A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-12-13 / 50. szám

JÓL SIKERÜLT EMLÉKEST A harminc év előtti eseményeket, a nácizmus áldozatainak emlékét szinte naponként idézzük, bizonyít­va, hogy nem feledünk: örökké megőrizzük a hősök emlékét, akik a mi boldog, örömteli életünkért ontották vérüket... November közepén Matúákovóba (Taksonyba) hívtak meg a Radnóti Miklós halálának 30. évfordulója alkalmából rendezett emlékestre. Mint később kiderült, ilyen nevű falu tulajdonképpen nem is létezik, hiszen a községet közigazgatásilag már a járási székhelyhez, Galántá­­hoz csatolták. De azért jó néhány évnek kellf még eltelnie, amíg a taksonyiak is galántainak vallják majd magukat — vélekedik a község lakosságának többsége. A szavalóversennyel egybekötött emlékest méltó idézése volt nagy antifasiszta költőnknek, aki maga is a fajgyűlölő fasiszta téboly áldo­zata lett. November 17-én délelőtt került sor az esti szavalóverseny érdekes, izgalmas elődöntőjére. Két kategó­riában összesen harmincnégy ver­senyző lépett a színpadra, s az esti döntőbe a legjobb tizennyolc vers­mondó jutott tovább. Az első kategő?ia győztese végül Tóth Károly, a galántai magyar tannyelvű gimnázium tanulója lett, aki Bede Anna Emberi holnap cí­mű versét mondta el, a második kategóriában pedig Hollik Zsuzsa, a galántai járási újság — a Győ­zelmes Űt —! szerkesztője bizonyult a legjobbnak. Radnóti Miklós He­tedik ecloga című versével lépett a közönség elé. Meg kell még említenünk a má­sodik helyezett Mitlik Zita teljesít­ményét is, aki mély átérzéssel adta elő Gyurcsó István Európában című költeményét. A bíráló bizottság nemcsak a szép előadásmódot, ha­nem a vers megválasztását is érté­kelte, s Mitlik Zitának ítélte a leg­jobb versválasztásért járó különdí­­jat. Az emlékest műsora azonban nemcsak szavalatokból állt. Radnó­ti Miklós életéről Sipos Béla, a CSE­­MADOK galántai járási bizottságá­nak elnöke tartott szép, lírai elő­adást. Örömmel láttuk viszont a színpadon a galántai gimnázium irodalmi színpadának tagjait, akik a Bori notesz című irodalmi össze­állítással szerepeltek — ismét nagy sikerrel. S hogy a közönség a szü­netekben se unatkozzék, arról a trsticei (nádszegi) citerazenekar gondoskodott. Bizony, néhány perc híján már éjfél volt, amikor a szép, színvona­las műsor véget ért. A jól sikerült emlékest befejez­tével Blazsek Bélát, a CSEMADOK taksonyi helyi szervezetének titká­rát kértem meg, mondjon néhány szót a falu kulturális életéről: — Községünk két legaktívabb szervezete a CSEMADOK és a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség. Szoro­san együttműködünk, általában minden kulturális rendezvényt közö­sen szervezünk. Közös akcióinkat hirtelen fel sem tudnám sorolni, csak a legutóbbit említem: körülbe­lül két héttel ezelőtt Lovicsek Bé­lával rendeztünk író-olvasó talál­kozót. — A maihoz hasonló emlékest, szavalóverseny is bizonyára volt már a faluban... A jó szervezés legalábbis arra mutat, hogy a ren­dezőségnek vannak már tapasztala­tai. — A községben valóban szép ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS A CSEMADOK Moldava nad Bod­­vou-i (szepsi) helyi szervezete ün­nepi ülést tartott a szövetség meg­alakulásának 25. évfordulója alkal­mából. Az ünnepi beszédet V a j k ó Fe­renc mérnök, a helyi szervezet el­nöke tartotta. Megemlékezett az elmúlt huszonöt év jelentős esemé­nyeiről. Beszélt az 565 tagot szám­láló, a város legnagyobb létszámú és egyben egyik legaktívabb tömeg­szervezetének sikereiről és gondjai­ról. Theisz Jenő a kezdeti időszak eseményeit elevenítette fel. Az 1949 júniusában 16 taggal megalakult szervezetnek ugyanis évekig ő volt a titkára. Visszaemlékezett a meg­alakulás kezdeti nehézségeire, az alapító tagok áldozatkész munká­jára. Boda Ferenc, a CSEMADOK járási bizottságának titkára a CSE­MADOK küldetéséről s az alapszer­vezetek munkájának fontosságáról beszélt. Szanyi Mária, a rozsnyói