A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-19 / 29. szám

bat délután három órakor fejező­dik be. Noha a fogyasztók egyre igényesebbek, a kenyérgyár termé­keire nem lehet panasz. Az itteni szakemberek mindig elő tudnak áll­ni valami újdonsággal, keresik min­dig a jobbat — egyszóval arra törekednek, hogy elégedett legyen a fogyasztó. A múlt évben például a komáromi üzem egyik a „ZOBOR SPECIAL" nevű 1 kg-os kenyeret „Aronypecséttel" tüntették ki a plze­­ni gasztronómiai kiállításon. E ke­nyérkülönlegesség öt napig áll el frissen s az íze is kitűnő. Annak ellenére, hogy ebből a kenyérfajtá­ból naponta 22—24 q kerül a bol­tokba, kevésnek bizonyul, való­sággal versengenek érte a vevők. A Nyugat-szlovákiai Sütőipari Vál­lalat komáromi üzemének pékségei­ben 37 fajta terméket készítenek. Csupán kenyérből 8 fajtát, sütnek, ezek barna kenyér, rozsláng kenyér, len- és búzakenyér, házikenyér, írás kenyér, Zobor-kenyér, Graham­­kenyér és az ún. nógrádi kenyér azonos a magyar alföldi kenyérrel. Ez a kenyérfajta az idén május else­jén került forgalomba, összetétele: burgonya helyett keményítő, 60% fehér kenyérliszt, 40 %-a még fino­mabb kenyérliszt. A Graham­­kenyér kimondottan, gyomor- és cukorbetegek számára készül. So­kak szerint ez a kenyér hét nap utón a legizletesebb, mint mond­ják, a sütés utón hét napra érik be igazán. De az üzem a péksütemé­nyek terén is igyekszik bővíteni a választékot. Bevezették újra a nagy­kifli sütését, és újdonság a sós­leveles kifli, ez is mint borkorcsolya igen keresett. Sikere van az almás­­retesnek és még sok más újdonság­nak is. Persze olyasmi is előfordul, hogy valamely újdonság nem talál kellő népszerűségre, megértésre a fogyasztóknál, dehát ez már együtt jár minden kísérletezéssel. A komáromi üzemről el kell még mondani azt, hogy egy kollektíva ver­senyez a szocialista brigád címért, egy kollektíva (a nemesócsai pékség dolgozói, Presinszky János vezeté­sével) már el is nyerte a büszke címet. A kenyérgyári kollektíva Ra­­pos István vezetésével a Steiner Gábor munkabrigád cím elnyeré­séért versenyez. Ebben a kollektí­vában dolgozik az idei év két leg­eredményesebb újítója is: 2iak Mi­­chal és Dózsa József. Javaslataik a kifli minőségének javítására irá­nyultak — és nagyon jól beváltak. A Nyugat-szlovákiai Sütőipari Vál­lalat komáromi üzeme a jövőben is mindent megtesz a lakosság igé­nyeinek kielégítésére. Az igazgató elmondotta, hogy a jövőben főleg arra kívánnak igen nagy gondot fordítani, hogy termékeik minél hosszabb ideig frissek maradjanak. Kísérleteket végeznek különböző sütőporok adagolásával. Ezek az adalékanyagok a termék frissesé­gét a jelenlegi 8 óra helyett 36 órá­ra növelik. Ezeket az adalékanyago­kat egyébként a környező országok­ban már mindenütt használják. Ezek a frisseségen kívül kellemes illatot és ízt is adnak a terméknek. Az új módszer bevezetésének idő­pontja még ismeretlen. Egy bizo­nyos: megoldja majd a kenyér és a péksütemény frissesége körüli problémákat, amelyek — főleg többnapos ünnepek idején merül­nek fel. KOLOZSI ERNŐ Virágh József felvételei fürdő denevérek fellegvára volt. De én már egy fia denevért sem lát­tam. A denevérek elköltöztek béké­sebb barlangokba, s helyüket a für­­dőzök, gyógyulást keresők foglalták el. Következésképpen a barlang emberivé lett, ami azt jelenti, hogy rendelkezik mindazon tulajdonsá­gokkal, amelyekkel egy „jól nevelt" fürdőnek rendelkeznie illik. Vagy még sokkal többel is. Nézzük csak, mit ír erről az útikalauz: „Ezt a ter­mészetes tavas barlangot 1958-ban építették ki és kapcsolták össze a termállal. A csodálatos szépségű barlangjáratok, kürtök és vízesések esztétikai szépségén kívül a telje­sen pormentes barlangi levegő miatt évente több százezren keresik fel ezt a maga nemében páratlan fürdőt. ..“ S valóban, mikor úgy két óra múlva kiúszok a föld alól az ég kékje alá, könnyűnek érzem maga­mat, s mintha a fák lombja és a fű is zöldebb lenne. TEGNAP ÉS MA A miskolctapolcai fürdő múltjáról és jelenéről Frank Elemér üzem­vezetővel beszélgettem, amíg kint a strandolókat egy kiadós zápor terelte a — meleg vizű medencékbe. Jobb fürdőruhában úszni, mint fel­öltözve fázni, gondolhatták, s a he­lyükben magam is azt cselekedtem volna, amit ők. Közben megtudtam, hogy e helyen már Allah kontyos szolgái, a törö­kök is gyógyitgatták sok harcban, háborúskodásban megrokkant tag­jaikat, s azt is, hogy Görömböly község s a hozzá tartozó Tapolca, egykoron az egri káptalan birtoka volt, s a mai termálfürdő felett kolostor állott. — A fürdötelep sajátos értéke — mondja Frank Elemér — az Európá­ban egyedülálló hármas fürdő­komplexum: a termál-, a barlang- és a tavifürdő. A tapolcai termálfürdő, amelyet gyógyjellegű fürdőnek minősítettek (nem gyógyfürdőnek), a kilencszá­zas évek elején kezdett népszerűvé válni, de csak 1938-ban épült ki, és többszöri átépítés után nyerte el a mai formáját. A strandfürdő, amely mintegy hat hektáron terül el, egy száz- és egy ötvenméteres medencével rendelke­zik. Az utóbbi években minden igényt kielégítő kabinsorral bővült, ahol 3- 4 ezer vendég vetkőzhet­­öltözhet kényelmesen. — Milyen a fürdő látogatottsá­ga? — Csúcsforgalomban 10—12 000 látogatónk van — mondja Frank Elemér. — De akkor úszni már nemigen lehet... FORRÁSOK Kilúgozván magamból a civilizá­ció mérgeit, egy kellemes ebéd utáni sétával lábaimban, beültem egy kávéra a termálfürdő csarno­kába. Ahogy ott ülök és nézelődöm, egy emléktáblára esik a tekintetem. A strand Ez áll rajta: „A Miskolcz szomszéd­ságában fekvő tapolczai hévízben kéntelenítettem hosszasan kúrát tartani.” S alatta a jól ismert név: Csokonai Vitéz Mihály. Az irodalom ügye hozott ide Miskolctapolcára, történetesen a Napjaink meghívója az ünnepi könyvhétre, több társammal együtt. S ahogy ott ültem a termálfürdő kicsi kávézójában, az járt az eszem­ben, hogy mennyi szép és tiszta for­rást kell még felfedeznünk. Gyógyí­tó, és erősítő forrásokat. Olyanokat, mint például Csoko­nai költészete vagy a tapolcai hévíz ... GÁL SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents