A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-29 / 48. szám

I. Az állomás megszépült azóta, hogy utoljára láttam, amint hallom, ma már ez az ország egyik legkorszerűbb pálya­udvara, villamosváltóval, vezérlőberen­dezéssel, gurítópályával, aluljárókkal a vágányokhoz stb. Csak az a vén szürke vaskályha éktelenkedik még a restiben, amit talán már Ferenc Jóska is látott volna, ha az „apostoli császár és király" átutazóban (az esztergomi Bazilika fel­szentelésére érkezett) benézett volna ebbe a vendéglőbe, amit erősen két­­lek. Ragyogó kíséretével feltehetően ő is ezen a hosszú úton vágtatott át a városon, amelyen most e sorok írója ballag s egy csöppet sem hatódik meg ettől a „királyi emléktől'1, Pedig halottak napja közeledik, ezt abból látom, hogy mellettem, előttem, mögöttem gyászkoszorús asszonyok ballagnak a napfényben, amely, talán tévedésből, gyönyörűen beragyogja ezt az október végi délelőttöt. „Mennyire szeretik is az élők a holtakat — mondot­ta később valaki enyhe malícíával már bent a városban — talán mert ők már olyan kevés szeretetet igényelnek.” Halottakból, halálból, háborúból bő­ven kijutott ennek a városkának is tör­ténelme során. Hiszen a törökök csak­nem száznegyven éven ót gyilkolták e táj lakóit: magyart, szlovákot, néme­tet, zsidót, cigányt. Alighogy sikerült elűzni a törököt, kezdődtek a kuruc­­labanc háborúk — a Nagyságos Feje­delem, II. Rákóczy Ferenc is járt ebben a városban . . . Szabadságharc, első, második világháború. Párkányban és környékén több mint négyezer szovjet katona vesztette életét — a stúrovói te­metőben 5247 szovjet katona nyugszik. Sírjukon mindig van virág és koszorú. II. Szomorú emlékek, szomorú történe­lem .., Próbáljunk egy kicsit másra gondolni ebben a későőszi verőfényben. Ragyog a Duna tükre, két hajó úszik el lassan szembe egymással, kürtszóval üdvözlik egymást: az egyiken magyar, a másikon csehszlovák zászló leng. A nagy víz partjáról fiatal lányok és fiúk nézik a hullámokat és természe­tesen... egymást. Biztosan az autóbusz­ra várnak, hónuk alatt könyv, jegyzet­füzet, nyilván valamelyik párkányi iskola diákjai, „Azért, mert tél van, tél van kis szi­vem, azért, mert tél van, nem lehetsz hitetlen" — jut eszembe hirtelen egy verssor. Hát bizony ne is legyünk hitet­lenek, mégha az ember szíve néha a kelleténél jobban és szabálytalanabbul kalimpál is. Akárcsak váratlanul e pil­lanatban az enyém. Talán a szép látványtól? Mátéffy doktor úr a vérnyomásomat méri. Eltekintve attól, hogy közli, az „alsó szint” elég magas, jó lesz ügyelni magomra, tehát kevesebb cigaretta, feketekávé, sör, bor stb., én mégis szerfelett örülök, hogy végre találkoz­tam egykori biológiatanárommal, aki­ből közben orvos lett, s néhány hó­napja helyezték ide Párkányba, örülök, mert már régen találkoztunk, s mert olyannak látom őt, mint régen: vidám­nak, lelkesnek, fiatalosnak, derűlátónak. Megkérdem tőle, elégedett-e új helyé­vel (ahol egyébként négyezer ember tartozik a körzetébe). Azt mondja, nincs különösebb kifogása, legfeljebb, hogy a rendelőintézet mostani épülete nem felel már meg a modern orvosi köve­telményeknek. Viszont épül már egy korszerű épület, a jövő évben elkészül, ez a probléma tehát megoldódik, ö és