Bányászati Múzeum néprajzszakos dolgozója a népi hagyományok ku­tatásáról és ápolásáról szólt. Ez a munka megújhodását éli napjaink­ban. Sajnos a járás területén nem szentelnek kellő figyelmet ennek a tevékenységnek. Ezután az elismerő oklevelek át­adása következett. A helyi szerve­zet hét tagja kapott elismerő okle­velet a járási bizottságtól: Balázs Károly, Filomela Ferenc, Gebe Jó­zsef, Kostyenszky Ferencné, Stark Lászlóné, Szabó Ferenc, id. Vajkó Ferenc és Zsolner Katalin, harminc­­hatan pedig a helyi vezetőségből. Az ünnepi ülés hivatalos része után, a helyi szervezet öntevékeny csoportjainak fellépése következett. A zsúfolásig megtelt kultúrházban műsort adott az énekkar, Szombat­­hy László vezényletével, a színját­szókor Kellér Dezső: Rejtély című villámtréfáját adta elő, Király Eri­ka és Köteles Ágoston szavalt, Mi­ké Bálint citerázott. Somodi János megzenésített Petőfi verseket, a néptánc-csoport Győri Judit koreo­gráfus vezetésével a Bodrogközi leánytánccal szerepelt, a Mezőgaz­dasági Technikum irodalmi színpa­da pedig hazai magyar költők ver­seiből adott elő összeállítást. (JURÁS DÁNIEL felvételei) Sípos Béla, a Galántai Általános Iskola igazgatója Radnóti Miklós életéről tartott előadást A második kategória első három helyezettje: Hollik Zsuzsa, Mitlik Zita és Csanaky Eleonóra múltja van a versmondásnak, de szavalóversenyt csak tavaly rendez­tünk először, méghozzá szintén egy jelentős évforduló, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkal­mából. Ezt az akciót az egész falu szívügyének tekintette. A Galántai Városi Nemzeti Bizottságtól és az egységes földművesszövetkezettől anyagi segítséget kaptunk, a nőszö­vetség tagjai pedig a kultúrház ta­karításában és az ünnepi ebéd el­készítésében segitettek. — Valószínűleg a jövőben is sor kerül majd hasonló jellegű rendez­vényre ... Az ünnepi gyűlés előtt nyílt meg az a kiállítás a kultúrház kistermé­ben, amely plakátokkal, fényképek­kel, jegyzőkönyvekkel, elismerő ok­levelekkel igyekszik felidézni a szepsi helyi szervezet huszonöt éves kulturális tevékenységének fonto­sabb állomásait, kiemelkedőbb ese­ményeit. LIPTÁK LAJOS BECSÜLETES HELYTÁLLÁSSAL Dobosi József neve az utóbbi négy év alatt elválaszthatatlanul össze­forrott a CSEMADOK nesvadyi (naszvadi) helyi szervezetének sok­rétű tevékenységével. Elnöki tiszt­ségében, a vezetőség tagjaival együtt, — Igen, a jövőben évente rend­szeresen szeretnénk szavalóversenyt rendezni, valamelyik nagy költőnk vagy írónk emlékére. Jövőre való­színűleg Jókai Mór születésének 150. évfordulójára rendezünk ilyen ak­ciót. Reméljük, a taksonyi CSEMA­DOK- és SZISZ-szervezet együtt­működése továbbra is eredményes lesz, s még nagyon sokszor mehe­tünk a községbe a Radnóti-emlék­­esthez hasonló szép rendezvényekre. V. E. minden időben arra törekedett, hogy felfejlessze a helyi szervezet kulturális népnevelési tevékenysé­gét. E törekvését siker koronázta, mert a fellendülő munkában egyre több sikert könyvelt el a férfi- és a női énekkar. Hasonló sikerek fém­jelzik az 1965-ben alakult citeraze­nekar tagjainak munkáját is, akik a maguk készítette hangszereken játszanak. Mind a két kórus, mind a citerazenekar több járási és kerü­leti vetélkedőn sikerrel szerepelt. A naszvadiak az ő kezdeménye­zésére felújították az elfelejtett né­pi hagyományokat, egyebek között a Naszvadi lakodalmast, a Fonót és a szüreti felvonulást. E rendezvé­nyek iránt nagy érdeklődés nyilvá­nult meg a községben, nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalok is szí­vesen segítettek az elkészületi, szer­vezési munkákban. A Lilla Irodalmi Színpad is Do­bosi József elnöksége alatt alakult meg. Alig egy esztendős, de máris szép sikereket könyvelhet el. Re­pertoárja egyre bővül: alkalmi mű­sorokat tanulnak be a jelentős év­fordulók ünnepségeire és a közön­ség szórakoztatására. Rendezvé­nyeik iránt mindig nagy az érdek-10

Next

/
Thumbnails
Contents