A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-12-20 / 51. szám

A világ lakosságának már most csaknem a fele — Ázsiában, Afrikában és latin-Amerikában, főképp a gyarmati és félgyarmati országokban — éhezik, s mintegy egyharmada hal meg éhezés, rossz, elégtelen táplálkozás következtében, Franciaország lakosságának harminc százaléka él nyomorban, túlnépesedett területeken. Sőt a tőkés világ leggazdagabb, „legjóllakottobb" országában, az Egyesült Államokban is 17 millió ember fekszik le naponta üres gyomorral. Egészséges emberek milliói, akik hatalmas anyagi értékeket lennének képesek létrehozni, éveken át nem tudják hasznosítani munkaerejüket, s ahelyett, hogy élelmiszert termelnének másoknak, maguk is éheznek.

Semmi csodálatos sincs abban, hogy a kizsákmányoló osztályok olyan örömmel fogadták Thomas Malthus angol közgazdász elméletét, aki azt állította, hogy a Föld lakossága gyorsabban növekszik, mint az általa termelt élelmiszer mennyisége, és hogy veszélyesen gyorsan növekszik a lakosság száma és a termelt élelmiszer mennyisége közötti különbség. Ez a közgazdász, aki mellékesen püspök volt, kitalált elméletét törvénynek minősítette, amelyet maga az isten szabott meg az ember számára. Ugyanígy egészen természetesnek tartotta, hogy emberek milliói éheznek, nyomorognak s szenvednek különböző betegségekben.

Ma már nem szükséges vitába szállni Malthus káros elméletével, amely a valósággal egybevetve szertefoszlik, mint a köd.

Malthus elméletére a legékesebben rácáfol a Szovjetunió példája. A szovjethatalom éveiben az ország lakossága hozzávetőlegesen a másfélszeresére növekedett, míg az egy főre eső nemzeti jövedelem a tizenötszörösére.

Az emberiség fele nem azért éhezik, mert bolygónk túlnépesedik, hanem mert milliók nem tudják hasznosítani munkaerejüket, s ez a tőkés rendszer következménye, amely gátolja a társadalom termelő erőinek fejlődését, akadályozva, hogy hozzájussanak mindahhoz, amit a Föld az embernek nyújtani képes. Igen nagyok a lehetőségei ugyanis annak, hogy a Föld el tudja tartani az emberiséget.

Egy hektár termőföld a jelenlegi termelési viszonyok mellett hét embert képes eltartani. Az egész világon kereken 1,37 milliárd hektár földet művelnek meg. Ez azt jelenti, hogy már ma legalább 9,5 milliárd ember lenne képes jóllakni. Helyes gazdálkodás mellett a Föld 37—46 milliárd embert el tudna tartani.

A földfelszín művelésre alkalmas részének csak egyhetedén folyik mezőgazdasági termelés. Ez azt jelenti, hogy nagyok a tartalékok, amelyek lehetővé teszik, hogy a Föld lakossága tovább növekedjék.

Ma már komoly tudósok állítják, hogy bolygónk a termelőerők jelenlegi fejlettségi szintje mellett is nemcsak a mostani hárommilliárd embert, de ennek többszörösét is képes eltartani.

FOLD VAGY AOUANIA?

Bolygónk felszínét — ezt minden gyerek tanulja az iskolában — 71 százalékban víz borítja. Ezért talán helyesebb lenne, ha nem Földnek, hanem — mondjuk — Óceániának vagy Aquániának neveznénk.

Az élet a Földön a vízben keletkezett, s a tengerek fontos szerepet játszanak az ember életében, noha az első szerves őslények sok millió évvel ezelőtt elhagyták ezt az elemet. A vérplazma összetétele csak kevésben tér el a tengervízétől.

A világtengerek óriási mennyiségben tartalmaznak élelmezésre hasznosítható szerves anyagokat. Mégis, míg a teljes földfelszín 6—8 százaléka (ennyi a megművelt földek kiterjedése) kell hogy a Földön élő hárommilliárd ember élelmezését biztosítsa, a Föld felszínének 71 százalékát kitevő tengerek az emberiség táplálékának csak egy százalékát nyújtják.