családja szép lakást kapott az új lakó­telep egyik tizenkét emeletes házában, gyönyörű kilátással a Dunára ... Ili. Végighallgattam egy geológia-órát a gimnáziumban. Nagy Andris barátom különféle kristályszerkezetekkel gyönyör­ködtetett, persze nem engem, hanem a diákjait, de azért mondanom sem kell, szerettem volna legalább egyetlen­egy kristályról kitalálni, hogy miféle. Nem sikerült. A diákok viszont mint a vízfolyás: hogy hexogonális, meg ilyen meg amolyan. A tanárról talán csak annyit: nem értem, hogy biológia-föld­rajz szakos létére miképp tehetett szert ekkora ismeretanyagra — egy harmadik tudományágból. Nagy Andrásnak egyébként van egy érdekes, nem mindennapi, mondhat­nám szenvedélye (nem nevezem hobby­­nak, mert sokkal több annál), ha csak teheti, mi/iden nyári szünidőben kül­KULTÚRA, KÖNYVEK, KOSZORÚK földre utazik, jobbára saját költségén. Keresztül-kasul járta már a Szovjetuniót, szinte valamennyi szocialista és nyugat­európai országot. Szeretne mindent a saját szemével látni. Igazi földrajztanár, IV. A könyvesboltban és a városi könyvtár­ban (a főutcán vannak, csaknem szem­be egymással) evett a sárga irigység. A könyvek miatt természetesen. A bolt­ban szinte minden könyvújdonság meg­található. Példás a rend. Vezetője Dudás Erzsébet elmondotta: két évvel ezelőtt vette át a bolt vezetését, akkor a raktárkészlet, a könyvek értéke száz­­húszezer korona volt. Jelenleg 490 ezer korona. Könyveladásunk évi terve 780 ezer korona, de ezt már november ele­jén teljesítették. Hiába, ahol van vá­laszték, ott fogy is a könyv, Az üzlet­vezető szerint a legjobban az ifjúsági és szépirodalom, A könyvek fele ma­gyar. — Legerősebb két hónapunk a no­vember és a december — meséli. — A hazai Írók közül Duba Gyula és Lo­­vicsek Béla könyvei a legkeresettebbek, sajnos az utóbbi szerzőnek már régen jelent meg műve. Fényképezte: PRANDL SÁNDOR A városi könyvtár vezetője Bitterová Margita. Tőle tudtam meg, hogy össze­sen 17 995 kötettel rendelkeznek, közü­lük 6597 magyar (kissé keveslem). Az állandó olvasók száma 1478, ennek mintegy a fele — 733 — magyar. Lehetne még sorolni az adatokat, de minek? Azt óhajtottam érzékeltetni, hogy Párkány lakosságának, számához viszo­nyítva (8524 lakos), rendelkezésére áll elég könyvtári és könnyen beszerezhető könyv, nagy választékban. Nem óhajtok bölcs tanácsokat adni, dehát lassan itt a tél: itt az Ideje, jó könyvekről gondoskodni, V. Egyelőre még süt a nap, az egyik pla­kát futballmérkőzést hirdet Párkány és Galánta csapata között: a bátrabb „vizesek" még csónakázhatnak is (híres a párkányi csónakházi). Szórakozást, hasznos időtöltést kínál a papír- és cellulózgyár üzemi klubja, a művelődési otthon, (amely kiállításokat, előadáso­kat rendez, szakköröket szervez — nem­régen egy gyermekrajz-kiállításra került sor), a pionírház, az iskola ifjúsági klub­ja stb. Még egy mozi is akad a város­ban, változatos látogatottsággal, ami főleg a filmek minőségétől függ. Aki ismeri Párkányt, tudja: az utóbbi évek során szinte a felismerhetetlensé­­gig megváltozott, iparosodik, épül­­szépül. Szépüljön hát az emberek szellemi világa, kultúrája isi Minden feltétel, lehetőség megvan hozzá, • ZS. NAGY LAJOS hét 6 n

Next

/
Thumbnails
Contents