsőnek" nevezik. Most csendes, de a pletyka szerint mindig zajos volt diákjaink huncutságától... Ha igaz: zsákokban csempészték fel szobáikba a szép lengyel lányokat... Itt ma is nagyon sok a diák: Krakkó egyetemi város. Címeket cserélnek — és hűen a hagyományoknoz, sokszor szívet is .. . * * * Szinte megható volt lengyel házigazdáink törekvése: a turistaként is megszervezhető, felszínes benyomásokon túl, a mai lengyel valóságnak lehető legmélyebb régióit akarták delegációnkkal megismertetni. így történt, hogy Zakopané havas csúcsain innen bepillanthattunk az üdülőváros legbensőbb gondjaiba is. S milyen hasonlóak ezek a gondok a mieinkhez! Míg hallgattam a város vezetőinek aprólékos beszámolóját, arra gondoltam: mennyire hasznos lehetne egy találkozás mondjuk tátrai vezetők és az itteniek között! Ennek a 27 ezer lakosú városnak — méreteihez képest — csaknem olyan aránytalanul nagy az idegenforgalma, mint a mi Tátránké. Tavasztól .őszig kétmillió ember fordul itt meg, s közülük .20 ezer külföldi. A város, fennállásának csaknem száz éve alatt, megsokszorozta önmagát és idegenforgalmát: 1938- ban 60 ezer, 1958-ban már 900 ezer turista fordult itt meg, s újabb tízegynéhány év alatt ez a szám is megduplázódott. Ennek megfelelően nagy gond a vendégek — és a helybéli lakosság — ellátása A lakásépítés. Az útépítés. A közvilágítás. A vízellátás ... A város tisztán tartása és szépítése. 60 vendéglő és bisztró, s mintegy 100 magánétkezde gondoskodik a turisták ellátásáról. Nem egészen 10 év alatt 10 ezer új lakás épült, a vendégek elhelyezéséről (az üdülő- és turistaházak 13 ezer férőhelyén kívül) 10 ezer család gondoskodik magánlakásokban. Zakopanéban csaknem minden helybeli lakos az idegenforgalom szolgálatában áll. A város vezetőinek gondjait szaporítja a gyors iparosodás: nem szeretnék, ha Zakopané gyógyító LENGYELORSZÁGI utazAs levegőjét füst és korom szennyezné be. A gondok közé tartoznak az építészet kérdései is: hogyan tudnák megőrizni a település eredeti hegyi falu jellegét, a mai ember luxusigényeinek kielégítése mellett? Nyilvánvaló: a réginek és modernnek új ötvözetét kell megteremteniük. (Akárcsak Tátránkban.) Küzdenek a túlnépesedés ellen: a lakosság száma a 30 ezret még a távlati tervekben se haladhatja meg. Az üdülőhely csendjét, nyugalmát féltik — jogosan.