Ennek sok mindenféle oka van. Egyike a legfontosabbaknak, hogy az ember szárazföldi lény és egyelőre csak igen 'kevés műszaki eszközzel rendelkezik, amelyek lehetővé tennék számára, hogy a tenger nagyobb mélységeibe lehatolhasson s ott szemügyre vegye a vízolatti világ gazdagságát.

OROK GÉPEZET

Évmilliók óta az óraszerkezet pontosságával öntik el a partokat — a Nap és a Hold tömegvonzásának ha-Ismeretes, hogy századunk elején mintegy 1,5 milliárd ember lakta Földünket. Jelenleg már több mint 3 milliárd él a Földön.

És tovább növekszik a jövőben is. Feltételezések szerint 2000-ben 6—8, sőt talán 10 milliárd ember fog élni a Földön.

A TENGER - AZ

EMBERISÉG

ÉLÉSTARA

tására előálló árapály-jelenség következeiében — a tenger hullámai. A hatalmas víztömegeknek ebben a mozgásában olyan óriási mennyiségű energia rejtőzik, hogy az évente több mint 80 000 trillió kilowattórát jelent, ami nagyjából megfelel annak az energiamennyiségnek, amelyet az eddig feltárt és felhasznált összes szénkészletekből lehetett nyerni; ezeket pedig már soha többé nem lehet megújítani.

A kontinensek partvonalának többségét öblök, fjordok tagolják. A dagályhullámok magassága egyesekben a 13 métert, sőt a Fundi-öbölben a 18 métert is eléri. Elég lenne tehát nagy mennyiségben vízi erőműveket építeni, amelyeknek turbináit az apály és a dagály víztömegei hajtanák, hogy sok milliárd kWó energiához jussunk évente. Franciaországban, az egyik bretagne-i folyó torkolatában 1956- ban hozzákezdtek egy 360 ezer kWó névleges teljesítményű dagályerőmű építéséhez; ez ma 800 millió kWó villamos energiát termel évente. U- gyanakkor készülnek már további dagályerőművek tervei; ezek több mint 25 milliárd kWó energiát fognak termelni évente. Feltételezések szerint a Franciaországban termelt összes villamos energiának több mint a felét dagályerőművek fogják szolgáltatni a jövőben.

Mindez azonban csak elenyésző csekélység ahhoz a termonukleáris energiakészlethez képesf, amelyet a tengerek, óceánok rejtenek. Termonukleáris reakció esetén a fűtőanyagként használt egy kilogramm hidrogén 117,5 millió kWó energiát szolgáltat. Emellett a vizet alkotó három atom közül kettő hidrogénatom. A világtengerek vízkészlete 1330 millió köbméter. Ehhez hozzá kell számítani a sarki jéghegyekben, az atmoszférában lekötött vizet, valamint a folyók, tavak vizét s a földalatti vízkészleteket, ez további mintegy 130 millió köbmétert jelent.

KINCSESBÁNYA

Az óceánok vize kevés kivétellel tartalmazza a Mengyelejev-táblázaton szereplő összes elemeket; ezek azonban gyenge oldatokban vannak jelen. A tengervíz ezeket az elemeket ezrelékekben, sőt sokszor csak milllomodokban tartalmazza. Mesés mennyiségben tartalmazza a tengerek vize, oldott állapotban, az ember számára létfontosságú fémeket és egyéb anyagokat. Van itt 10 milliárd tonna arany, 200 milliárd tonna ezüst s 3 ezer milliárd tonna thorium és molibdén. A további fémek és egyéb fontos anyagok mennyiségének felsorolásához trilliót nagyságrendű számok lennének szükségesek.

De hogyan lehet hozzájutni ehhez a gazdagsághoz? Vízlepárlással vagy

valami hasonló módszerrel hozzájutni ezekhez a kémiai elemekhez sokkal drágább lenne, mint jelenlegi bányászásuk. Azonban maga a természet jön egészen váratlanul a segítségünkre. Sok tengeri élőlény rendelkezik azzal a csodálatos s eddig még közelebbről felderítetlen tulajdonsággal, hogy képes ilyen értékes anyagokat felhalmozni szervezetében. így például csaknem lehetetlen a jelenlegi kémiai elemzési módszerekkel kimutatni a jód jelenlétét a tengervízben. Emellett egy barnamoszat-fajtának, a Laminaria digitatának és más tengeri élőlényeknek szervezetében ezerszer-százezerszer több von, mint a tengervízben.

Az ember már ma — moszatok feldolgozásával — annyi jódot, brómot és más anyagot nyer a tengervízből, hogy az teljesen fedezi a jelenlegi szükségleteket. Ez azonban egyelőre csak egy csepp a tengerben ahhoz képest, amennyi mindent az óceánok rejtenek.

Néhány évvel ezelőtt oceanográfusok kutatás közben felfigyeltek arra, hogy a tengerfenék helyenként mintha kovapalával lenne kikövezve. Amikor kőzetmintákat vettek s ezeket elemezték, megállapították, hogy mintegy 20% mangánt, 15% vasat és mintegy 0,5% kobaltot, nikkelt, rezet, radioaktív és nyomelemeket tartalmaznak, emellett egyes elemek olyan koncentrációban fordultak elő, ami ismeretlen a Földön bányászással nyert kőzeteknél.

Csak igen hozzávetőleges számítások azt mutatják, hogy ez a furcsa kőzet, aminek az eredete egyelőre rejtély, 30—40 millió négyzetkilométer terjedelemben borítja a tengerfenéket, s legkevesebb 250 milliárd tonnát tartalmaz a legfontosabb s a Földön idestova „hiánycikknek" számító fémekből és más elemekből. S ami a legfontosabb, hogy ezek kitermelése a mai tökéletlen műszaki berendezések alkalmazása mellett is gazdaságos, kifizetődő és megvalósítható.

KIMERÍTHETETLEN ÉLÉSKAMRA

Nehéz eldönteni, hol is kezdje az ember, amikor a tengerek és óceánok gazdag és sokrétű élelmiszerkészleteiről van szó. Az ember még csak most kezdi megismerni és egyelőre fel sem tudja becsülni, mi mindent rejtett el itt a természet és milyen mennyiségben.

Egyelőre csak art vesszük el a tengertől, amit maga kínál, de magunk nem gondoskodunk a készletek szaporításáról, ellenkezőleg, inkább csak szennyezzük a tengerek vizét, rontjuk biológiai összetételét. Még ilyen feltételek mellett is évente 25—30 millió tonna halat fogunk ki. Tudósok igen hozzávetőleges és óvatos becslése szerint mintegy egymilliárd tonna hal él a tengerekben.

Tudományosan megalapozott halgazdálkodás 'mellett a kifogott halak mennyiségét meg lehetne tízszerezni. A halaknak táplálékra van szükségük, éspedig hozzávetőlegesen 20—30-szor annyira, mint a saját testsúlyuk. Ez azt jelenti, hogy a tengerekben és óceánokban legalább 20—30 milliárd tonna planktonnak kell lennie, amely igen tápláló élő anyag. Annyi benne a fehérje, a zsír, a szénhidrát és egyéb tápanyag, hogy biztosítani tudná az egész emberiség táplálékszükségletét. A tengeri moszatokból, planktonokból készült élelmiszereknek bármiféle megszokott íz adható. Japánban dr. Tnuya bemutatott mártásokat, fagylaltot, tortákat, kenyeret, sőt még sültet is — s mindez chlorellóból készült. Senki sem tudta megkülönböztetni ezeket az ételeket a hagyományos, megszokott alapanyagokból készültektől.

Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy noha a tengerek kincsei hasznosításának csak néhány területét ismertettük — nem szóltunk például a tengerfenék alatt rejtőző és már sok helyütt eredményesen feltárt hatalmas kiterjedésű kőolaj- és földgázlelőhelyekről —, milyen fontos az emberiség jövője számára a „hetedik kontinens" — a tenger.